ČIJE JE NAŠE POLJOPRIVREDNO ZEMLJIŠTE? IZMENE ZAKONA SU PREVARA?

23. 08. 2017.

Demokratska zajednica vojvođanskih Mađara predložene izmene Zakona o poljoprivrednom zemljištu smatra polovičnim rešenjem jer se restriktivne mere uvode samo fizičkim licima koja imaju državljanstvo neke od zemalja EU, dok se stranim pravnim licima ( investicioni fondovi, preduzeća itd.) i dalje omogućuje kupovina državne zemlje ili zemlje u privatnoj svojini ukoliko se oni pre toga registruju u Srbiji i time steknu status domaćeg pravnog lica. Ujedno, predložene izmene zakona ne predviđaju nikakva ograničenja za strane državljane koji dolaze iz trećih, ne EU država.


Sa obzirom na činjenicu da će 1. septembra 2017. godine stupiti na snagu odredbe ugovora o Stabilizaciji i pridruživanju koje omogućuju građanima EU da pod identičnim uslovima sa građanima R Srbije kupuju ili prodaju nekretnine, uključujući i poljoprivredno zemljište, Vlada R Srbije se odlučila da parlamentu uputi po skraćenoj proceduri Izmene i dopune Zakona o poljoprivrednom zemljištu.

Pomenute izmene i dopune, oko kojih nije bilo nikakve javne rasprave, naći će se pred poslanicima u četvrtak 24. avgusta 2017. godine po hitnom postupku. Po predviđenim izmenama zakona građani EU će pod izuzetno tvrdim uslovima moći da dođu do poljoprivrednog zemljišta koje se nalazi u privatnom vlasništvu građana R Srbije, dok se odnos prema državnom zemljištu ne menja.

Najveći nedostatak predloženih izmena je taj da se one tiču samo fizičkih lica, dok se pravna lica uopšte ne spominju i kao takvima se ne određuju nikakva ograničenja po pitanju kupovine poljoprivrednog zemljišta u državnoj/privatnoj svojini ukoliko se prethodno registruju u Srbiji kao domaća.

Vlada R Srbije, u čijem radu učestvuje i Savez vojvođanskih Mađara,  i do sada je omogućavala stranim pravnim licima (kompanijama, investicionim fondovima itd.) da dođu do državnog zemljišta, što neposrednom pogodboma na zakup od 30 godina, što kupovinom domaćih kompanija. Time im je omogućila i dodatnu prednost prilikom zakupa preostalog državnog zemljišta koje se nalazi u njihovoj neposrednoj blizini, ali i pri kupovini tako zakupljenog zemljišta.

Domaći mali poljoprivrednici se dovode u neravnopravan položaj, ne mogu da dođu do velikih površina, što im smanjuje konkurentnost, te se pojavljuje bojazan da će u nekom narednom periodu biti primorani na prodaju i onoga što sada poseduju, naročito ako izostane njihovo udruživanje.
Međunarodni primeri pokazuju da je mali broj onih državljana EU koji kao fizička lica kupuju velike količine poljoprivrednog zemljišta, što u privatnom, što u državnom vlasništvu, te se stoga može reći da su ove izmene zakona više predstava za narod nego što će to imati nekog efekta.

Fizička lica se onemogućuju dok se veliki igrači, špekulanti i lica sa velikim kapitalom putem pravnih lica se ne isključuju, naprotiv dovode se u povlašćen položaj. 

Podsećamo na to da su isti oni koji sada rastaču državno poljoprivredno zemljište u kampanji govorili da ne daju ni gram naše zemlje strancima u stvarnosti već to uradili, prepustivši najbolje oranice  Arapima, Nemcima i domaćim oligarsima. Savez vojvođanskih Mađara je to pitanje  stavio i u koalicioni ugovor sa Srpskom Naprednom Strankom, pa su glasali za zakon koji sve to omogućuje.
Zbog svega iznetog, postavljamo pitanje, a čija je naša zemlja?

DZVM PRESS

VIHAR II

2017. agusztus 10.

