A kismamákat ne büntessék extra adóval!

2015. december 3.

KÖZLEMÉNY.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) tiltakozását fejezi ki a szerbiai adóhivatal által kézbesített végzések miatt, amelyek arra kötelezik a kismamákat, hogy extra adót fizessenek a szerb állam hanyagsága miatt

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elfogadhatatlannak tartja a szerbiai adóhivatal által kiküldött végzéseket, amelyek arra szólítják fel a kismamákat, hogy fizessék be a 2014-es évre az úgynevezett "szolidáris adó" után keletkezett többletet.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szerint nem szabad ilyen módon felelősségre vonni és végrehajtással fenyegetni azokat a szülőket akiknek a szerb állam hanyagsága miatt egyszerre és egy hónapban lett kifizetve a két vagy három havi elmaradott járandóság, ami miatt most - önhibájukon kívül - magasabb adózásban részesednek.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége kifogásolja a szerbiai adóhivatal munkamódszerét mi szerint egyes helyi adóhivatalok elismerik a fellebbezések jogosságát, míg máshol ezt elutasítják.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége ezúton a tiltakozását fejezi ki a szerbiai adóhivatal méltánytalan eljárása miatt, valamint követeli a kismamákat sújtó intézkedések mihamarabbi eltörlését.

Ne fizessenek extra adót a szerb állam hanyagsága miatt!

 

Elutasítjuk a Szabadkai Magyar Rádió feljelentésére vonatkozó alaptalan vádakat.

2015. november 12.

KÖZLEMÉNY

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a legerélyesebben elutasítja a Szabadkai Magyar Rádió feljelentésére vonatkozó alaptalan vádakat

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nagy figyelemmel és kifejezett aggodalommal kísérte mindazt amit a kisebbségi kormánypárt tett, illetve nem tett meg a Szabadkai Rádió megmentésére. Észrevételeinknek, tiltakozásunknak, megoldási javaslatunknak nem egyszer adtunk hangot.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége következetesen és tényekkel alátámasztva, szóvá tette mindazon jogsértéseket is, amelyek arra utalnak, hogy a Szabadkai Magyar Rádió névre keresztelt médium alatt a Pannónia Alapítvány és a Magyar Nemzeti Tanács kisebbségi kormánypárti többsége, valójában kalózrádiót működtetnek.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége mellett e nyilvánvaló tényt mások is- tőlünk teljesen független csoportok- észrevételeztek.

Ezen okból kifolyólag, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége értetlenül áll a kisebbségi kormánypárt tanácselnökének 2015. november 7-ei Magyar Szóban megjelent nyilatkozata előtt, aki a fent felsoroltakból- befeketítés és szándékos hitelrontás céljából- azt a téves következtetést sugallta napilapunk olvasói felé, hogy talán mi jelentettük fel a Szabadkai Magyar Rádiót.

Továbbá, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége megkérdőjelezi azt a (ki)fordított logikát amit a kisebbségi kormánypárt tisztségviselője alkalmazott nyilvános diszkurzusában. Az hőbörög akit nyilvánvaló jogsértésen fogtak, és annak kell szégyenkeznie aki- képletesen beszélve- tetten érte a latrot?

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a legerélyesebben elutasítja a Szabadkai Magyar Rádió feljelentésére vonatkozó alaptalan vádakat, és követeli az állítólagos feljelentés nyilvánosságra hozatalát. Ha meg kiderül, hogy ilyen feljelentés részünkről nem létezik, akkor elvárjuk a nyilvános bocsánatkérést.

A VMDK sajtószolgálata

 

Valami bűzlik Délvidéken! Bodzsóni István nem mond igazat?

A napokban számos információ jelent meg a Szabadkai Magyar Rádió (SZMR) működtetése kapcsán. Az egyik ilyen információ a Pannon RTV-t alapító Pannónia Alapítvány Igazgató Bizottság üléséhez köthető. Ugyanis, egyesek azt állították az Igazgató Bizottság ülésén nem lett megszavazva az a határozat, amely jogalapként szolgálna a SZMR beindítására.

Reagálván ezekre az állításokra Bodzsóni István, a Pannónia Alapítvány igazgatója és a Pannon RTV igazgatója is, azt állította megszületett a döntés (egy szavazás), hiszen a szavazatok döntetlen esetében az Igazgató Bizottság elnökének szavazata a döntő, aki igennel szavazott.

2015. november 4-én a Pannónia Alapítvány egyik alapítója erre reagálva arról számolt be, hogy Bodzóni István nem mondott igazat. Indoklása szerint ahhoz, hogy az Igazgató Bizottság támogasson egy döntést, az IB két olyan tagjának az igen szavazata kell, akikeket az Magyar Nemzeti Tanács delegált az IB-ba. Csak ezt követően lehet, szavazategyenlőség esetén, alkalmazni az IB elnökének döntő szavazati eljárást. Mivel ez nem történt meg, így a döntést a SZMR beindítására a Pannónia Alapítvány elutasította.

Érdekes megemlíteni azt az apróságot, hogy a Pannónia Alapítvány IB elnöke az a Kern Csaba akit rokoni szálak fűznek a kisebbségi kormánypárti képviselőhöz, ami magában nem bűn, de az már csak merő véletlen lehet, hogy Kern Csaba neve szerepel azon az elhíresült "mutyilistán" is.

