Néhány további kérdés az MNT pénzelése kapcsán

2015. január 22.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének 2015. január 5-i sajtótájékoztatóján kihoztuk milyen kevés pénzzel vesz részt Szerbia a Magyar Nemzeti Tanács költségvetésében. Eddig ezt rajtunk kívül senki sem tette szóvá, és ezzel is hozzájárultak a kisebbségi kirakat fenntartásához. A vajdasági sajtónak köszönve, amely némi meglepetésünkre lehozta az általunk közölt adatokat, igaz csak nagy vonalakban, mára már mindenki látja milyen ruha van az autonómia királyán. Azonban, az a bizonyos ruha megérdemel még néhány mondatot. Kezdjük azzal, hogy az előző évekhez képest amikor az állami költségvetésből érkező összegek (szerb+tartományi költségvetés) 30% körül mozogtak, az a 2015-ös MNT által elfogadott költségvetés tervezetében csak 13,6% jelennek meg.

Konkrét számokban az a következőképpen néz ki: a jövő évre tervezett összbevétel 689.700.000,00 dinár aminek 85% (588.720.000,00 din) továbbra is magyarországi forrásokból valósul meg támogatások és transzferek által. A tervezett összbevételnek mindössze 13,6% származik a szerb állami forrásokból (94.000.000,00 din). Még lesújtóbb adat pedig az, hogy az MNT munkájához , vagyis az úgynevezett „autonómia", illetve a "kisebbségi Kánaán" működtetéséhez ebből az összegből a Szerb Köztársaság csak 61 millió dinárral részesedik, ami százalékban 8,8% jelent.

Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a vajdasági magyarok Szerbia legjobb adófizető állampolgárai, akkor ez vérlázítóan kevés. Ráadásul az említett 94.000.000,00 dinárnak az 57%, azaz 54 millió dinárt a költségvetési tervezet szerint az MNT fizetésekre, juttatásokra és működési költségekre szánja, ami szintén elfogadhatatlan.

Sajnos ezt a tényt már kevésbe firtatja a vajdasági magyar média, így továbbra is a vajdasági magyarság nagy része abban a tévhitben van, hogy Szerbia milyen nagylelkűen támogatja kultúránkat, a magyar oktatást, médiát, nyelvhasználatot. Pedig az MNT-ben lévő hatalmi többség magyarországi pénzekből vitézkedik, holott az MNT pénzelése, döntéseinek végrehajtásához, programjaihoz hozzárendelt pénzeszközök biztosítása elsődlegesen nem a magyarországi adófizetők feladata volna, hanem a mindenkori hatalomé Belgrádban. De ott nagy a csend. Pedig ugyanaz a kisebbségi párt van hatalmon az MNT-ben, Újvidéken és Belgrádban is. Hogy ez miért fontos? Gondolom mindenki előtt ismeretes, hogy nemrég fogadta el a Szerb , majd a Vajdasági képviselőház is a 2015 –re vonatkozó költségvetést, amelyek meghatározzák a nemzeti tanácsoknak járó összegeket.

Legjobb tudomásom szerint, a kisebbségi kormánypárt egyik hatalmi szinten sem fejezte ki elégedetlenségét a nemzeti tanácsoknak juttatott szégyenletes támogatások kérdésében, pedig részt vettek a költségvetési támogatásokat előlátó büdzsé előkészítésében, majd megszavazásában. Ha ez nem így van, akkor meg felvetődik a kérdés miért nem élt a módosító indítvány lehetőségével annak érdekében, hogy azt amit esetleg a kormányban való szerepvállalása által nem tudott, vagy nem is akart elérni, megpróbálja a parlamenti szavazás keretében érvényesíteni? Erre a lépésre még a Szerb Haladó Párttal való koalíciós szerződés szerint is lehetőségük lett volna (8. pont, Kisebbségi jogok fejezet, e) alatti kitétel), ahogyan azt meg is tették a magyar-szerb vegyes történelmi bizottság működésének, illetve a szabadkai színház építésének folytatása esetén, ami dicséretes, de további kérdéseket von maga után.

