KONTRA FERENCET, A MAGYAR SZÓ KILÁTÓ C. MELLÉKLETÉNEK SZERKESZTŐJÉT LEVÁLTOTTÁK!

2015. október 14.

Vicei Károly 
Zenta

KONTRA FERENCET, A MAGYAR SZÓ KILÁTÓ C. MELLÉKLETÉNEK SZERKESZTŐJÉT LEVÁLTOTTÁK!
(ebből az alkalomból adok közre egy válogatást egy évvel ezelőtti fb-bejegyzéseimből)

VÁZLATOS ÖSSZEFOGLALÓ A CENZÚRÁRÓL

Vicei Károly: CENZÚRA, AVAGY A MAGYAR SZÓ PÁRTSZOLGÁLATA
Csak ma értesültem arról, hogy Matuska Márton az MNT-hez fordult a Magyar Szótól elszenvedett cenzúrázás miatti panaszával. Ugyanakkor én már több hónapja szilencium alatt vagyok a nevezett lapnál. A közlési tilalomnak mindenkor politikai okai vannak, s a tilalom elrendelője az éppen regnáló hatalom. Ez a hatalom nem a közlésre váró írás, mondanivaló esztétikai értékét méricskéli, hanem a szerző pártvonalhoz történő igazodását kéri számon. Az én „erkölcsi-politikai arculatom” könnyen megrajzolható az internetes közösségi oldalon tett bejegyzéseim alapján. Bevallom, nem vélekedek hízelgően nemzetinek föltüntetett képviseletünkről.

Van egy politikus, aki a magánéletben megélt sérelemért a közéletben, a kultúra területén, a híreszközök zsilipjének lebocsátásával vesz magának elégtételt.
Ez a politikus a VMSz és az MNT megmondóembere, Lovas Ildikó, aki a személyes megbántottságát követő megtorlásaival nem egy-egy szöveg alkalmi megjelenését akadályozza meg, hanem bizonyos szerzőket egyszer és mindenkorra kitilt a délmagyar médianyilvánosságból. Én azzal sértettem meg a nevezett hölgyet, hogy a neten tárgyilagosan beszámoltam a szerzői estjén elhangzott téves állításairól. Ennek következtében a Magyar Szó szerkesztője, Gruik Ibolya – aki az említett irodalmi esten Lovas beszélgetőtársa volt – nyomban megszakította a szarajevói merényletről szóló – történelmi tárcasorozatom közlését. (Ugye, nem kétséges, hogy a politikus író bosszújáról és a szerkesztő stréberségéről van szó?)
Amikor kifelé megyünk a diktatúrából, már tud egymásról az ellenállók, az ellenzékiek, a regnáló pártot és médiáját, cenzúráját megvetők, elutasítók széles köre. Amikor viszont az uralmi párt és maffiaszervezettségű gépezete (a tiszai Délvidéken és napjainkban!) – a 'nemzeti' tanács és megélhetési politikusok, csicskások hada – lopakodva, majd egyre nyíltabban telepszik rá kultúránkra, közéletünkre, mi, a véleménymondás és beleszólás jogától megfosztottak, (kezdetben) bűntudattal hihetjük, hogy a sorból kilógva elégedett társaink tömegében csak magunkat okolhatjuk az oktalan lázadásért, rossz közérzetünkért. Ám Matuska Márton példájából látom; nem vagyok egyedül!Mielőbb el kéne készíteni a közlési tilalommal sújtott szerzőket és a cenzúra eseteit nyilvántartó listát! 

VMSz=MNT

Itt egy ideig még dúl a kontraszelekció, a nepotizmus, a cenzúra... ÖNző, pízéhes, szélhámos, megélhetési zsarnokok uralják nemzetrészünk kulturális és közéletét, élükön a dilettáns, bosszúszomjas, Aczél György-szerű lovas ildikóval. Lovas és bandája nem csupán egy-egy írást tilt ki a tiszai Délvidék magyar médiájából , hanem a fekete listára tett szerzőt mindenestől kirekeszti a nyilvánosságból, letaszítja az érvényesülés útjáról. Én azzal sértettem meg a szölke satrafát, hogy a neten tárgyilagosan beszámoltam a szerzői estjén elhangzott zöldségekről. Ennek következtében a Magyar Szó nyomban megszakította történelmi tárcasorozatom közlését.