Hogy itt valami nincsen rendjén az abból is észlelhető, hogy Bodzsóni István időközben megváltoztatta az elsődleges kijelentését és a 2015. november 09-ei Napjaink c. műsorban már két IB szavazásról beszélt.

Érdekesnek ígérkezik a Magyar Nemzeti Tanács elnökének bejelentés is miszerint a MNT 11-ik rendes ülésén sürgősségi beterjesztéssel " támogatja a Pannónia Alapítvány igazgatóját abban a törekvésében, hogy a Pannon Rádió működése két szervezeti egységben történjen, amelyek közül az egyik informatív-közszolgálati jellegű, és a megszűnő Szabadkai Rádió magyar műsorának szerepét igyekszik betölteni, a másik pedig az eddigi programséma szórakoztató-informatív jellegű műsorait foglalja magában".

Egy ilyen horderejű kérdést miért nem lehetett rendes eljárásban megtárgyalni? Miért nem lehetett kiküldeni az ide vonatkozó anyagokat a többivel együtt? Miért kell a személyiségi jogok mögé bújni és zártkörűnek minősíteni az MNT ülését, ezzel is megvonva a lehetőséget a szavazópolgároktól, hogy élő közvetítésben megtekinthessék az MNT ülését? Miért nincs napirenden a Magyar Szó főszerkesztőjének és a Magyar Szó TJGYT elnökének menesztése?

Valami nagyon bűzlik a Délvidéken!

A Magyar Nemzeti Tanács kalózrádiót működtet?!

2015. november 4.

A Magyar Nemzeti Tanács és a kisebbségi kormánypárt megszüntette a Szabadkai Rádiót, jogellenesen használja a Vajdasági RTV frekvenciáját, az újonnan létrehozott Szabadkai Magyar Rádiót jogellenesen működteti.

A Vajdaságban nagyon fúrcsa helyzet alakult ki. Miután a Magyar Nemzeti Tanács elengedte a Szabadkai Rádió kezét és elviekben beleegyezett abba, hogy a Magyar Nemzeti Tanács által társ alapított Pannon RTV keretein belül, de jogilag tisztázatlan körülmények között, Szabadkai Magyar Rádió név alatt tovább működtesse a Szabadkai Rádió eddig használt 89,6 Mhz sávot.

Kívülről nézve, az ember azt mondhatná milyen dicséretes tettet vittek véghez a kisebbségi kormánypárti politikusok. "Átmentették" a 47 éves Szabadkai Rádió egész napos magyar nyelvű műsorát. Azonban a gondok ott kezdődnek, hogy ez így nem felel meg a valóságnak.

Mert a tények azt mutatják, hogy a kisebbségi kormánypárt felszámolta a Szabadkai Rádiót, a közszolgálati Vajdasági RTV által kölcsönbe adott 89,6 Mhz frekvenciát "átmentették" a Pannon RTV-be, ahol saját, egy vezér-egy párt-egy vélemény, szerkesztési politikájukat alkalmazzák. Gyakorlatilag, most Pannon Rádió 1, és Pannon Rádió 2-es csatornáról beszélhetünk.

2015. november 4.

Az ügyet tovább bonyolítja az az apróság, hogy egyes jogászok szerint mindez törvénytelen. Ugyanis, a Pannon RTV nem közszolgálati jellegűnek, hanem kereskedelminek számít. A Vajdasági RTV tulajdonában lévő 89,6 Mhz pedig közszolgálatinak számít. Továbbá, a Pannon RTV tulajdonosai ötven százalékban a Pannónia Alapítvány, amelyet számos kimagasló kisebbségi kormánypárti funkcionárius jegyez, és a másik ötven százalékban a Magyar Nemzeti Tanács. A magánszemélyek és speciális státussal rendelkező civil szervezet által működtetett konstrukció, nagyon komoly anyaországi normatív, pénzbeli támogatásban részesül. Valószínűleg véletlenszerű az egybeesés, de a Pannónia Alapítvány és a Pannon RTV igazgatója egy és ugyanaz a személy, akit Bodzsóni Istvánnak hívnak.

A Pannónia Alapítván egyik alapítója, és az Alapítvány Igazgató Bizottságának tagja, minap a következőket írta:
" A Pannónia Alapítvány a mai napon frekvenciaengedély nélkül, az Alapítvány Igazgató Bizottságának döntésével szemben és az Alapítvány alapítóit megkerülve kezdte meg a Szabadkai Magyar Rádió adásának a sugárzását. A Pannónia Alapítvány Igazgató Bizottsága a 2015. október 28-án megtartott ülésén nem támogatta az igazgató javaslatát a Szabadkai Magyar Rádió adásának a beindítására. Mivel az Alapítvány Igazgató Bizottsága elutasította az engedély nélküli műsorsugárzást, így nem terjesztette az alapítók elé az Alapítvány alapító okiratának a módosítását sem. A Pannónia Alapítvány Alapító okirata rendelkezik arról, hogy az Alapítvány mely médiumok alapítója és működtetője. A mai napon az Alapítvány két médiumot: a Pannon Televíziót és a Pannon Rádiót működteti jogszerűen, és egy médiumot: a Szabadkai Magyar Rádiót jogellenesen."