Miért kell olyan kérdésekben módosító indítványokat beadni, amelyek már eleve államközi vagy valamilyen más jellegű szerződésben szavatoltak? Olcsó politikai poénszerzés vagy a koalíciós partner máris megfeledkezett a vállalt kötelezettségekről? Ennyire elégedettek a nemzeti tanácsok pénzelésével? Esetleg a vegyes bizottság munkája és a szabadkai színház nagyobb súllyal bír a vajdasági magyar autonómia építésétől? Politikai vakság vagy szándékosság? Kérdések, kérdések.....

http://csonkaaron.blogspot.com/2015/01/nehany-tovabbi-kerdes-az-mnt-penzelese.html

Köszönjük, hogy elolvasta a VMDK HíRMONDÓT!

KI NEM MOND IGAZAT?

2014. június 19.

Miután a koalíciós szerződés aláírása után (a vajdasági autonómia kurtításának végrehajtását kivéve), semmi érdemlegeset nem tudtak felmutatni a kisebbségi kormánypárt tisztségviselői szorgalmasan ismételgetik a leckét. Közpénzeken megjelenő, de pártpropagandát végző napilapunkban, hosszasan sorolják mi mindent kellene teljesítenie a nagyobbik koalíciós partnernek (saját kötelezettségeikről mélyen hallgatnak!). A "futottak" mellett mégis egy érdekességre figyeltünk fel. A kisebbségi kormánypárt politikusainak nyilatkozataiból rendszeresen kimarad a "történelmi megbékélés" témaköre. Hogy ez minek köszönhető, ebben a pillanatban nem tudhatjuk. Csak sejthetjük.

Azonban, az ígérteket mi is feltudjuk eleveníteni: a legelső soron következő szerbiai kormányülésen hatályon kívül helyezik a Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjaira „rásütött" kollektív bűnösségét kimondó kormányrendeletet, a vagyon-visszaszármaztatási törvényt módosítani fogják és lehetővé teszik a csere alapú föld és ingatlan visszaszármaztatást, a vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs ügyeket hatékonyabban fogják kezelni , a bírósági ítéleteket " a magyarok felett elkövetett atrocitásokat "elítélő" parlamenti deklaráció szellemében" hozzák meg és végezetül,de nem utolsó sorban, támogatni fogják a Makovecz -féle templom felépítését az újvidéki Futaki úti temetőnél.

Mondanunk sem kell, hogy a felsoroltakból eddig semmi sem valósult meg. Az a bizonyos kormányülés még nem érkezett el (pedig már jó néhány lezajlott) , a vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs eljárások a két törvény egymásnak feszülése miatt a továbbiakban sem alkalmazható ( az eljárások nagy hányadát visszautasítják, új pert már nem lehet indítani a megszabott határidő lejárta miatt), a vagyon-visszaszármaztatási törvény nem lett módosítva, ráadásul a törvényben még mindig ott vannak a délvidéki magyarságot megbélyegző szakaszok (ezeket nem változtatná a kisebbségi kormánypárt! sic!), a bírósági ítéletek meghozatalánál a deklaráció "szellemiségét" nem veszik figyelembe (talán azért mert a deklaráció jogilag nézve nem kötelező érvényű, komolyságáról csak annyit, hogy a szerb parlament nem erkölcsi okok miatt, hanem az EU csatlakozás felgyorsítására hivatkozva fogadta el, nem beszélve arról a tényről, hogy a szerb államfő nem kért bocsánatot az elkövetett vérengzések miatt, míg a magyarországi ezt megtette), a Makovecz -féle templom felépítésére tett ígéretet meg egyenesen meghazudtolták (a kisebbségi kormánypárt ügyvezető alelnöke a vajdasági sajtóban kijelentette támogatják a felépítését, míg a most lezajlott parlamenti választások után a kisebbségi kormánypárt elnöke egy rádiós műsorban, ugyan mismásolva, de elvetette ezt). Erre a tényállásra mondta a frissen megválasztott EU parlamenti, délvidéki kisebbségi kormánypárti képviselő, hogy a "történelmi megbékélés folyamata elérte maximumát".

Nekünk már csak az maradt hátra, hogy megkérdezzük: KI NEM MOND IGAZAT?