Ma, 2015 január 21-én a Magyar Szóban többeknek is szemet szúrt a kocapolitikus Hajnal álszenteskedése. (Ennél olyanabb, hogy a szölke főcenzor, lovas ildony úgy szőtte regénycímbe a cenzúra kifejezést, mintha ő maga megvetné azt az intézményt, holott pásztor ágyasa aczélgyörgyi hatalommal és becsvággyal - ám annak íkúja és szellemi, műveltségi megpatkoltsága nélkül - tapod kultúránkon.) Korábbi bejegyzésem azért szúrom be ide is, hogy a felhasználók kapcsolatrendszerében minél több szem elé kerüljön: "Hajnal említést tett a régi cenzúrás időkről, eközben úgy tesz, mintha nem tudna a VMSz=MNT részéről gyakorolt mai, az egykorinál sokkal keményebb cenzúráról, amely cenzúrának magam is egyik, szilencium alá helyezett áldozata vagyok. Mielőbb el kéne készíteni az érintetteket és az eseteket nyilvántartó listát! 

2014 nov. 29
Amikor kifelé megyünk a diktatúrából (anyaországunk nyolcvanas éveinek végéről beszélek) - és éppen abba pusztul bele a rezsim, hogy - már tud egymásról az ellenállók, az ellenzékiek, a regnáló pártot és médiáját, cenzúráját megvetők, elutasítók széles köre. Amikor viszont az uralmi párt és maffiaszervezettségű gépezete (a tiszai Délvidéken és napjainkban!) - a 'nemzeti' tanács és megélhetési politikusok, csicskások hada - lopakodva, majd egyre nyíltabban telepszik rá kultúránkra, közéletünkre mi - a véleménymondás és beleszólás jogától megfosztottak - (kezdetben) bűntudattal hihetjük, hogy a sorból kilógva elégedett társaink tömegében csak magunkat okolhatjuk az oktalan lázadásért, rossz közérzetünkért. Hála a világhálós lehetőségnek a kötődéseket tisztázva egykori szamizdatos elődjeinknél hamarabb egymásra találhatunk, ekképp is siettetve az ártó hatalom kikezdésének, a számonkérés és a jobbítás (lehetőségének) idejét.

2014 okt. 28
A tiszai Délvidéken épp most betonozta be több éve tartó hatalmát az a (nevében magyar) párt, amely nemzetrészünk teljes életét uralja, s azzal henceg, hogy megvalósította a kulturális autonómiát. Ez a törvényesített regnálás abból áll, hogy csak a párthű emberek juthatnak munkaviszonyhoz, alkotói és diákösztöndíjhoz, médianyilvánossághoz, publikálási lehetőséghez, könyvkiadáshoz. Zord cenzúrás idők nehezednek az itteni magyar illojális szerzőkre. Jómagam nemrég úgy kerültem fekete listára, hogy a Párt aczélgyörgyi "erényekkel" felruházott kultúrtanácsosa a CENZÚRA ALATT c. könyvét bemutató szerzői estjén sok zöldség mellett azt is mondta, hogy "1918-ban lelőtték Tisza Lajost a Duna-parton", amit én közzé tettem a világhálón. Emiatt rögvest szilencium alá vontak, és - noha addig a szarajevói merényletről szóló tárcasorozatom új, négy részes változatának két részét közölte a Magyar Szó napilap - a továbbiakban egy sor se jelenhet meg tőlem.

TELJHATALOM
Az uralkodó párt ma már nem dug börtönbe, csak másként lehetetlenít el: a dúló kontraszelekció értelmében kizárólag a pártot szolgálók érvényesülnek; a többieket kirekeszti a díjazásból, az anyagi támogatásból, s a munkaviszonyból, legszívesebben éhen döglesztené a Párttal szembe forduló rebelliseket.
(a fentieket múlt ősszel közölgettem a face-n; se író, se hírlapíró részéről halvány szolidaritást se tapasztaltam. Így, könnyen elbánnak velünk, egyenként)

Tisztogatások a délvidéki magyar sajtóban? Ismét botrány a Magyar Szóban

2015. október 13.

A délvidéki magyar sajtó nagyon nehéz helyzetben van. A kisebbségi kormánypárt kihasználva a Magyar Nemzeti Tanács intézményét és más nyomásgyakorlási mechanizmusait, kemény cenzúrát vezetett be. Eltávolít, megfélemlít, megzsarol, egzisztenciálisan ellehetetlenít. Mostanára már azok is "kés alá" kerülnek akik az elmúlt időszakban "rugalmasan" viselkedtek. Azt gondolták ők nem kerülhetnek sorba? Mert a jelenlegi állapotok nem most kezdődtek! Most sokan mozgolódnak és szóvá teszik mindazt aminek egykor tevékeny elemei voltak.
View this email in your browser