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége tudomása szerint a Magyar Nemzeti Tanácsnak nincsen olyan döntése, amely felhatalmazná a Szabadkai Magyar Rádió működtetésére, műsorainak pénzelésére. Tehát, a Magyar Nemzeti Tanács is hozzájárul a médium jogellenes működtetéséhez.
Értelemszerűen, felvetődik a kérdés hogyan történhet meg az, hogy csupán a kisebbségi kormánypárt elnökének utasítása, és a párt döntései alapján, kulturális önkormányzatunk és az általa kinevezett Pannon RTV igazgatója kalózrádió működtetésébe kezdjen?! Ki fog ezért felelni?

A VMDK elítéli a MNT alapítású médiumokban tapasztalható cenzúrát és követeli a Magyar Szó TJGYT tagok lemondását kiváltó okok tisztázását

2015. november 2.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elítéli a Magyar Nemzeti Tanács által alapított médiumokban uralkodó cenzúrát és követeli a Magyar Szó TJGYT tagok lemondását kiváltó okok tisztázását

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elítéli a Magyar Nemzeti Tanács által alapított médiumokban uralkodó cenzúrát és követeli a Magyar Szó TJGYT tagok lemondását kiváltó okok tisztázását
Ha valakinek eddig volt is némi kételye van-e cenzúra a Magyar Nemzeti Tanács által alapított médiumokban, az a napokban meggyőződhetett annak létezésében.

A Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottság 2015.október 28-ára összehívott, de a létszámhiány miatt elmaradt rendkívüli ülését követő négy nap után a Magyar Szó, de a Pannon RTV sem tudósított az ott elhangzottakról. Pedig volt mit hallani!

Németh Ernő, a MNT Tájékozási Bizottság elnöke, eredetileg azért hívta össze a testület rendkívüli ülését, hogy megvitatásra kerüljön a délvidéki magyar sajtó egyre aggasztóbb állapota. Napirenden volt még a Szabadkai Magyar Rádió Alapítvány létrehozása (a Szabadkai Rádió és más délvidéki rádiók megmentésére), valamint a Magyar Szó körül kirobbant botrány (a napilap főszerkesztője szakmai indoklás nélkül leváltotta a művelődési rovat vezetőjét, majd az igazgató bizottság tagjainak közbenjárására "befagyasztotta" döntését. Ez követően az igazgató bizottságának elnöke megfenyegette a testület két tagját, akik szóban lemondtak).

Aznap (2015.október 28-án) a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elsőként adott hírt arról, hogy a Magyar Szó főszerkesztője végérvényesen leváltotta Kontra Ferencet, a Magyar Szó művelődési rovatának vezetőjét, és a MNT TB ülésének létszámhiány miatti elmaradásáról. Már akkor mindenki előtt világos volt az ülés elmaradásának politikai háttere. A MNT-ben regnáló kisebbségi kormánypárti többség nem akart szmebenézni saját politikájuk "eredményével". Pedig a MNT a Magyar Szó alapítója, a szerbiai törvények szerint illetékessége a kisebbségi tájékoztatás.

De az is lehet, hogy abban a pillanatban nem volt elérhető a Magyar Nemzeti Tanácsot irányító háttérhatalom megmondó embere/asszonya, és ezért - idővásárlás miatt- a TB ülésének bojkottja mellett döntöttek.
Az elmaradt ülésnek mégis volt némi foganatja. A MNT TB elnöke és a meghívott vendégek (Kókai Péter, a Magyar Szó igazgató bizottság tagja, Bajtai Kornél-,a Magyar Szó újságírója, Tóth Imre, a Szabadkai Rádió újságírója) sajtótájékoztatót tartottak.

Elmondásuk szerint a Magyar Szó igazgató bizottságának elnöke (TJGYT elnöke) megtagadta a válaszadást arra a kérdésre, hogy igaz-e a Magyar Szó igazgató bizottsága két tagjának a fenyítése, valamint beszámoltak arról is, hogy nem tudni ki mit csinál a Magyar Szó internetes rovatában, hiszen egyik napról a másikra felszámolták a szabadkai részleget és átirányították Újvidékre, az ott dolgozóknak új munkaszerződést kézbesítettek.

Nem hivatalos információk szerint erre azért volt szükség mert az online szerkesztőség tagjai időközönként olyan cikkeket is közöltek, amelyet a Magyar Szó főszerkesztője elhallgatott volna (finoman fogalmazva) és be sem válogatta őket a nyomtatott változatba.

A történtek teljességéhez hozzátartozik még az is, hogy a Magyar Szó főszerkesztője az előállt helyzetről csak az Újvidéki TV munkatársainak volt hajlandó nyilatkozatot adni. Nyilatkozatában azt állította szó sincs cenzúráról, negatív szelekcióról, csupán a lap minőségén szeretne javítani.

Tóth Imre, a Szabadki Rádió újságírója beszámolt a sikeres aláírásgyűjtésükről és azt sérelmezte, hogy a MNT és a kisebbségi kormánypárt vezetői nem teljesítették választási ígéreteiket. Ennek súlyos következményei lettek, mert 47 év után, 2015.november 1-én megszűnt a Szabadkai Rádió.