Dokumentumok:
1. http://vmdk.org.rs/hirmodo/279-a-sajat-programjukat-sem-tartottak-be
2. http://vmsz.org.rs/a-vmsz-tamogatja-a-csonka-torony-felepiteset
3. http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2014-04-30 Határok nélkül 18,30h műsora

Köszönjük, hogy elolvasta a VMDK HíRMONDÓT!

 

Az MNT elnöke vastagon csúsztat

2014. június 13.

Lezajlott a Palicson az autonómia tanácskozás. Nagyjából úgy és azon a módon ahogyan azt Hírlevelünkben előre borítékoltuk. Mégis, vissza kell kanyarodnunk ehhez a témához, mert nem lehet szó nélkül hagyni néhány ott elhangzott gondolatot. Az első ilyen gondolat az MNT elnökétől származik, aki az állította, hogy a vajdasági magyarság és az MNT „úttörő szerepet játszik az autonómia építésében és mi vagyunk az egyetlen magyar közösség a Kárpát-medencében, amely rendelkezik a nem területi autonómiának egy, az alkotmányban szavatolt és a közjogba beágyazott formájával, amely közjogi jogosítványokkal rendelkezik. És mi vagyunk az egyetlenek, akik nemcsak terveket szőhetünk, hanem beszámolhatunk arról is, hogy milyen a joggyakorlat."

Majd ezt kibővítette egy másik gondolattal is miszerint „nagyon jó, hogy e konferencia keretében tárgyalnak az autonómia kérdéseiről, mert jogászként, érzelmi kitörések nélkül, szakmai megközelítésben tárgyalnak a témáról. Ezért is hangsúlyoztam ki a konferencia bejelentésekor, hogy ez nem egy politikai vitafórum. Mi azt akarjuk megnézni, hogy milyenek a jó jogi keretek. Melyek azok a működtethető, hatékony jogi keretek, amelyek egészében hozzájárulhatnak a közösség és az egész ország jó működéséhez."

Azt kell mondanunk,hogy az MNT elnöke tudatosan és vastagon csúsztat. Hogy miért? Mert a tények a következőek: Horvátországban és Szlovéniában a kulturális autonómia már előbb működött mint Szerbiában. Az ottani alkotmányokban a magyarok név szerint meg vannak említve és a jogrendszer őshonos nemzetként kezeli őket, a kulturális autonómiára való jog alkotmányjogi törvénnyel van szavatolva. Az állam maga állítja össze, vezeti, frissíti az adott nemzeti kisebbségre vonatkozó teljes külön választási névjegyzéket, nem pártok állítják/állították össze. Döntéseik végrehajtásához államilag biztosított eszközöket kapnak, fő forrásuk nem az anyaországi adófizetők forintjából ered. Természetesen, ők is részesednek anyaországi támogatásokban, de azok az adott állam (Horvátország, Szlovénia) euró milliókban kimutatható alapforrások felett érkeznek. Ezen felül, ezek a nemzetrészek szavatolt parlamenti hellyel rendelkeznek az adott állam országgyűlésében. Szlovéniában egyes kisebbségi kérdéseknél a törvény még vétó jogot is előlát az őshonos nemzetek képviselőinek. A felsoroltakat az MNT elnöke is tudja, hiszen írt ezekről a megoldásokról. Ha a fent említetteket összevetjük a szerbiai jogi keretekkel akkor egyértelműen megállapítható, hogy azok gyengébbek mint az említett országokban. Ennek tükrében felmerül a kérdés miért ámítjuk saját magunkat? Miért dicsőítünk gyenge megoldásokat? Miért adunk téves információkat az anyaországi és a nemzetközi politikumnak? Kinek felel meg az ilyen hozzáállás? A kisebbségi kormánypárt politikai vezetésének? Az MNT elnökének? Vagy a mindenkori szerbiai politikai elitnek?

Az MNT elnökének politikus-jogász gondolatmenetéhez csak annyit jegyeznénk meg, hogy nem kell félni a politikai vitától. A politikai viták szokták meghatározni azokat a csapásokat, amelyek mentén kell keresni a megfelelő jogi megoldásokat, ami már a jogászok dolga és nem fordítva[1].