Ki és miért váltotta le Kontra Ferencet a Magyar Szó Kilátó c.művelődési rovat éléről?
"Eddig is a hatalom megőrzése érdekében kellett kívülről, sakkfigurákként mozgatni a kádereket. A Kilátó-ügy precedenst teremt, izzik a telefon a kezemben, s közben azt hallom mindenkitől: ha ezt is végre lehet hajtani, bárki helyett bárkit odatenni, akkor ebben a kultúrában – csak úgy, hisztiből és bosszúból – ezek bármit megtehetnek. " Kontra Ferenc

(Kontra Ferenc)
2015.10.09.
„A BOSSZÚ OLYAN HOSSZÚ"
TÁRCA
Bármilyen indokkal ad egész oldalas interjút a Magyar Szónak, amikor csak akar, meglehetős gyakorisággal, természetesen a hétvégi számokban. Ezekben tájékoztatja a jámbor olvasót a „miheztartásról". De az is elég, ha csak gesztenyét szedeget a fák alatt.

Úgy rendeli magához az újságírót, mint egy pincért. Elena a parkban, csodaszép látvány. A befolyása ugyanolyan maradt, mint régen, hiszen ugyanolyan erős (még, egyelőre) a politikai háttere is hozzá. Könnyű kézzel irányítgathatja azt, aki foggal-körömmel a Magyar Szó főszerkesztője akar maradni. Nyilvánvaló volt eddig is, hogy szolgai hűséggel teljesültek a parancsok, akár a lap tartalmi, akár személyi kérdéseiről volt szó.

Az utóbbi hetekben egyre gyakoribbak lettek azok a megjegyzések, hogy „a generációváltás megtörtént", „fiatalítás". Olyankor szaporodnak el ezek a régi időket idéző, szocreál klisék, amikor az öregek valami disznóságra készülnek. Hiszen a fiatalokra mutogatva bármi elkövethető, bárki elmozdítható, aki „nem tetszik nekünk".

Ahogyan engem leváltottak a Kilátó éléről öt nap alatt, abban nem kultúrpolitikai dimenziókat kell keresni, hanem egy háziasszony szakmai féltékenységét és bosszúját.
Azzal kezdődött, hogy Bence Erika küldött egy negatív bírálatot Lovas Ildikó Cenzúra alatti című regényéről. Közöltem a Kilátóban. Ezt követően indult a hajtóvadászat.

Az első jel az volt, hogy beosztottak kéthetente Jó reggeltet írni, ami azért büntetés, mert a legtöbb újságíró utálja. Aztán gyors váratlansággal Varjú Márta behívatott a titkárnőjével, hogy négyszemközt közölje velem: a továbbiakban nem én szerkesztem a Kilátót. Vártam, hogy sorolja majd az érveket, de nem voltak neki.

Arra számított, hogy simán lemondok, aztán elkezdett fűt-fát ígérni, egy gyönge pillanatában azt is, hogy majd maga mellé vesz főszerkesztő-helyettesnek újraválasztása esetén, csak önként vonuljak most félre. Könnyű volt átlátni, hogy neki haladéktalanul teljesítenie kell ezt a parancsot, a leváltásomat a Kilátó éléről, bármi áron. Éppen most és éppen Patócs Lászlót kell kineveznie, aki doktoranduszként Faragó Kornélia mentoráltja. Ez a parancs és punktum.

A Híd Kör embereit úgy helyezik el, mint a trójai falovakat. A minap nevezték ki Benedek Miklóst a Képes Ifjúság élére, most pedig Patócs Lászlót a helyemre.
Eddig is a hatalom megőrzése érdekében kellett kívülről, sakkfigurákként mozgatni a kádereket. A Kilátó-ügy precedenst teremt, izzik a telefon a kezemben, s közben azt hallom mindenkitől: ha ezt is végre lehet hajtani, bárki helyett bárkit odatenni, akkor ebben a kultúrában – csak úgy, hisztiből és bosszúból – ezek bármit megtehetnek.

Másrészt ilyen durván felrúgni egy hagyományt, ez már végképp felelőtlenség. A lap története során ugyanis a Kilátó szerkesztését ki kellett érdemelni, én sem tálcán kaptam egykor, és most is van a Magyar Szóban négy kiváló író, akik közül bárki lehetne a szerkesztője.

Vajon miért nem felel meg egyikük sem? Egy tapasztalatlan külsőst kell alkalmazni? Miért? Nem kapaszkodom két kézzel a szerkesztői székbe. Eddig is szerkesztettem mások helyett napi oldalakat, helyettesítettem, ügyeltem, mert a vezetéstől függetlenül kialakult egy belső kollegialitás, ami nélkül a lap nem létezne. A kollégáimnak hivatásuk is, amit csinálnak, nem csupán a munkahelyük.