Nem lehet csak a javakat ropogtatni, a kényes kérdésekről nem nyilatkozni és úgy tenni mintha az égvilágon minden a legnagyobb rendben van. Veternikben ott volt Szerbia legfelsőbb vezetése, az a kormány ahol az egypárt is az  asztalnál ül. Tehát, az egypártnak intézett  kérdés jogos: támogatják vagy nem támogatják az ott elhangzott mondatokat  és a bejelentett nagyszerb deklarációt? 

Úgy látjuk a horvátországi Vihár hadművelet veterniki megemlékezése kapcsán kiadott közleményünk egyes köröket igen érzékenyen érintett. Fogadatlan prókátoruk  leplezheti ezt butázással, balliberálisozással  és sok minden mással, de akkor is marad az a tény, hogy a jelenlegi szerbiai vezetés Veternikben megismételte a kilencvenes évekből  jól ismert uszításos matricákat, és előrukkoltak egy új Nagy-Szerbia tervezettel. Ha ehhez hozzáadjuk a szerbiai társadalom militarizálását szorgalmazó intézkedéseket, akkor nyugodt szívvel azt lehet mondani van okunk az aggodalomra.  


Értjük mi a csíziót és azt is miért pánikolnak! Hiszen a téma kényes, de a kormányzati felelősség ezzel jár. Nem lehet csak a javakat ropogtatni, a kényes kérdésekről nem nyilatkozni  és úgy tenni mintha az égvilágon minden a legnagyobb rendben van. Pedig nincs.

Veternikben ott volt Szerbia legfelsőbb vezetése, az a kormány ahol az egypárt is az asztalnál ül. Mondtak amit mondtak, a kamerák felvettek mindent. Az idő múlásával meg egyre jobban beigazolódik, hogy nem tudták/akarták levetkőzni a nagyszerb nacionalista eszmét.

Tehát, az egypártnak intézett kérdés jogos: támogatják vagy nem támogatják az ott  elhangzott mondatokat  és a bejelentett nagyszerb deklarációt?

Történelmi prókátorunk azt állítja ennek nincsen semmi jelentősége. Csakhogy a napi tapasztalatok mást mutatnak. Az egypárt  baklövéses politizálása miatt országos és tartományi szinten jogaink sorvadnak, önkormányzataink irányítását átvették a pár mandátummal rendelkező radikális haladók, alulképzett kádereik pedig  szétrombolják mindazt amit eddig felépítettünk. Folyamatos a magyar szavazók haladók általi bedarálása, egyre több azon magyarok száma akik a haladóknál folytatja "pályafutását".

Közben az épületek homlokzatairól eltűnnek  jelképeink ( pld. a MNT által elfogadott címeres magyar zászló), helyette kitűzik a szerb Vajdaság lobogóját, vagy délben felzúgnak a Vihar áldozataira emlékeztető szirénák.

Termőföldünket átjátszák araboknak, németeknek, hazai oligarcháknak. Falvainkba, városainkban migránsokat és koszovói romákat telepítenek.  A délvidéki magyarokra gazdaságilag, lélektanilag egyre nagyobb nyomás nehezedik ami miatt sokan a távozás mellett döntenek.
 
De ahhoz, hogy ezt valaki megértse és észrevegye  ki kell menni az utcára, beszélgetni kell az emberekkel,  el kell hagyni a négy fal által nyújtott kényelmet, valós terepi információkhoz kell jutni. Nem elegendő a Kossuth Rádióból és az Echo TV-ből való tájékozódás.  