A tanácskozás másik érdekes gondolata a belgiumi németek autonómia modellje volt. Hogy miért éppen ezt a modellt választották ki bemutatásra, ezt nem tudhatjuk. Talán az előadó személyes tapasztalata miatt. És itt kapcsolódunk az előzőekhez. Ugyanis, a horvátországi és szlovéniai példákat egyesek azért mellőzik mert ezekben az országokban alacsony a magyarok létszáma, ami igaz,de összehasonlításként a belgiumi németek száma is csak az ország 0,6% teszi ki és mégis van területi autonómiájuk! A saját kb. 75 000 lélekszámukkal, számos önkormányzatokból kialakult kantont vezetnek, önálló bevételi forrásokkal rendelkeznek, van saját parlamentjük, végrehajtó szervük, államalkotó népnek vannak elismerve és a német nyelv Belgium egyik hivatalos nyelve. Ebből is világosan lehet érteni, hogy a kulturális autonómia nem tudja szavatolni egy a létszámánál fogva kisebbségben élő nemzet megmaradását, gyarapodását és fejlődését. Erre csak a területi autonómia képes. A történet további tanulsága pedig azt mutatja, hogy az autonómiát az önkormányzatokban és regionális szinten kell kivívni és kíméletlenül ki kell használni a történelem adta lehetőségeket. A belgiumi németek erre ráéreztek és a vallon-flamand vitát kihasználva elérték céljukat.

A vajdasági magyarság előtt számos ilyen lehetőség volt a balkáni térség rendezése során. Talán még most is a 250.000 fős vajdasági magyarságnak van egy utolsó esélye a koszovói szerbek széleskörű autonómiája kapcsán. Azonban ez körül nagy a csend. Ugyan a kisebbségi kormánypárt vezetője a palicsi tanácskozáson azt mondta az autonómiáról beszélni kell és az autonómiát közbeszédtémává kell tenni, de ő sem járult hozzá, hogy az autonómia bekerüljön a közbeszédbe, ami meg politikai,jogi vita nélkül nem működik, a területi autonómia igényének többszörös letagadásával meg egyenesen lehetetlen. Különben is észre kellene venni, hogy a beszédek ideje lejárt, cselekedni kellene.

________________________________________
[1] Szerény véleményünk szerint ezekkel a mondatokkal csak az a baj, hogy az autonómia nem csak a jogászokat érinti és általában nem a jogászok, hanem az "egyszerű" polgárok szokták kivívni a közösségük számára. És itt jövünk a másik tragédiánkhoz. Délvidéken a közéletünket nagy mértékben jogászok irányítják. Jogi gondolkodásukból eredően (valaki azt mondaná megfelelési kényszerből) mindig az aktuális törvényes keretből indulnak ki,ami egy bürokrata gondolkodási módozatra utal. Mert jobb egy rossz törvény mint semmilyen. Azonban, figyelmen kívül hagynak néhány tényt: a törvényeket emberek írják és hozzák meg, miután megfogalmazták, illetve megvalósították politikai céljukat. A politikai célok megfogalmazásához meg jövőképpel rendelkező politikusok kellenek. Nem jogászok. Kettejük ötvözete végzetes következményekkel járhat. Mert egy törvény csak addig jó amíg annak értelme van és ameddig a közösség javát szolgálja. Így van ez az autonómia esetében is.

Köszönjük, hogy elolvasta a VMDK HíRMONDÓT!

 

Botrány Szarajevóban, azaz Vučić esete a latin betűkkel

2014. június 5.