A Kilátó azért fontos stratégiai szempontból, mert nyomtatásban még mindig a legmagasabb példányszámban jelenik meg. Megőrizte a függetlenségét, olyan szerzőkről is jelenhetett meg negatív vélemény, akik itt eddig bírálhatatlanok voltak, és olyan szerzők fóruma volt – mondhatjuk már múlt időben –, akik nem akartak betagosodni az irányított irodalmi rendszerbe.

Tűrhetetlennek bizonyult, hogy mindeddig nem került az újvidéki magyar irodalom horgerantalainak befolyása alá. A határon túli irodalmak közül csak a Vajdaságban él és virágzik mind a mai napig a hatvanas évek óta őrizgetett ásatag, egzisztenciákat felügyelő hierarchia.

Szánalmas, ahogyan ez a maroknyi, önmagát még mindig elitnek gondoló társaság megpróbálja fenntartani saját felkentségének látszatát. Az MNT konzultációs testületének tagja, a kétszeres Híd-díjas Faragó Kornélia folyóiratának Híd Köre nem a fiatalok spontán szerveződéseként jött létre, hanem hatalmi célokra mozgósítható rohambrigádként.

Az összefonódások és a hatalomakarás kistérségi megnyilvánulásai.
Íme a legfrissebb hír: a Szenteleky-díjat Faragó Kornélia kapta. A zsűri tagjai pedig: Bányai János (elnök, Híd-főmunkatárs), Lenkes László (Híd Kör), Gazsó Hargita (az MNT konzultációs testületének tagja, doktorandusz, Faragó Kornélia mentoráltja), Sági Varga Kinga (Híd Kör, doktorandusz, Faragó Kornélia mentoráltja), Virág Gábor (Híd-főmunkatárs, az MNT konzultációs testületének tagja, egykor Faragó Kornélia asszisztense).

Émelyítő az az óvatosság, hogy a fogaskerekek közé porszem se kerüljön, szavazógépezetük mindig bombabiztos. Már fél évszázada ugyanazok mondják meg, hogy az irodalom intézményeiben kik üljenek, és kikből lehet itt író.

Volt rá öt napom, hogy végiggondoljam, mit mondjak végül. Nem reméltem, hogy bárkit is meghatna, hogy ötvennyolc évesen az utcára kerülök. Korábban már drámák játszódtak le a szemem előtt: Sziveri Jánosnak is hasonló alibimunkát kínáltak a Magyar Szóban, láttam a tárcaírónak kinevezett, félretett kollégáim megkeseredettségét (Fehér Ferenc). Sorolhatnám hosszasan, pedig azok a mostanihoz képest boldog békeidők voltak.

A kvázilehetőségnek nem dőltem be, amivel elaltathatják a közvélemény figyelmét: legyek tárcaíró. Csak arra lett volna jó, hogy ha néhány hét alatt elül a por, a kutya se emlékezzen már az esetre. Egy tárcaíró oly nyomtalanul eltakarítható, akár az éjszakai portás.

Tudomásul vettem: most senkinek nem áll módjában a Vajdaságban, hogy egy háziasszonyt megállítson. Mindenki dermedten tűri. Ezért a közvélemény szórakoztatására írtam most meg munkaerő-felesleggé válásom történetét.
(A szerző Márai Sándor- és József Attila-díjas író.)

Köszönjük, hogy elolvasta a VMDK Hírmondót! 

Néhány mondat a „Területi-és gazdaság-fejlesztési stratégia” margójára

2015. agusztus 4.

Mit is tartalmaz a mutyilista? Milyen "gazdasági" elemeket javasolnak?

Az MNT alapítású újságokban közzé lett téve egy hirdetés, amely arra hívja fel a délvidéki magyarság figyelmét, hogy végre elérhető a nagy port kavaró „Területi-és gazdaság-fejlesztési stratégia". El lehet olvasni, és hozzá is lehet szólni.

Adva van egy link és egy drótposta cím. Meg az érzés, hogy az emberek ismét át lettek verve. Hogy miért? Mert a legnagyobb napilapunk olvasói főleg azok köréből kerül ki, akik nem igazán használják az internetet. Tehát nyilvános, de mégis el van rejtve.

Ha valaki mégis beírja a linket, akkor az átlagos számítógépes tudással rendelkező olvasó azt tapasztalja, hogy a „stratégia" (végső) változatát nem lehet letölteni, apró betűkkel van közzétéve, ami szinte olvashatatlanná teszi.