“Dodik és Vučić közös nyilatkozatának ötlete Nagy-Szerbia létrehozására irányul” - TELJES CIKK ITT

"Nem könnyű mostanában töretlen optimistának maradni és bízni az oly sokat emlegetett európai felzárkózásban. Ha Milorad Dodik és a vele azonos nézeteket vallók mutatják meg az utat, hogy merre haladjon Szerbia, akkor nem túl fényes jövőre számíthatunk." - FOLYTATÁSÉRT KATT IDE

Egy horvát hazafi szavai: “A délvidéki horvátok kénytelenek hallgatni és bujkálni a Vihar hadművelet évfordulóján!” - a teljes cikkért kattintsál IDE

,,Az adai Szerb Haladó Párt, a nagykikindaiakkal együtt szervezett buszjáratot indított Veternikre a Vihar-hadművelet 22. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésre. Valamint személykocsiikkal is viszik az embereket. Ismét ,,megkértek” olyan személyeket is, hogy vegyenek részt ezen az eseményen, akik nem a haladó párt tagjai, aktivistái, de a munkahelyük nagyban függ a haladóktól. Vagy mész, vagy nem dolgozol, ki nem mondott zsarolásról van szó.

A TELJES CIKK ITT OLVASHATÓ

A Vihar hadműveletről Veternikben:

2017. agusztus 9.

Folytatódik a 90-es évek politikája. A VMDK elítéli a háborús uszításokra emlékeztető kijelentéséket és a bejelentett Nagy-Szerbia eszmeiségére épülő program újracsomagolását.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége aggodalommal fogadta a szerbiai hatalmi koalíció és határon túli partnere  Veterniken elhangzott kijelentéseit. Teljes mértékben elítéljük a kilencvenes évek uszító hangulatát felidéző mondatokat, valamint a térség stabilitását is veszélyeztető Nagy-Szerbia felfrissített tervezetének beharangozását.
  
A  horvátországi Vihar hadművelet kapcsán tartott megemlékezésen ismét fellángoltak a Nagy-Szerbiát éltető eszmék, majd egy újabb Nagy-Szerbiát célzó deklaráció meghozatalát is bejelentették. Szerbia államfője Aleksandar Vučić  felszólalásában a "szerb etnikai térség" védelmét helyezte kilátásba, valamint bejelentette, hogy " a szerbeket többé senki sem gyilkolhatja büntetlenül".

A boszniai Szerb Köztársaság elnöke Milorad Dodik nyilatkozván a közszolgálati tévének bejelentette a térségben élő szerbség "eggyé tartozását" területi és államisági szempontból, még ebben az évszázadban.

 Majd Nikola Selaković, az elnöki hivatal főtitkára bejelentette, hogy  Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság őszre közös deklarációt ad ki, amelyben megfogalmazzák a nemzeti érdekek együttes védelmének elveit „a szerb nemzet és nép fennmaradása céljából”. Mint mondta, a közös tevékenységet megalapozó tervezet egyfajta programdokumentum amit  Aleksandar Vučić és Milorad Dodik közösen fog bemutatni Szerémség, Bácska és Bánát Szerbiához való csatolása századik évfordulója alkalmából.

 



Figyelembe véve a fenti mondatokat és a  kijelentéseket tevő politikusok fajsúlyát, valamint a délvidéki magyar egypárt részvételét a szerbiai kormányban, a veterniki megemlékezésen való részvételére, illetve minden szintű koalíciós viszonyukat a Szerb Haladó Párttal (SNS) felszólítjuk Pásztor Istvánt és a Vajdasági Magyar Szövetséget határolódjon el Aleksandar Vučić és Milorad Dodik  kijelentéseitől és a Nagy-Szerbia újracsomagolt tervezetétől. Ellenkező esetben hallgatásukat a beleegyezés és  támogatásuk  jelének  fogjuk értelmezni.  
 
VMDK Press

 

Felszólítjuk az egypártot nyilatkozzon arról támogatja-e Vulin intézkedéseit és kormánytagként mondja el mi van a honvédelmi miniszter intézkedéseinek hátterében

2017. agusztus 8.