Szerbiában egyre erőteljesebben beszélnek az árvizek körül tapasztalt mulasztásokról. Az újságírók, jogosan követelik az aktuális állami vezetőktől a felelősség vállalást. Emberi életek, hatalmas vagyon ment tönkre miattuk. Az aktuális hatalom válasza ezekre a felvetésekre a lehető legrosszabb volt. Először úgy döntöttek eltusolják és agyonhallgatják a történteket, ami a mai világban lehetetlen. Majd az internetet és a sajtót elkezdték cenzúrázni ami miatt az ombudsman, az EBESZ (már az EBESZ honlapját is támadás érte), újságíró egyesületek és minden magát demokratának valló ember hangosan tiltakozott. Az egész eset sokakban felidézte azokat a miloševići korszakban tapasztaltakat, amikor a mostani miniszterelnök volt a tájékoztatási miniszter. Sokan már azt a kérdést teszik fel, hogy Szerbia kezd-e visszacsúszni a kilencvenes évek diktatúrájába, illetve abban vagyunk-e már, vagy Szerbiában is egyfajta putyinista nábobos politikai despotizmus üti fel a fejét.

Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy sokuknak elkerülte a figyelmét Boris Dežulović horvátországi újságíró kiváló cikke (2005-től Belgrádban él) a Peščanik (Homokóra) internetes portálon. Az Amnezija Aleksandra Vučića (Aleksandar Vučić amnéziája) c. írásában részletesen ecseteli mi mindent tett a seselyista radikális Vučić és rámutat arra, hogy ezek az események milyen gyorsan „estek ki" az emlékezetéből (ettől az a rosszabb, hogy ez Szerbia polgáraival is megtörtént), azonban említést tesz egy hatalmas botrányról ami Aleksandar Vučić boszniai látogatásán történt. Ő ezt is, stílusosan ecsetelve az eseményeket, a már említett „emlékezet kiesésnek" tulajdonítja, de attól ez nagyobb figyelmet érdemel.

Ugyanis, Vučić Szarajevóban úgy szerette volna bemutatni magát mint olyasvalaki aki nagy barátja a boszniai államnak és népének. Egész dicshimnuszokat zengett az örök barátságról, testvériségről,jó szomszédi viszonyokról és egyéb elcsépelt szóvirágok használatával. A bosnyákok, akik még emlékeznek Vučić szrebrenicai nyilatkozataira, tágra nyílt szemekkel csak néztek mint a moziban. És ekkor egy újságíró kisördög megkérdezte a szerbiai miniszterelnököt, hogy ha már azt állítja,hogy a múltra pontot tett és elismerte tévedéseit és mostanára már megváltozott, akkor miért van a Szerb Haladó Párt Fehér Könyvnek nevezett pártprogramjában az a cél, hogy a boszniai Szerb Köztársaságot egy nap Szerbiához csatolják? Akkor most Nagy-Szerbia helyett Közép-Szerbia a cél?

Valószínű, hogy Vučić megérezte, ebből még baj lehet és mielőtt a sajtó elé állt volna (ahogyan az később kiderült) hazatelefonált és elrendelte a pártprogram erre vonatkozó pontjának törlését, majd miután ezt leellenőrizte az interneten, szokásához híven elkezdte (ki)oktatni a boszniai újságírókat és lobogtatni a Fehér Könyvet.

Igen ám! De annak a fránya szerb nyelvnek, a "patrióta" cirill betűs változata mellett, még mindig van egy "kevésbe patrióta" latin betűs írásmód ami még most is használatban van. Ráadásul a Szerb Haladó Párt honlapjának is van latin betűs változata és ott is megtalálható az a pártprogram, amelyben, láss csodát, ott volt a boszniai Szerb Köztársaság és Szerbia egyesítésére irányuló célkitűzés! Most mit is csináljon az ember ha a pártjában csak a "patrióta" írásmód számít? Piruljon? Kérjen bocsánatot? Mondjon le a közvélemény ámításáért? Egyiket sem. A miniszterelnök úr egy kézlegyintéssel és egy jól begyakorolt mondattal elintézte az egészet. Az már régen volt, öt évvel ezelőtt (sic!).

Amint a fenti eset is tanúsítja Szerbiában kemény nemzeti kripto-soviniszta restauráció történt. Számunkra ez már a látottak kategóriájába tartozik és nem számít meglepetésnek. Azonban ez a történet egyenesen rámutat a jelenlegi szerbiai hatalom jellegére. Az igazi szándék elmaradása, kettős beszéd , diktatórikus vezetési módszerek és populizmus minden mértékben. A kormányzatot támogató kisebbségi párt meg ehhez segédkezik. Vezetősége hallgat. Pedig most az egyszer kíváncsiak volnánk a véleményükre.