Akinek ez mégis sikerül, az azt tapasztalhatja, hogy eltérés van a „végső" és a nagy port kavaró „elsődleges" változata között. Főleg azokban a részekben, amelyek a „pénzosztó" központ működésére vonatkoznak. Míg az elsődleges változatban leírják hogyan képzelték el működését, milyen „állagú" pénzekre számítanak (vissza nem térítendő, félig vissza nem térítendő, félig kölcsön, tiszta kölcsön), addig ezt a mostaniban már hiába keresnénk. A tanácsadáson, előadásokon, jogi háttér megteremtéséről etc. van a hangsúly.

Természetesen, a nagy felháborodást kiváltó „mutyilistát" is hiába keresnénk. Egyszerűen eltűnt.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége egyszer már kivesézte a „stratégia" elsődleges változatát. Ezért nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy az az elemzés most is helytálló. Röviden összefoglalva, a „stratégia" nyolcvan százaléka kimásolt (copy-paste), száraz statisztikai adatok halmaza. A fennmaradt húsz százaléka az ami kitér a konkrét, feltételezett megoldási javaslatok felsorolására. Ezt lehet elemezni, amit megtettünk a Stratégia? c. írásunkban.

Mai Hírmondónkban ismételten közöljük, két másik, a témához szorosan kapcsolódó írásunkkal együtt. Ha te is kíváncsi vagy, mit is tartalmaz valójában a „mutyilistások stratégiája", hogyan és kiknek gondolták „szétosztani" azt a 120 millió euró közpénzt, akkor kattints az alábbiakra:

http://vmdk.org.rs/hirek/436-a-gazdasagelenkito-program-sajat-holdudvaruk-penzeleseben-nyilvanul-meg

 

http://vmdk.org.rs/hirek/440-uj-reszletek-a-kisebbsegi-kormanypart-gazdasagelenkito-programjarol

 

http://vmdk.org.rs/hirek/445-strategia

 

A kijózanodás elkezdődött? Váltani kell!

2015. július 29.

A váltás szükségszerűsége

 

Pezseg a vita délvidéki magyar közéletünkben. Persze nem az agyoncenzúrázott MNT alapítású lakájmédiában, hanem az online média és a közösségi hálón. A mutyilistások jól tudják, hogy a szavazóbázis (mostanára az itthon maradt nyugdíjasok-tiszta milosevityi idők! Sic!) elsődlegesen a nyomtatott sajtóból tájékozódik. Megszokásból meghallgatják/ megnézik az újvidéki rádió/ tévé magyar nyelvű híradásait és ennyi. Az igaz, hogy ők (ÚRTV) nincsenek az ementések markában, de „átszervezés" alatt vannak és féltik munkahelyüket. Ezért gyakori az öncenzúra. Az internet világa főleg a fiataloké. Azok meg csak pislognak. Nyílnak a szemek, de az helyett, hogy felvegyék a lantot és játszanak jövőjük érdekében, inkább távol maradnak vagy az utazótáskát csapják vállukra. Esetleg hozzászólásban kifejtik véleményüket, a „jól megmondtam" kategóriára korlátozva cselekvésüket. Tudják jól ezt a mutyilistások is. Ezért engedik el fülük mellett a virtuális dorgálásokat. A fiatalok úgysem mennek el szavazni!

Pedig a gőz kiengedése után fel kell kelni a fotelból és igazi cselekvést kell alkalmazni. Meg kell fogni a ceruzát és a szavazófülke magányában azokat kell keretezni akik visszaállíthatják közösségünk egyensúlyát. Mert a szavazatainkkal „kicsikből" lesznek a „nagyok". Megvonásával pedig a „nagyok" lesznek „kicsik". És akkor, ha akarják, ha nem, rákényszerülnek a párbeszédre. Le kell ülniük a másik féllel, figyelembe kell venniük a délvidéki magyarok akaratát. Ez a demokrácia útja. Egyensúlyt fenntartó pólusok.

De ne legyenek hiú ábrándjaink. A mutyilistásokat már nem lehet reformálni. Ahogyan azokat sem akik eddig hozzájárultak közösségünk elbalkanizálódásához, és most kilépvén köreikből látszat demokráciát festegetnek. Ehhez már túl késői fázisban vannak. A belső és külső rothadás messziről bűzlik. És ettől a rothadástól beteg közösségünk. Mint egy test, amely kívülről erős szervezet benyomását kelti, de valójában a belső szervek 70% felmondta a szolgálatot. Közösségi testünk egészségéhez egy új összefogás szükségeltetik!

És ezt csak mi, VMDK-sok tudjuk biztosítani.

http://csonkaaron.blogspot.com/2015/07/valtas.html

 

 

 

Autonómiát!


Erősödik a vita délvidéki magyar közéletünkben. Az agyoncenzúrázott MNT alapítású lakájmédia hallgat. Az igazi vita és a közéleti gondolkodást serkentő publicisztika kiszorult az online médiumokba és a közösségi hálóra.