Felszólítjuk  Pásztor Istvánt és a Vajdasági Magyar Szövetséget nyilatkozzon arról, hogy egyetért-e  Aleksandar Vulin honvédelmi miniszter kardcsörgetős és a szerbiai társadalmat általános mozgósítását bejelentő intézkedéseivel

 



A  Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége felszólítja Pásztor Istvánt és a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy  a szerbiai kormányt támogató és  munkájában részt vevő, és ezért felelősséggel tartózó  alakulatként, nyilatkozzon arról mi áll a szerbiai kormány honvédelmi elképzeléseinek hátterében, milyen háborús vagy általános közbiztonsági veszélynek van kitéve Szerbia lakossága,  mi szükség van Szerbia gyorsított ütemben való felfegyverkezésére, valamint  egyetértenek-e Aleksandar Vulin honvédelmi miniszter kardcsörgetős  és a szerbiai társadalmat  teljes mozgósítását bejelentő intézkedéseivel, a nők  kötelező katonai kiképzésével.

Figyelembe véve a délvidéki magyarság kilencvenes években szerzett tapasztalatait, valamint a szerbiai államfő Aleksandar Vučić és Nikola Selaković, az elnöki hivatal vezetőjének kijelentését a horvátországi Vihar hadművelet kapcsán, úgy gondoljuk  ezen kérdések megválaszolása igen időszerű. 

VMDK Press

 

A tiszta forrás bepiszkítása

2017. agusztus 4.

Ki hogyan politizált Délvidéken Milosevic ideje alatt, ki hogyan politizál most, ki következetes migránsügyben, kinek az érdeke belepiszkítani a tiszta forrásba?

A napokban egy igen "érdekes" iromány jelent meg az internet világában a VMDK Hírmondó Tusványosi mesék c. írásun kapcsán.  Szerzője, Ágoston András fogadatlan prókátorként ( vagy mégsem az?), akinek mint tudjuk az ajtó mögött a helye, már már kútmérgezéses formában a délvidéki,  magát magyarnak valló egypárt védelmére ragadtatja magát. Teszi ezt manipulatív módon, megírván saját "felvezetőjét" amiben befeketíti a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét, ezzel is kísérletet téve a VMDK Hírmondóban közölt tények tompítására, majd közli  teljes írásunkat.

Felvezetőjében Ágoston azt állítja a mostani VMDK  valójában a milosevici "igazságszolgáltatás" ajándéka azoknak akik hajlandóak voltak "panelvitázni",  s a külföld felé bizonyítani, hogy a koszovói albánok elleni műveletek közepette létezik nemzeti egyenjogúság az akkor mr igencsak kicsi Jugoszláviában és külön a Vajdaságban. Majd a továbbiakban azt sugalja, hogy a mostani VMDK politikusi gárdája képtelen a politikai változásokra, továbbra is a mindenkori szerb hatalom szőrmentén történő támogatás mentén cselekszik, hogy igyekszünk "leválasztani" az egypártot a magyar kormánnyal való "stratégiai pártnerségről" és csupán a balliberálisok szekértolójaiként maradhatunk meg a szerbiai politikai életben, majd tovább fejtvén magvas gondolatait, a magyarországi választások kapcsán "besorolja" a VMDK-t a Jobbikhoz és a balliberálisokhoz (ami eleve abszurdum), de kiskaput hagyván, írásában utal a VMDK vezetőségének "megvilágosodására", 180 fokos fordulatára, a migránsinvázió elleni küzdelem szükségességének felismerésére, valamint a VMDK besorolására a "magyar nemzeti alapérdekeinek védelmét vállaló nemzeti oldalhoz" azaz a Fidesz - KDNP pártszövetség lista mögé, és megteszünk mindent a vajdasági magyar kettős állampolgárok regisztrációjáért és a  jó helyre való szavazásért.



Nos, ha már ilyen szépen felkértek bennünket a táncra, akkor hadd keringőzzünk!