A MNT TB elnöki sajtótájékoztatóját követően, Németh Ernő tájékoztatást kért az MNT elnökétől a Magyar Szó TJGYT tagjainak lemondásának körülményeiről.

Ezt követően a MNT TB elnöke beszámolt arról, hogy az MNT elnöke megerősítette a lemondásban lévő Magyar Szó TJGYT tagok levelének létezését, amelyeket a MNT elnöke nem kíván a közvélemény elé terjeszteni, arra hivatkozván azok "magán jellegű" levelek.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nem tudhatja milyen szándék vezérelte az MNT elnökét a levelek létezése és tartalmuk elhallgatásánál. A VMDK szerint ezek nem lehetnek magán jellegű levelek.

Egyrészt azért mert a levelezés nem két magánszemély között zajlott, hanem a Magyar Szó alapítója, azaz az MNT és az alapítót képviselő, Magyar Szó TJGYT tagjai között.
Másodsorban, ha az MNT elnöke tisztában van a levelek tartalmával, és azok nyilvánosságra hozatala segíthetne az elhangzottak tisztázásában, akkor azt haladéktalanul meg kell tenni!

A fentieket figyelembe véve, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elítéli a Magyar Nemzeti Tanács által alapított médiumokban uralkodó cenzúrát és követeli a Magyar Szó TJGYT tagok lemondását kiváltó okok tisztázását.
http://yourlisten.com/VMDKhangja/nagy-a-zrzavar

Kontra Ferenc végérvényesen leváltva! A Magyar Szó húsz újságírója nyílt levélben fordult az MNT-hez, elmarad a MNT Tájékoztatási Bizottság mai ülése

2015. oktber 28.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége értesülései szerint, a tegnapi napon végérvényesen leváltották a Magyar Szó művelődési rovatának vezetőjét. Varjú Márta, a napilapunk főszerkesztője nemes egyszerűséggel "kifagyasztotta" döntését és kirúgta Kontra Ferencet.

A tegnapi nap híre az a nyílt levél is, amit a Magyar Szó újságírói intéztek a Magyar Nemzeti Tanács vezetőinek és valamennyi tagjának Újhelyi Lukács, a Magyar Szó TJGYT elnökének minősíthetetlen viselkedése miatt.

A zűrzavar ma folytatódott. Ugyanis, kvórum hiánya miatt lemondtak a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottság mai ülését, ahol a Szabadkai Rádió (Szabadkai Magyar Rádió Alapítvány) esetét és a Magyar Szóban előállt helyezetet vitatták volna.
Ezért döntöttünk úgy, hogy a rendelkezésünkre álló információkat a közvélemény elé tárjuk.

Meddig nőhet a hitványság?
2015. október 27.
A Kilátó szerkesztője kirúgva!
Napilapunk húsz önérzetesebb munkatársa adott hangot egyre növekvőbb aggodalmának, levelet küldve a Magyar Nemzeti Tanács elnökének, az MNT Végrehajtó Bizottsága elnökének, az MNT Tájékoztatási Bizottsága elnökének és az MNT valamennyi tagjának.

Nem véletlenül!

Azt már a külső szemlélő is érzékeli, hogy egyre gátlástalanabbul vicsorognak a Vajdasági Mutyilistás Szövetség előcsahosai, Mutyiné Némber pedig egyre veszettebb! Nyilván a vesztét érzi...

Nem könnyű pártlappá teljesen lezülleszteni egyetlen napilapunkat, hisz az írástudók értenek valamihez, míg a mutyilistások legfeljebb az alantas emberi ösztönök felszításával foglalatoskodhatnak.
Most tanulják a szakmát a Balkáni Hentes segédeitől, akikkel nem véletlenül szövetkeztek, akikkel kormányzást játszanak, akik eljátszadoznak velük a legújabb választásig.

Mert jön a választás, átmenetileg költeni kellene egy olyan pártlapra, mely felkorbácsolná a mutyilistás magyart mentő választói kedélyt, mely úgy nézné félhülyének a délvidéki magyarokat, hogy azok ezt hálásan meg is köszönjék.
Egyelőre még az önérzetesebb újságírók akadékoskodnak, a Kilátó régi szerkesztője pedig végleg kirúgva.

Mielőtt azt kérdeznénk: meddig nőhet a hitványság? – olvassuk el megtépázott, rossz pártközlönnyé silányítható napilapunk munkatársainak közérdekű levelét!

Tisztelt Címzettek!

Mi, a Magyar Szó Kft. alulírott munkatársai egyre növekvő aggodalommal szemléljük mindazt, ami a kiadóház kollektív irányító testületén, a Magyar Nemzeti Tanács, mint alapító által kinevezett Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületén belül történik. Hogy megértsék aggodalmunk okát, arra kérjük Önöket, szánják rá azt a csupán néhány percet, ami szükséges ahhoz, hogy elolvassák az alábbi cikkeket, közleményeket:
http://librarius.hu/2015/10/15/hogyan-rugnak-ki-ma-egy-szerkesztot-a-magyar-szonal/
http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/2773/VMDK-A-Magyar-Szo-foszerkesztojenek-es-a-TJGYT-elnokenek-mennie-kell.html
http://maglocistac.rs/vajdasagi-magyar-politikai-vezetok-a-realitastol-elrugaszkodott-onkeppel-tetotol-talpig-szegyenben/

Mindezeket a (fél)információkat látva/hallva/olvasva, úgy gondoltuk, levéllel fordulunk (mellékelve) a legilletékesebb személy(ek)hez, és megkérdezzük Újhelyi Lukácstól, meg tudja-e erősíteni az említett telefonhívások tényét, vagy cáfolja azt.