A fentiek miatt döntöttünk úgy, hogy a mai VMDK Hírmondó keretében helyet adunk olyan írásoknak, amelyek más megközelítésből világítanak rá az egyre hangosabb, de a délvidéki nyomtatott és elektronikus médiában elhallgatott csetepatékra.

 

Szabó Angéla írása

Vargabetű

„ Hogy messziről nézve, miért lett volna példaértékű Varga László határozott és magabiztos kivonulása a játékbarlangból, az pofonegyszerű:ajtót mutatott volna.

Megmutatta volna, hogy hol rejtőzik az a titkos ajtó. Bebizonyíthatta volna a rebellis génekkel is rendelkező tagság számára, hogy nyílik ebből a pártból kifelé is ajtó, nem csak befelé.

Hogy a bejárat egyben a kijárat is. Ha a saját szemükkel lát(hat)ták volna, hogy még a birkatürelmű Vargának is végképp elege lett, nála is betelt a pohár, s ezért otthagyott csapot-papot, akkor talán mások is fölébredtek volna.

Megkockáztatom: az ajtócsapódás olyan bátorító hatású lehetett volna a tagságnak, mint a humorista szerinti kisnyúlnak a jófajta whisky. (Miután megissza, még a medvének is nekimegy.)"

„ Bebizonyosodik-e megint az, hogy a tiszta ruhát bekoszolni cseppet sem számít elmarasztalónak, de a szennyest jól látható helyre kiakasztani, közszemlére tenni, már bűn? „

Az egész írás elolvasható itt:

http://bozokiantal.blogspot.com/2015/07/vargabetu.html

 

Bozóki Antal írása

Egy a tábor, egy a zászló", egy vezér? Vagy...

„ A jelekből ítélve, növekszik a nyilvánosan is elégedetlenkedők, palotaforradalmárok száma a „diktátumok sorozatán alapuló párt- és közösség vezetési módszerek" ellen."

„ A minap, előbb Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, majd Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) volt elnöke, a temerini Kisebbségi Forum civil szerzet vezetője, fejtette ki a véleményét a témában.

Potápi – újságírói kérdésre válaszolva – elmondta: úgy gondolja, hogy „a vitáknak addig szabad helyt adni, amíg azok demokratikus keretek között zajlanak, de viszont ha elfogadtunk célokat, akkor azt közösen kell képviselni. Még inkább igaz ez a kisebb közösségekre, mert ahol van 10 millió vagy 1,5 millió magyar, ott lehet többpártrendszer, hiszen elbírja az adott közösség száma. Én itt ezt nem látom, és ha szétverjük ezt az erőteljes VMSZ-t és nemzeti tanácsot, akkor nem tudunk alternatívát felmutatni".[9]

Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy (a 2011-es népszámlálás szerint 251 136 lélekszámú) vajdasági magyar közösség számára csakis az egypártrendszer (amely nem tűri a párbeszédet, és amely minden kritikus hangot támadásként értékel) az elfogadható, abban is csak a Vajdasági Magyar Szövetség. Több pártot ugyanis – Potápi szerint – a közösség nem bírna el. (A hivatalos magyar politika álláspontja, hogy „csak azzal a párttal működik együtt, amelyiknek van parlamenti képviselete". Illetve, a mi esetünkben, a VMSZ-el.)

Rossz politikai üzenet ez a (VMSZ-en kívüli) négy párt és a magyar közösség számára, egy olyan magyarországi kormánytisztviselő részéről, akinek hivatalból „minden magyarral" törődnie kellene. A nyilatkozat időzítése sem mutat túlságosan jó politikai érzékre, mivel éppen akkor hangzott el, amikor a VMSZ mély erkölcsi és politikai váltságban van.[10]

Egyúttal demokráciaellenes is, mivel egy „akolba" szeretné kényszeríteni az itteni magyarokat, amiről már régen kiderült, hogy nem lehetséges. Végül, de nem utolsó sorban, szöges ellentétben van az itteni sokéves gyakorlattal is.

Potápi állítását az egyik internetes kommentáló[11] még azzal is cáfolta, hogy Andorrának mindössze 76246 lakosa van, mégis négy politikai párt létezik, éspedig az Andorrai Liberális Párt (Liberal d'Andorra – PLA)a Szociáldemokrata Párt (Partit Socialdemòcrata – PS), a Demokratikus Központ(Centre Demòcrata Andorra – CDA) és a Demokratikus Fejlődés (Renovació Democràtica – RD)."