Először is ejtsünk néhány szót a milosevici időkről és az akkori igazságszolgáltatásról. Ez az az igazságszolgáltatás, amely egy kommunista vezérnek bejegyeztette a délvidéki magyarok első érdekvédelmi szervezetét ( aki ugyan nem járt panelvitákra, de annó ott ült Milosevic kanapéján), ez az az igazságszolgáltatás, amely bejegyezte azt az egypártot aki szétverte az egységes délvidéki magyar érdekképviseletet, majd technikai koalícióra lépett a milosevici szocialistákkal, akinek a képviselője nem panelvitázott (ami nem a koszovói hadműveletek idején volt) hanem Milosevic felkérésére helikopterrel szálldogált Koszovóra és Ramboulletbe a koszovói albánok elleni akciók ideje alatt,  illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy ugyanaz a milosevici igazságszolgáltatás jegyezte be azt a pártot, amelyet a VMDK éléről való leváltása után alakított meg, majd annak a pártnak a vezetője egyből lemondott az addig egységes délvidéki magyar  autonómia tervezet ütős részéről - a területi autonómiáról. Helyette, leengedvén a lécet, csak a perszonális autonómiát emlegették, ezzel is növelvén a fejekben lévő zűrzavart. Azóta hallani azokat a szépen hangzó de semmitmondó mondatokat: mi ugyan támogatjuk a délvidéki magyar autonómiát, de először ti ott beszéljétek meg milyet is akartok.
 
Ezzel szemben a VMDK-t  továbbvivő politikusi gárda megalakította megboldogult Zoran Đinđićtyel a Szövetség a Változásokért nevű ellenzéki tömörülést, amely a későbbiknek létrehozta a Szerbiai Demokratikus Ellenzéket (DOS) és leváltotta Miloševićet. A délvidéki egypárt akkori vezetősége csak az utolsó pillanatban csatlakozott  be a DOS-ba, de az első dolga az volt, hogy megpróbálja kitúrni belőle a VMDK-t.  Azóta a délvidéki egypárt folyamatosan, kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindig  hatalmi pozícióban részt vesz a mindenkori szerbiai, vajdasági kormány munkájában ( egyszer a DS szekerét tolván, most meg a kilencvenes évekből eredő partnerekkel a haladó radikálisokkal, milosevići szocialistákkal, Arkan csetnikjeivel, Mira Marković júlosaival, orosz lobbistákkal)  és nem is olyan rég  keményen együttműködött a Magyar Szocialista Párttal és az SZDSZ-el is, ellenezte a magyar állampolgárság kiterjesztését a határon túli magyarokra.

Vagy ezt a tényállást már elfelejtette a fogadatlan prókátor? Mindezt figyelembe véve ki/kik is azok akik kiszolgálják és a mindenkori szerbiai politikai elit szőrmentéjén politizálnak?

De keringőzzünk tovább! A mostani VMDK vezetőinek esze ágában sincs "leválasztani" senkit senkiről. Mindenki arra "csatlakozik" rá akire akar, abba helyezi a bizalmát akibe akarja. Mi továbbra is a délvidéki magyarság és a magyar nemzet ügyeit szolgáljuk. Tesszük ezt úgy, hogy mindkét esetben azok egybecsengjenek, és nem vagyunk hajlandóak egyiket sem beáldozni a másikért.

A VMDK mostani vezetősége  a magyar állampolgárság kiterjesztése után, a lehetőségeihez mérten,  az egypárttal ellentétben  nem emésztvén fel magyarországi támogatásokat, ingyen és bérmentve,  lakossági fórumokat szervezésébe kezdett ahol az állampolgárság felvételére buzdítottunk, majd hozzájárultunk az új állampolgárok regisztrálásához (másokkal ellentétben nem végezvén adatok gyűjtését), mozgósítottunk a magyarországi parlamenti választásokon  való részvételre (majd a kvótareferendumon  való részvételre is, a nemmel való szavazásra ),  és arra kértük fel délvidéki  honfitársainkat szavazzanak a  nemzeti ügyeinket képviselő politikai erőkre.  A választások napján az általunk begyűjtött borítékokat leadtuk Magyarország külképviseletén, ezzel is alázattal hozzájárulva nemzeti ügyeink intézéséhez.

Tettük ezt úgy, hogy nem vagyunk / voltunk a jelenlegi magyar kormány stratégiai partnerei, nem kapunk tömérdek anyagi támogatást, nem kapunk meghívást sem a KMKF sem a MÁÉRT üléseire, holott van tartományi magyar képviseletünk.