Újhelyi Lukács meg is jelent a Magyar Szó napi szerkesztőségi egyeztető ülésén 2015. október 22-én – és gyakorlatilag megtagadta a válaszadást. A TJGYT elnöke ugyanis a hozzá intézett kérdésre a következő választ adta:

„Káich Katalin és Horváth Futó Hargita mondott le, ők elküldték a lemondásukat, mi ezt továbbítottuk az alapítónak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak. Én a kérdéssel kapcsolatban ennyit tudok mondani, hogy a kiadott közlemény után mi történt, azt a két lemondott tagtól, tehát Horváth Futó Hargitától és Káich Katalintól kérdezzék meg, mivel azok tudják legjobban. Tessék őket felhívni bizalommal, és hiszem, hogy ők felelnek is."

Majd, az erre vonatkozó megismételt kérdésre ismét csak kitérő választ adott: "Én azt hiszem a legtisztességesebb azokhoz fordulni, akik lemondtak. Akármilyen külső bemagyarázás, vagy ha én mondanám, úgy érzem, nem volna korrekt feléjük. Ők a nyilvánossággal közölték, amit mondani akartak, ha valakit még más is érdekel, kérdezzen rájuk. Akármilyen más mesék csak bonyolítanák a dolgot és nem volna korrekt feléjük" (válaszait hangfelvétel rögzíti).

Tisztelt Címzettek!

Tekintettel arra, hogy Újhelyi Lukács a Magyar Szó dolgozóit nem érdemesítette arra, hogy választ adjon a kérdésükre, úgy érezzük, más választásunk nem maradt, mint hogy egy még illetékesebb fórumhoz forduljunk.

A Magyar Nemzeti Tanácshoz, amely kinevezte Újhelyi Lukácsot erre a tisztségre. Mindannyiunk érdeke, – de talán elsősorban magáé a Magyar Nemzeti Tanácsé -- hogy tisztázza ezt a visszás, rossz szájízt keltő és mindenkire rossz fényt vető helyzetet.

Ezért tisztelettel arra kérjük a Magyar Nemzeti Tanácsot és annak Tájékoztatási Bizottságát, hogy hívja meg Újhelyi Lukácsot a Bizottság október 28-ára összehívott ülésére, és ott maga az alapító tegye fel neki ugyanazt a kérdést ("Újhelyi Lukács meg tudja-e erősíteni a fent említett telefonbeszélgetések tényét, vagy cáfolja azt? Amennyiben megerősíti, be tudna-e számolni azok tartalmáról?"), amit a Magyar Szó munkatársai már feltettek – de választ nem kaptak. Reméljük, az alapító már számít akkora tekintélynek Újhelyi Lukács szemében is, hogy végre érdemi választ is kaphassunk.

2015. október 27-én

Alulírottak:
Bajtai Kornél
Fehér Rózsa
Fekete J. József
Horváth Zsolt
Kókai Péter
Kontra Ferenc
Kószó Attila
Kulhanek Edina
Magyar Lívia
Mihájlovits Klára
Miklós Hajnalka
Molnár Edvárd
Mucsi Katalin
Szögi Csaba
Tómó Margaréta
Tóth Bátori Erzsébet
Tőke János
Török Arnold
Vígi Zoltán
Vígi Zsoldos Zsaklina

Forrás: http://vmdk.org.rs/hirek/510-meddig-nohet-a-hitvanysag

Folytatódik a délvidéki magyar sajtó leépítése

2015. október 26.

Míg a társult néppárti mutyisok vezetői azzal vannak elfoglalva kinek nagyobb az ülepe, nekik-e vagy a vélt belső ellenzéknek és azt számolgatják ki hány széken ül, addig szerzett jogaink csorbításáról "kulturális önkormányzatiságunk" azaz a Magyar Nemzeti Tanács hallgat, összhangban az állítólagosan magyar érdekeket képviselő magyar párt hivatalos politikájával.

A VMDK Hírmondó 30. számában már beszámoltunk a délvidéki magyar médiumok kálváriájáról. A kisebbségi kormánypárt által is támogatott szerbiai kormány magánosítási törvénye miatt sorban szűnnek meg a kistérségi és regionális jellegű, magyar nyelven is tájékoztató médiumok.

Azok esetében is, amelyeket "sikeresen" magánosítottak, komoly kételyeket kell megfogalmaznunk. Kiállják-e a piacgazdaság megpróbáltatásait? Megmarad-e a közszolgálatiságuk, vagy kereskedelmi csatornákká alakulnak át? Az 5 éves kötelező műsorrács keretében "muskátli" ( népies ) magyar zenét fognak engedni, vagy valós magyar nyelvű tájékoztatási tartalommal töltik föl? Mi fog történni a műsorrácsi kötelezettség lejártával? Megmarad a magyar szó, vagy teljesen kiveszik? Fogós kérdése melyekre majd a közeljövő megadja sajátos válaszát.