A teljes írás az alábbi link alatt olvasható:

http://bozokiantal.blogspot.com/2015/07/palotaforradalom-vmsz-ben.html

 

J. Garai Béla írása

Balliberális tam-tam

" Szóval okulhattunk Tusnádfürdőből, most már tudjuk, hogy kikkel is van dolgunk az akadékoskodó bírálók esetében: balliberális tam-tam fertőzöttekkel. Remélhetőleg még nem fertőződtek meg annyira, hogy ne tudnák levonni a tanulságot, és ezért a jövőben óvakodnak majd az odaátról érkező, ilyen veszélyes eszmékkel átszőtt szirénhangoktól, és visszatérnek a sikereket szavatoló táborba.

Talán még közvéleményünk is megnyugszik, nem kell tovább álmatlan éjszakákon át aggódnia legnagyobb pártunk egysége miatt. Nyugodtan visszatérhet mindennapi gondjaihoz, a krumplibeszerzéshez és a számlatörlesztéshez."

" Márpedig nemzetpolitikai szempontból, sugallta felszólalásával pártvezetőnk, jelenleg nincs nagyobb veszély, mint a balliberális tam-tam zene. Talán még a népességfogyásnál is nagyobb veszélyt jelent számunkra. Nyilván arra gondolt, hogy az ilyen balos ideológiával átszőtt barbár tam-tam képes teljesen megmérgezni a magyar nótákon nevelkedett embereink ártatlan lelkét. És elidegeníteni őket az ősmagyar nyenyeremuzsikától, ami újabban vezető politikusaink kedvenc zenéje.

Ám nemcsak a zenei ízlésükkel van baj eme nemzetidegen kritizálóknak, hanem azzal is, hogy miközben kerülik a felelősségvállalást, ők akarják megmondani, hogy a VMSZ mit hogyan csináljon. Vagyis folyton belekotyognának a magas politikába, amihez egyáltalán nem értenek. Mi több, arra is hajlamosak, hogy saját véleményt formáljanak. Még mit nem! Odáig merészkednek, hogy az „egy a zászló, egy a tábor" elvet is megkérdőjelezik, azt az elvet - hallottuk a pártvezetőtől -, aminek minden eddigi sikerünket köszönhetjük.

És nem holmiféle pluralizmusoknak és belekotyogásoknak."

A teljes írás elérhető az alábbi link alatt:

http://www.vajma.info/cikk/tulevel/498/Balliberalis-tam-tam.html

 

Váltásra van szükség!

2015. július 28.

Lesz-e kijózanodás? Mire jó a mutyilistás párt menesztett alelnökének kinyilatkoztatása? Váltásra van szükség! Második rész

Hírmondónk előző részében (részleges) választ kaptunk arra a kérdésre miért is tart közösségünk a közöny és az érdektelenség felé. Második (a témában utolsó) részében a mutyilistás párt menesztett alelnökének politikai "eredmények" alatti felsorolását elemezzük.

Másfél évvel ezelőtt közzétettünk egy részletes elemzést a kisebbségi kormánypárt és a haladó párt közötti koalíciós szerződésről. Természetesen, a délvidéki magyar lakájmédia nem adott teret véleményünk ismertetésére.
Ennek ellenére, mi a VMDK-ban már akkor elmondtuk: a jelenlegi szerbiai vezetésnek se tudása, se kapacitása nincsen a szükséges reformok véghezviteléhez.

Ahogyan azt is amit most a kisebbségi kormánypárt menesztett alelnöke közvetett vagy közvetlen úton megerősített. Nevezetesen :

  • A "kormányzati felelősség vállalása" semmi jót nem hozott közösségünk egészének. Egyéneknek, érdekcsoportoknak, igen.
  • A haladókkal kötött paktumból szinte semmi sem teljesült.
  • A kormányzati szerep miatt megszavazták a bérek, nyugdíjak csökkentését, a munkások kizsákmányolását és gyors elbocsájtásukat biztosító új munkatörvényt.
  • Támogatták az oktatásban, egészségügyben, közigazgatásban, állami szektorban dolgozók tömeges elbocsájtását.
  • A koalíciós "béke" miatt megszavazták a Vajdaság autonómiáját csökkentő új vajdasági statútumot.
  • Megszavazták az idei köztársasági költségvetést úgy, hogy az nem tartalmazta a Vajdaságnak járó, alkotmányilag szavatolt hét százalékot.
  • Nem ellenezték a mezőgazdasági támogatások csökkentését.
  • Támogatták a vajdasági termőföld arab és más külföldi állampolgárok kezére kerülését.
  • Hozzájárultak a vagyon-visszaszármaztatás és a kollektív bűnösség méltánytalan kezeléséhez.
  • A Vajdaság hagyományos jelképei körül kialakult politikai játék után világosan látható milyen érdekeltséget képviselnek.
  • A "kulturális autonómia" folyamatosan hanyatlik. A Nemzeti Tanácsokról szóló törvény érdemi módosítása még várat magára.
  • Államtitkáraikon keresztül egy magyar ügyet sem oldottak meg.