VMDK PRESS

Dokumentumok:
1. http://www.autonomija.info/boris-dezulovic-amnezija-aleksandra-vucica.html

Köszönjük, hogy elolvasta a VMDK HíRMONDÓT!

 

Egy autonómia tanácskozásról

2014. június 3.

A média tudósítása szerint Palicson tudományos tanácskozás lesz a területi és nem területi autonómia téma kapcsán. Szervezői a Magyar Nemzeti Tanács és az Union Egyetem kötelékébe tartozó Dr. Lazar Vrkatić Jogi és Üzleti Tanulmányok Kara, akik még egy felhívást is intéztek a közvélemény felé, tömegesítési szándékkal. Ez dicséretre méltó dolog (volna), hiszen itt a déli végeken az autonómia témáját, főleg a magyar területi autonómia témáját, mellőzik vagy kerülik a közbeszédben, a közéleti szereplők és pártvezetők meg szöknek tőle mint sátán a szentelt víztől. Pedig egy jó vita, véleménycsere, közös állásfoglalásra jutás nem ártana. Ellenkezőleg, előrébbre vinné közösségünket, mert sok a tévhit a magyar autonómia követelése kapcsán, a magyarok és a szerbek soraiban egyaránt.

L' art pour l' art

Azonban ha az ember „belekapar" a tanácskozás felvezetőjébe azt kell tapasztalnia, hogy ismét egy látszattevékenységről van szó. Egyrészt azért mert maguk a szervezők korlátokat állítanak az esetleges résztvevők felé. A közembernek az az érzése támad mintha a jogászok egy külön kasztot képeznének. Mert mit is mondanak a szervezők kiket várnak és mi a tanácskozás célja?

„Elsősorban jogászokat várunk, de a részvétel nyitott minden érdeklődő számára, akinek az igazságszolgáltatásban, közigazgatásban és rokonterületeken való munkája során az autonómia terén szerzett új ismeretek hasznosak lehetnek."

„ A résztvevők idén is tudományos előadásokat hallgathatnak meg magyar nyelven szerbiai és magyarországi jogi professzoroktól, illetve kutatóktól, melyek révén a résztvevők gyarapíthatják mind jogterminológiai mind szakmai ismereteiket. A tanácskozáson ismertetett nemzetközi, európai és szerbiai autonómia-modellekkel foglalkozó esettanulmányok kétségtelenül új információkkal szolgálnak majd mind a tudományban mind a gyakorlatban tevékenykedő jogászoknak."

Kevesebb borkóstolót és színházat, több autonómiát!

Szerény véleményünk szerint ezekkel a mondatokkal csak az a baj, hogy az autonómia nem csak a jogászokat érinti és általában nem a jogászok, hanem az "egyszerű" polgárok szokták kivívni a közösségük számára. És itt jövünk a másik tragédiánkhoz. Délvidéken a közéletünket nagy mértékben jogászok irányítják. Jogi gondolkodásukból eredően (valaki azt mondaná megfelelési kényszerből) mindig az aktuális törvényes keretből indulnak ki,ami egy bürokrata gondolkodási módozatra utal. Mert jobb egy rossz törvény mint semmilyen. Azonban, figyelmen kívül hagynak néhány tényt: a törvényeket emberek írják és hozzák meg, miután megfogalmazták, illetve megvalósították politikai céljukat. A politikai célok megfogalmazásához meg jövőképpel rendelkező politikusok kellenek. Nem jogászok. Kettejük ötvözete végzetes következményekkel járhat. Mert egy törvény csak addig jó amíg annak értelme van és ameddig a közösség javát szolgálja. Így van ez az autonómia esetében is.

Más vélemények is kellenek!