Azonban már most látható, hogy a délvidéki magyarság a magánosítási folyamat végén, ismételten vesztes lesz.
Míg a társult néppárti mutyisok vezetői azzal vannak elfoglalva kinek nagyobb az ülepe, nekik-e vagy a vélt belső ellenzéknek és azt számolgatják ki hány széken ül, addig szerzett jogaink csorbításáról "kulturális önkormányzatiságunk" azaz a Magyar Nemzeti Tanács hallgat, összhangban az állítólagosan magyar érdekeket képviselő magyar párt hivatalos politikájával.

Politikájuk egyszerű: beolvasztás a Pannonba, a médiumok mutyis párthaverjaiknak kezére játszása ( a Topolyai Tájékoztatási Közvállalat és az URKO esete kiváló példa. Magánosítás közpénzen, zárolt folyószámlával!), vagy a megszűnés. Lehet választani!

Tovább tart a bizonytalanság a vajdasági helyi médiában
Csak a Kúlai Rádió kelt el
Bizonytalanság uralkodik a zombori, hódsági, nagykikindai, nagybecskereki, szabadkai és antalfalvi helyi rádióállomások dolgozóinak körében. Az említett médiumok dolgozói könnyen munka nélkül maradhatnak, amennyiben sikertelenül zárul a helyi média magánosításának folyamata.
Négy és fél évtized után a Zombori Rádiót a megszűnés fenyegeti, ezzel együtt megszűnne a tájékoztatás magyar, horvát és bunyevác nyelven a zombori községben.
Hasonló a helyzet a Hódsági Rádióval, amely az egyetlen médium, amely ebben a községben szlovákul, magyarul és roma nyelven sugározta műsorát. Voltak érdeklődők a magánosításra, de a dokumentáció felvásárlása után elálltak szándékuktól.
A nagykikindai Tájékoztatási Központ 3 millió dinárral tartozik a távfűtési szolgáltatásért, a Központban foglalkoztatott 11 személy nem kap fizetést, a Magánosítási Ügynökség kérte a Központ tőkéjének újonnani felbecslését. A nagykikindai Tájékoztatási Központnak mindeddig esélye sem volt a privatizációra.
A Nagybecskereki Rádiót valamivel kevesebb, mint 4 millió dinárra becsülték, de a magánosítási folyamat sikertelen volt, és a második körben nem is hirdették meg az említett médium magánosítási eljárását.
A Szabadkai Rádió esetében hat és fél ezer polgár írta alá azt a petíciót, melyben a magyar szerkesztőség megmentését kérik az MNT-től.
Bizonytalan a helyzet az Antalfalvi Rádió és Televízióban, amely szlovák, szerb, román és magyar nyelven sugároz.
A nyugat-bácskai körzetben pozitív példának számít a Kúlai Rádió esete, mely új tulajdonosra talált, így a tájékoztatást továbbra is szavatolja szerb, magyar, ruszin és német nyelven. (RTV)

Forrás: http://www.vajma.info/cikk/media/1026/Tovabb-tart-a-bizonytalansag-a-vajdasagi-helyi-mediaban.html

Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni

(Búcsú a Rádiótól)

Nagyoktól illik pontosan idézni: „Rajtunk is múlik, hol fordul ki a világ tengelye!" – mondta a napokban patetikusan a Magyar Nemzeti Tanács jóságos tündérapó elnöke.
Rajtam ne múljon: nálam nem csak itt és most fordult ki (mind a két sarkából) a vajdasági magyar édeskés érdekvédelem észak-bácskai tengelye. Meg-megbillenni többször is volt már alkalma, mivel a piszkos politika időnként nagyon bekönyököl az ablakon.

A szemünk láttára ment végbe az anyanyelven tájékoztató médiumaink fülének betapasztása, szájának beragasztása, és ugyancsak az orrunk előtt zajlik a kedvencnek, a kiválasztottnak (mint a pogányok közt az egyetlen igazhitűnek), a párthű Pannon RTV-nek a látványos szárba szökkenése és virágba borulása. De ugyanígy tengelyingatónak számított a kézzel válogatott vállalkozói mutyilista szerinti ajándékpénz-elosztás is, a tömlöcbe tétetett „temerini fiúk" tengelyfordító ügyét meg jobb, ha meg sem pendítem, mivel a raboskodókat a vajdasági magyar érdekvédelem tizenegy hosszú év után sem volt képes kiszabadítani. Hűvös hidegen hagyta, hadd könyörögjenek csak ők maguk az annyira vágyott szabadságukért az éppen jött, vagy éppen ment szerb köztársasági elnök(ök)nek. Kegyelmi kérelmeiknek úgysem lesz foganatja! További tengelykiakadást idézett elő az önkormányzati alapítású médiumok magánosításnak álcázott elfojtása is, amely – négy-öt hatokos politikus agyszüleménye nyomán gyártott – stratagéma tizen-egynéhány bácskai és bánáti rádióállomás magyar nyelvű műsorainak a végét, a halálát jelenti.