És ezek után jön valaki aki azt mondja nem vagyunk képesek a változásra, majd 180 fokos fordulatokról, meg balliberális bélyegzésekkel tarkított előadást tart, és belepiszkít a tiszta forrásba! Minek is? Azért, hogy a zavarosban jobban lehessen halászni?

De beszéljünk a migránskérdésről is.  Mi nemet mondunk Budapesten, de Belgrádban is a migránskérdésben. Nem viselkedünk úgy, mint egyesek, hogy a kvótareferendumon a nemre buzdítunk, de becsukjuk mindkét szemünket, fülünket, szánkat amikor a délvidéki magyar falvakba, városokba migráns tanyákat építenek. Nem szavazzuk le a Magyar Nemzeti Tanács ülésén azt az állásfoglalást ami a migránsok kihelyezésére irányul.

Végezetül, állapítsunk meg egy tényt és  zárjuk pozitívan a keringőzést. Ideje volna észrevenni, hogy nincsen történelmi VMDK, csak történelmi vezetők vannak. VMDK volt, van és lesz is!

Egyetértünk  Ágoston Andrással a tekintetben, hogy végső ideje volna tudományos munka keretében feltárni a VMDK alakulását, munkáját, történelmét, ki  milyen szerepet játszott a VMDK szétverésében.

VMDK PRESS

A tusványosi mesék

2017. július 26.

Tusványosi mesék, kártékony politizálás, messziről jött ember azt mond amit akar
 

Az előző évekhez igazodván az idén is számos helyen "nemzetpolitikai" nyári táborokat tartottak. Többek között a Vajdaságban is, ahol a jól bevált szokás szerint nem a dialógus, hanem az egypárti monológus kapott helyet.  
Vajdasági szempontból nézve, talán a Tusványos számít üde kivételnek. Hiszen ott képviselve  voltak azok a magyar pártok is, akik erdélyi viszonylatban,  hatalmi vagy ellenzékinek számítanak. Szóval, van hova fejlődni. Azonban, ismét csak vajdasági szemmel nézve, mégiscsak az a fontos mi is hangzott el ezeken.
Nem szeretnénk kitérni egyéb nemzetpolitikai kérdésekre, ezért csak azt tesszük szóvá ami szorosan a délvidéki magyarság helyzetéhez kapcsolódik. Ebben a vonatkozásban pedig, egyértelműen megállapítható, hogy folytatódott az a kártékony politizálás amit a hazai egypárt képvisel.

Emlékeztetőül, néhány éve ezeken a helyszíneken bizonygatták milyen fényes a nemzeti tanácsokról szóló törvény, egyenesen olyan autonómiáról beszéltek ami sehol máshol nincsen, csak a Vajdaságban. Aztán meg kiderült, hogy az autonómiából még az A betű sincs meg.  Most ismét hasonló vállveregetésbe és megtévesztésbe kezdtek.

Szerintük itt Vajdaságban, Szerbiában minden rendben van. A magyarság nem képvisel kockázati tényezőt, megbecsült tagjai volnánk a szerbiai társadalomnak, mert ők minden szinten a hatalomban vannak és ott ülnek ahol a döntéseket hozzák. Tehát folytatódik az a félrevezetés és a kisebbségi kánaáni kép kivetítése ami téves következtetések levonására ad okot a Kárpát-medencei magyar politikai szervezetek , illetve az anyaországi politikai döntéshozók körében. 