Másrészt, az egész tanácskozás nem kétirányú és úgy van megszervezve, hogy egy gramm esélye sincs arra, hogy a tanácskozás résztvevői bármit is kérdezhessenek az előadóktól vagy esetleg elmondják véleményüket egy-egy témakörről vagy újakat vessenek fel (ami valójában egy igazi tudományos tanácskozásnak a lényege). Legalábbis erre lehet következtetni a közzétett programtervezet alapján. Az előadók és a témák a szokásos kisebbségi kormánypárti mintázatok alátámasztására, igazolásuk mentén lettek kiválasztva. Mintha a szervezők attól félnének, hogy egy „külsős" felszólalása romokba dönthetné gondosan felépített elefántcsonttornyukat.

Hogy még szebb legyen a helyzetkép, minden érdeklődőt csak akkor várnak ha befizette az 5000 dináros részvételi díjat, ami valljuk be, a mai világban sokak számára jelentős összeg. Ez a kikötés felérhet akár egy kizárásos oknak is. Ennyit a tanácskozás "nyitottságáról" minden érdeklődő számára.
VMDK PRESS

Dokumentumok:
http://www.mnt.org.rs/1030-Teruleti-es-nem-teruleti-autonomia-tudomanyos-tanacskozas

Köszönjük, hogy elolvasta a VMDK HíRMONDÓT!

 

ÜRÖM AZ ÖRÖMBEN?

2014. május 31.

Lezajlottak a magyarországi EU parlament választások. Az autonómia párti jobboldal jól szerepelt és egy erős nemzeti képviseletet fog megtestesíteni az európai intézményekben. Ez számunkra is kedvező, hiszen első ízben történik meg az, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság minden része ( még azok is akik nem EU tagállamban élnek) képviselethez jutottak. Ez egy fontos gesztus a lehetőséget biztosítók részéről és egyben további folytatása lehet az elkezdett nemzeti integrációnak.

Mégis, nekünk délvidékieknek az örömbe jutott némi üröm is. Ugyanis, a vajdasági magyarság képviselete nem biztos,hogy megfelelő kezekbe került. Nemzetrészünk képviseletét egy olyan szervezet látja el, amely nem éppen a magyar autonómia iránti következetes kiállással köthető össze. Különösen most amikor Szerbiában kisebbségi pártként kormányzati szerepet tölt be. Ugyan, vezetői kommunikációs szinten helyesen észlelik az EU képviselet fontosságát, okulva az erdélyi és a felvidéki magyarság sorsából, de tetteik másról tesznek tanulságot. Ennek alátámasztására elegendő egy tekintetett vetni az SNS-el kötött koalíciós megállapodásukra, amelyben a délvidéki magyarság szempontjából fontos kérdések rendezésénél alálicitáltak.

Sajnos, azt kell mondanunk, hogy a képviseleti joggal felruházott egyén személye sem bizalomgerjesztő. Hogy miért vagyunk ezen a véleményen? Mondjuk azért mert a vajdasági magyar közvélemény egyes köreiben Deli Andort mint Korhecz Tamás "felfedezettjeként" emlegetnek és vannak olyanok akik azt állítják, hogy valójában ennek köszönheti kinevezését. Jól képzett, udvarias modorú, konfliktusok elől kitérő személy hírében áll, akinek ezidáig nem volt semmilyen saját akarata. Jófiúként mindig azt tette, amit a pártból mondtak neki. Ez magába véve nem is lenne olyan nagy baj, hiszen fiatal és még a sarkára állhat. Azonban, aggasztóbb az a körülmény, hogy Deli Andor neve néhány, mára eltusolt "zűrös" ügy tájékán bukkan fel. Például, Jeges Zoltán valamikori oktatási titkár e-naplós botránya, majd a Pannónia alap és a Pannon TV és Rádió botrányosnak nevezhető "összefésülése" (magyarországi forint milliók kíséretében), illetve a zentai gimnázium igazgató megválasztása körüli botrány, amit még a tartományi ombudsman is kifogásolt, vagy a Nyugat-bácskai magyar oktatás leépítésére irányuló kísérletek (a belgrádi minisztérium "az oktatás gazdaságos alapokra való helyezése" kifejezés alatt számos magyar kis létszámú tagozatot akart összevonni és ezt az első pillanatban a Deli vezette titkárság is támogatott. Ha a szülők és a VMDK aktivistái nem intézkednek , egyes településeken megszűnt volna a magyar oktatás. Azóta rendeződött a helyzet és nem kell minden évben rettegni a magyar iskola megmaradása miatt).