A SZÁNKAT SEM NYITJUK KI

Az adások megszüntetésére irányuló próbálkozást nem igen követte felhördülés, a legtöbb esetben még a helybeli politikai, érdekvédelmi és civil szervezetek meg az ismert közéleti személyiségek sem tiltakoztak az anyanyelven történő tájékoztatás megvonása miatt. Egyedül csak a Szabadkai Rádió lélektelen meghurcolásának, alattomos elhallgattatásának keletkezett erőteljesebb visszhangja. (Persze nálunk a politika nem vádolható meg olyasmivel, hogy beleavatkozik a sajtó dolgaiba, legfeljebb csak megszabja, hogy milyen lehet egy közszolgálati rádió. Az pedig vagy olyan lesz, vagy egyáltalán nem lesz!) A kései megmentése érdekében indítványozott aláírásgyűjtést azonban a legnagyobb magyar pártunk öncélúnak, rombolónak, politikai haszonszerzési kísérletnek, szakmapolitikailag kifogásolhatónak, nem kollegiálisnak és Szabadka szellemiségéhez méltatlannak minősítette. A párt, a tízezer tagot számláló párt! Nem az elnökség, nem a tanács, hanem az egész párt. A csúcsvezetés által megfogalmazott állásfoglalást (az egyébként is lapító, fülét-farkát behúzó) nagy falunyi tagság szó nélkül hagyta.
Éppúgy, mint a Rádió ügyét a szabadkai képviselők a városi parlament legutóbbi ülésén. Az ott „elhangzottak" tömény esszenciáját az egykori rádiós, Németh János így foglalta össze az egyik közösségi oldalon ejtett bejegyzésében: „Látta volna még ma a Szabadkai Képviselő-testület ülését, amelyen a Szabadkai Rádió sorsáról döntöttek, és a VMSZ-ből egyetlen képviselő sem szólalt fel! A haladó radikálisok a több nyelven sugárzó községi és városi rádiókat is elkótyavetyélik, mi pedig hagyjuk. A szánkat sem nyitjuk ki. Ilyenné lett a kisebbségi érdekvédelem."

Hogy becsületére válik-e a népes pártos magyar gyülekezetnek a hosszan tartó némaság, hogy mikor undorodnak meg a rájuk kényszerített, a nevükben, a felhatalmazásukkal dirigált pártpolitikától, s hogy mennyi lelkes hívet szerez majd a VMSZ a rádióval nemhogy sorsközösséget nem vállaló, hanem annak még a látszatát is elkerülő magatartással – az idő majd megmutatja.

AHOGY ÉN LÁTTAM...

A szabadkai rádiósok egy gárdáját ismerhettem. Tizenketten voltak, akár az apostolok. A szerkesztőségben leginkább lábujjhegyen és rezignált, rezzenéstelen arccal jártak. Agyonnyomorgatva, lehalkítva dolgoztak, így voltak kénytelenek alkotni is – és valószínűleg így is éltek. Az akkori politikusi garnitúrát nem igen bírálták, ahogy a saját főszerkesztőjüket is jobbára csak a háta mögött kritizálták, amikor úgymond tiszta volt a levegő. Felettesüket leginkább a kötelezőnek hitt szigorú eldrapposítás miatt, ami ellen a színesebb egyéniségek időnként komolyan berzenkedtek. Merthogy a mostanság divatos, úgynevezett vélemény-újságírás akkoriban csupán elvétve volt tetten érhető a napi híradásokban. A jegyzetet, a kommentárt épp csak annyiban művel(het)ték, hogy magát a műfajt el ne felejtsék.
Ha egy rázós ügy, vagy bizalmas téma adódott, amit maguk között meghánytak-vetettek, s időközben a főszerkesztő vagy annak felesége váratlanul föltűnt az ajtóban, abban a pillanatban elhallgattak. Újra csattogni kezdtek az írógépek, mindenki a munkájába merült. Fölkerültek a fejhallgatók, elindult a magnószalag, sűrűsödni kezdett a cigarettafüst.
Később még egy valóságos politikai bomba is telibe találta az akkor már fogyatkozó szerkesztőséget, ugyanis a szépreményű polgármester feltörekvő feleségének személyében új főszerkesztőt kaptak. Ez volt a csöbörből vödörbe kerülés. Azelőtt az emberközpontú, szocialista önigazgatású társadalmat kellett dicsérni, onnantól pedig az önkormányzatiságot meg a magyar érdekvédelmet volt ajánlatos.
Az újságírók számára a felgyülemlő gőz kiengedésére szolgáló biztonsági szelepet leginkább a K betűs szabadidős elfoglaltságok jelentették: a könyv, a kert, a kocsma, a kaland. Kinek-kinek karaktere, kénye-kedve szerint. Az örökös szögön lógás állapota, az óraketyegéstől való lappangó függőség, a tettetett nyugalom és a szőnyeg alá beseprűzött kibeszéletlen témakupac az évek/évtizedek alatt megtette a magáét. Aki mélyen a szívére, a lelkére vette, az akár bele is beteged(het)ett.