Azonban a menesztett alelnöktől egy újdonságot is megtudhattunk. Ugyanis, állítása szerint pártja még a jelenlegi tartományi kormány megbuktatására is kísérletet tett. Ezzel megerősítést nyert a VMDK azon észrevételezése is, hogy a haladókkal kötött paktum része volt a vajdasági kormány megbuktatása.

Tehát, a közzétett koalíciós szerződés hamis volt, ami a délvidéki magyarság ismételt félrevezetéséhez vezetett.

Mi a kiút?

A VMDK az előállt helyzetre csak egyetlen gyógyírt tud: a botránymentes politizálást, egyenes beszédet, következetes kiállást. Váltásra van szükség.

Jelen helyzetben, értékelvén a vajdasági magyar politikai színteret, talán egyedül a VMDK-nak van meg az a politikai ereje, szervezettsége, tapasztalata, hogy maga köré gyűjtse mindazokat az egyéneket, civil szervezeteket, polgári egyesületeket, politikai pártokat, akiknek elegük van az önsorvasztásból, és abból az élősködésből és zsarnokságból, amely eluralkodott közösségünkben, mert vissza kell állítanunk az egyensúlyt közösségünk életében.

Lesz-e kijózanodás?

Azaz miért jó a mutyilistás párt menesztett alelnökének kinyilatkoztatása? 

A délvidéki magyar közélet súlyos politikai és erkölcsi válságban van. A fokozódó szegénység, elvándorlás, médiasötétség, az oktatás és az egészségügy hanyatlása, az ország további eladósítása, a kisebbségi jogok és a vajdasági autonómia csökkentése megkövetelik e tényállás rögzítését.

Mégis, a forró nyári napokban a délvidéki magyar közvéleményt három ügy foglalkoztatja.

  • Az illegális bevándorlók (kerítés) problémája
  • A mutyilista("gazdaságélénkítő" program) körüli botrány
  • A mutyilistás párt menesztett alelnökének kinyilatkoztatása

A mai Hírmondóban a menesztett alelnök kinyilatkoztatásait járjuk körül. Szögezzük le: a VMDK nem akar mások viselt dolgaival foglalkozni. Csupán a nagy nyilvánosság előtt zajló "vita" közéleti vonatkozásait, annak jelentőségét tesszük szóvá.

Alapvetően a mutyilistás párt menesztett alelnöke és az ellentábora közötti, a nagyérdemű közönség előtt zajló villongások rámutatnak arra hogyan is "működnek" a mutyilistás párt belső és külső mechanizmusai.

A "vita" további hozadéka az, hogy most közösségünk tagjai  belső körökből is  megkaphatják azokat az  információkat és megerősítéseket, amelyeket mi a VMDK-ban már egy jó ideje mondtunk, de  az agyoncenzúrázott délvidéki sajtó miatt, nem juthattak el a széleskörű délvidéki magyar közvéleményig.

A mostani események így rávilágítanak arra hogyan hatnak ki ezen állapotok közösségünkre, az okokra és okozatokra, amelyek következményeként a délvidéki magyarok elfordulnak a közélettől, a közügyekkel való foglalkozástól, mi miatt uralkodott el köreinkben a közöny, a fásultság és kiábrándultság. 
 
Mert mit is mondtunk mi egy éve a közéletünkben uralkodó viszonyokról?

  • Közösségünkben eluralkodott a zsarnokság, egzisztenciális  megfélemlítés és a teljes (ön) cenzúra.
  • Már takarító munkához sem juthat az ember ha nem tagja egy bizonyos pártnak.
  • Mindez közvetett úton hozzájárul ahhoz a lelki és anyagi állapothoz, ami a magyar szavazókat távol tartja a közügyektől, illetve sok esetben (főleg a fiataloknál) távozásra készteti.

Ha a fenti felsoroláshoz hozzá tesszük a nepotizmust és a negatív szelekció előtérbe helyezését, valamint a tudás, önállóság, szabadgondolkodás és cselekvés elfojtását, akkor a listát teljesnek tekinthetjük.

Nem szeretnénk további öntömjénezést végezni. Helyette felkérünk nézd meg a videót és győződjél meg magad is arról, hogy  mennyire igaz az amit mondunk!

VMDK - TV

BELÉPÉSI NYILATKOZAT

Hívjon bennünket

My status

Hírlevél