Sajnálatos tény az is, hogy közvetlen az EU parlamenti választások előtt Óbecsén megszűnt két magyar óvodai csoport, szeptembertől pedig várható az óbecsei gimnáziumban kettő, míg a zentai gimnáziumban egy magyar osztály megszűnése, méghozzá úgy, hogy a szülők és a közvélemény tiltakozása ellenére a tartományi oktatási titkár Deli Andor úr részéről ez ügyben egy szót sem hallhattunk.
Ellenben, a képviselő úrtól hallhattunk néhány igen érdekes nyilatkozatot arról mi is az amit szerinte képviselnie kellene Brüsszelben. Szavaiból azt olvashattuk ki, hogy számára Szerbia EU integrációja elsőrendű prioritás (ezek szerint előrébb van mint a délvidéki magyarság érdekeinek képviselete ), hogy az új vajdasági statútum egy jó dokumentum, elfogadása pedig egy jó politikai húzás, hogy a szerb-magyar megbékélés a történelmi csúcspontján van, hogy 7000 euró lesz a havi javadalmazása és a képviselői munkája során a „híd" szerepét szeretné betölteni. Természetesen, ezek a mondatok szorosan kötődnek a kisebbségi kormánypárt hivatalos kommunikációjához és ezért nem is kell csodálkozni rajtuk. Délvidéken minden sikertörténet és mindent rózsaszín szemüvegen keresztül nézünk. Az az apró tény, hogy a valóságban ennek az ellenkezője tapasztalható, az nem érdekel senkit. A vajdasági magyar autonómia iránti harc meg egyéb és ehhez hasonló "csacskaságok" nem találhatóak az elképzelései között.
A fenti mondatokból csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a képviselő úr még mindig tévelyeg a politikában és nincsen tisztában azzal mi is volna az igazi feladata az EU parlamentben, ahogyan azzal sem milyen hatáskörök között kell mozognia ha az itteni közösség javát akarja szolgálni a brüsszeli bürokraták előtt. De, talán ne legyünk ennyire pesszimisták. Reméljük idővel megtalálja a helyét, ha meg nem ez lesz az eset, akkor a pártból valaki úgyis megmondja neki. Csak ne legyen túl későn.

Összegzés: A Kárpát-medencében élő őshonos, de különböző államok fennhatósága alatt lévő magyarság szempontjából jó hír az EU parlamenti választásokon elért eredmény. Ez egy további előrelépés lehet a nemzeti integrációs folyamatok további építésében. Azonban, a vajdasági magyarság esetében nem biztos, hogy a parlamenti képviselet jó kezekbe került. Nem történt előzetes közösségi konzultáció arról mit is kellene valóban képviselni a közösségünk nevében. Ezért kívánatos volna, ha a bejutott jelölt nem csak a szűk pártérdekek mentén politizálna, hanem a közösségi érdekek egészét tartaná szem előtt és ennek érdekében pótolná ezt a mulasztást.
VMDK Press

Dokumentumok:
1. http://www.transparentnost.org.rs/index.php?view=details&id=555%3Amediji-o-korupciji&option=com_eventlist&Itemid=24&lang=sr
2. http://www.b92.net/info/vesti/index.php?yyyy=2011&mm=04&dd=27&nav_id=508674
3. http://www.blic.rs/Vesti/Drustvo/250392/Sabic-Sekretarijat-obrazovanja-AP-Vojvodina-prekrsio-Ustav
4.http://www.danas.rs/danasrs/drustvo/gase_se_baze_podataka_o_ucenicima_u_vojvodini.55.html?news_id=214357
5. http://www.magyarszo.com/hu/2011_06_28/kozelet/40346/
6. http://bozokiantal.blogspot.com/2012/02/nemzeti-jelentosegu.html

Köszönjük, hogy elolvasta a VMDK HíRMONDÓT!

 

VMDK - TV

BELÉPÉSI NYILATKOZAT

Hívjon bennünket

My status

Hírlevél