JÁTSZANAK AZ EMBERÉLETEKKEL

Abból a legendás, szakállas gárdából mostanra csak Bencsik István maradt. Pista, aki pár nap múlva már valószínűleg a Pannon Rádióban fog a mikrofon mögött ülni, ott folytatja az újságírást. És nekem eszembe sem jut éles kis szókavicsokkal emiatt megkövezni. Bár kétségkívül nézhetném úgy is, hogy elárulja az ügyet, átáll, beáll az ellenlábas csapathoz. Meg még a Rádió megmentése érdekében kezdeményezett petíciót sem írta alá. De látom most csontsoványan, hófehér hajjal, és azt mondom magamban: emberileg megértem, sőt együtt érzek vele. Néhány hónappal ezelőtt még meg is sirattam, amikor az egyik interjúban így kesergett: „Három évem van a nyugdíjig, s senki se vegye zokon tőlem, hogy csalódott vagyok, mert végkielégítésre nem számíthatok, de másik munkát is hol találok ilyen idősen. Senki nem is kérdezett meg, mi lesz velem, és senki sem mondta, számítanak rám. Úgy látszik, mégsem voltam olyan jó újságíró. De az utolsó napig itt maradok, és úgy dolgozom, mint az elmúlt harminchét évben, ha nem így tennék, érvényét és értékét veszítené mindaz, amit eddig csináltam."
Szinte az utolsó pillanatban (milyen groteszk: a harminchetedik évben!) még egy szakmainak mondott díjat is a nyakába akasztottak, hadd szárnyaljon a lelke egy kicsit. (Mert tudták jól, mi vár rá. Rádiótemetés, a lemenő nap fényében a gyászmenetbenlépdelés. Kíséret arra a bizonyos, kivétel nélkül mindenkinek kijáró utolsó útra.) Akkor is megrendülten nyilatkozott. Öltönyt vett fel, az érettségire kapott öltönyét, és mint a Kis herceg rókája, ünneplőbe öltöztette a szívét is. Hiszen őt kitüntették – akkor biztosan elhitte, hogy jobb újságíró, mint amilyen volt Gombás Gabi vagy Miskolczi Jóska, merthogy azok sosem kaptak semmiféle díjat. Aztán megint jött a menetrendszerű kétely meg kiábrándulás: „Talán mégsem voltam olyan jó újságíró..." De hiszen tudja Ő is, hogy mindez csak ámítás meg hazugság. Méltatlan színjáték.

A politikusok játszanak/játszadoznak az emberéletekkel, nekik az nem kerül éppen semmibe. Harminckét évvel ezelőtt Sziveri talán abban bízott, hogy Vele a vajdmagy politika „nem meri majd megcsinálni", de megcsinálta. Négy évvel ezelőtt talán Pressburger is azt hitte, Vele nem eshet meg az, ami a Költővel, de megesett. Pár évvel ezelőtt talán még a Szabadkai Rádióban is úgy gondolták, hogy egy negyvenhét éves sajtóházat (mi több: újságíróműhelyt!) mégsem lehet egyetlen magyar politikai parancsszóra eltakarítani az útból, de mint látjuk: lehet. Mindent lehet. (Igaz, hogy ez már a vicc kategóriája, de azt hiszem, kihagyhatatlan: még a pannonos Kozma Zolinak is lehet/szabad beolvasztásos megoldásos működési tervet írnia annak a Szabadkai Rádiónak, amely már akkor szilajul mulattatott magyarul, vasárnaponként – ebédidőtől késő éjszakáig –, amikor a városi üvegpalota kisigazgatója még a szárnyát csattogtató (vásárfia gyanánt kapott) falepkét tologatta a falusi kocsiút porában.
(Idevágó kitérő. A legenda szerint az utazásairól híres Marco Polo egyszer azt mondta a kínai császárnak: „Akinek hatalma van, az olyan, mint a méreg." A minap feltettem egy költői kérdést: a piszkos szabadkai politikának szabhat-e határt bármi is? És érkezett a válasz: „Minden politika piszkos. Nem szab. A pénz beszél." Ez a lényeg. S hogy mit csinál a pénz az emberrel? Ez a méreg, nem a zsírszóda.)
A mégiscsakságot méltóképpen képviselő szerkesztőség – úgy, hogy közben tökéletesen el is látja a napi feladatát – elszánt küzdelmet folytat a megmaradásért. Harcol a hatalommal, dacol az elmúlással. Bármilyen rafinált is a politikai nyomás, a rádiósok gerincét nem képes összeroppantani. Megfogyatkozva is, hűtlenül elhagyva/elárulva is, akik maradtak, azok helytállása példaértékű, e tekintetben nincs miért szégyenkezniük. Rajtuk már nem múlik, hol fordul ki a világ tengelye: mert ők inkább vállalják a teljes megszűnést, mit a totális beolvadást.

Már csak néhány nap van hátra a Rádió életéből. És végleg elcsendesül.
Talán valahogy így kell cselekedni a haldoklóval: én már minden létező bűnét megbocsájtottam. A színlelt naivitását, a számító behódolását, a gyáván hallgatását. És mindegyre csak a Jézus-i intelem, a Lukács szerint való jövendölés kattog az agyamban:Mondom néktek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.

Szabó Angéla
Forrás: http://bozokiantal.blogspot.rs/2015/10/ha-ezek-elhallgatnak-kovek-fognak.html

VMDK - TV

BELÉPÉSI NYILATKOZAT

Hívjon bennünket

My status

Hírlevél