 

 

Pedig az a  valóság amiben élünk éppen az ellenkezőjét mutatja. Mert ha úgy volna ahogyan azt az egypárt elnöke állítja, akkor nem történhetne meg, hogy Járekon és Újvidéken elszabotálják az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyaroknak állítandó emlékművet, nem történhetne meg, hogy a mai napig nincs befejezve a magyarok és a történelmi egyházainknak járó vagyon-visszaszármaztatás, hogy folyamatosan csökkentik az anyanyelvi oktatás szintjét (az idén tíz magyar osztály indulását akadályozták meg úgy, hogy az egypártnak oktatási államtitkára van a szerbiai kormányban),hogy nem lehet magyarul felvételizni az Újvidéki Egyetem Jogi Karán, hogy  folyamatosan csökkentik az anyanyelvünk hivatalos használatának lehetőségét ( az egypárt hathatós rásegítésével a tartományban, lásd még  VAT és Magyarkanizsa), hogy semmibe veszik a kisebbségi kultúra pénzelését, hogy a Magyar Nemzeti Tanács semmiről sem hozhat döntést és szinte semmibe sem szólhat bele, hogy a MNT nevetséges pénzösszeget kap a működésére, hogy nincsen részarányos foglalkoztatás és politikai képviselet, hogy a délvidéki magyarságot több közigazgatási egységbe darabolták fel, hogy nincsenek beruházások a magyar tömbben és ezért elvándorolnak az emberek, hogy koszovói romákat és migránsokat telepítenek a magyarok közé, hogy Szabadkán leszavazza a haladópárti koalíciós partner, hogy Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Bácstopolya, Kishegyes magyar önkormányzat nélkül maradnak és ki vannak szolgáltatva annak a pár haladó kádernek, amely ott uralkodik a magyar többség felett, és az sem történhetne meg,  hogy őt személyesen és pártját is semmibe veszik annál az asztalnál ahol ülnek.


Mert az ott ülni az asztalnál, és a bele szólni abba amiről döntenek között nagy a különbség!  
És akkor még nem is említettük azt az apróságot, hogy az egypárt nem képviseli az egész délvidéki magyar közösséget!  

 


Kit és mit képviselnek?
 

Ami a kockázati tényezőt illeti, azzal talán egyezni is lehet, de nem a felsorolt okok miatt, hanem azért mert a délvidéki magyarok a jogérvényesítést nem bombákkal  hanem politikai eszközökkel végzik, és talán azért is mert a délvidéki magyarság létszáma folyamatosan csökken, a magát  magyar pártnak nevező egypárt meg nem a délvidéki magyarok érdekeit képviseli a belgrádi politikai elit körében, hanem a belgrádi politikai elit érdekeit képviseli a délvidéki magyarság körében.

Egyre inkább beigazolódik mi is az igazi feladatuk. Minden áron "belökni" Szerbiát az EU-ba, még akkor is ha mellőzni kell a délvidéki magyarság elemi érdekeit.

Mert másképpen nem lehet megmagyarázni azt a magaviseletet  amikor az albán-magyar frakció elnöke agyon dicséri azt az oktatási minisztert aki nem engedélyezte  10 magyar osztály indulását, de "sokat tett" a szerb nyelv oktatásáért kisebbségi tagozatokon, vagy azt amikor az EU integrációs bizottság alelnöke az EU küldöttségének azt mondja minden rendben van a kisebbségi akciótervvel és Szerbia kiválóan teljesít, csak éppen a bosnyák és az albán közösség képviselői az ellenkezőjét állítják, vagy azt amikor az identitás zavarokkal szenvedő szerbiai/vajdasági/magyarországi EU képviselő nem hajlandó tárgyalni  Szerbia körüli országjelentésre tett észrevételekről mert szerinte már lezárultak a lehetőségek, és közben a horvát, román, bolgár, szlovén és egyéb nemzetiségű képviselők nyomására mégis változások történnek a végső szövegen. Majd az ország jelentés elfogadása után  megjátssza a megbotránkozást  a szerbiai bíróság döntése miatt, amellyel ellehetetlenítik a magyar felvételizést az Újvidéki Egyetem Jogi Karán.  Ez volna az a megbecsültség amit az egypárti elnök bizonygatott?

Végezetül, ismét azt kell mondanunk, hogy a messziről jött ember azt mond amit akar, csak azt  ki hiszi el neki?  
 

VMDK PRESS

 

VMDK - TV

BELÉPÉSI NYILATKOZAT

Hívjon bennünket

My status

Hírlevél