Prosperitati & nyelvhasználat & gazdasági támogatás & nemzetpolitika

2017. október 26.

Mennyire fontos a gazdasági támogatások, magyarországi cégek összekapcsolása a nemzeti értékek közvetítésében? Vajon megteszünk-e mindent amit csak lehet? (Szávay István - Magyar Levente vita nyomán)

A gazdaság és a nemzeti érdekek összekapcsolása. Mennyire fontos a "gazdasági nacionalizmus" ?

A világhálón keresztül sok mindennel találkozhatunk. Ha még a közösségi médiát is hozzácsatoljuk, kiderül kicsi ez a mi Kárpát-medencénk. Így mi is felfigyelhettünk egy érdekes témára amit a Jobbik országgyűlési képviselője Szávay István vetett fel Magyar Leventének anyaországunk külügyi államtitkárának. Képviselői kérdésében a Jobbikos politikus  a magyar nyelv használatát és a külhoni magyaroknak nyújtott gazdasági támogatás közötti kapcsolatot feszegette, arra utalva (tegyük hozzá jogosan!), hogy a külhonban nem csak a magyarországi cégeknek mint a CBA, OTP, MOL kellene magyarokat/magyarul tudó egyéneket alkalmazniuk és magyar feliratokat használni, ezzel is erősítvén az anyanyelvünk használatának fontosságát,  hanem a gazdasági támogatások  nyerteseinek is illene magyarokat/magyarul beszélőket alkalmazni, magyar nyelven megjeleníteni a termékek nevét, a termék használati utasítását, a termék összetevőinek listáját etc. Véleménye szerint a támogatások odaítélésénél mindezt a pályázati követelmények közé  kellene sorolni.

 

Magyar Levente államtitkár úr válaszában azt hangsúlyozta a külhoni magyarságnak nyújtott támogatás nemzeti ügy amit nem szabadna pártpolitikai csatározás színterévé tenni ( tegyük hozzá jogosan!), és a magyar nyelv ismerete nem hogy követelmény a támogatások odaítélésénél, hanem Szerbiában, a Vajdaságban egyenesen a magyar állampolgárság megléte is az objektív követelmények között szerepel. Államtitkár úr elmondása szerint, személyesen is  fontosnak tartja a magyar nyelv ismeretének markáns megjelenését ezen vállalkozásokban, a munkavállalók részére elő van írva a magyar nyelv használata, legalábbis  többségében ilyen munkavállalókat kell alkalmazni és mindent megtesznek a jogi keretek között a közös cél ( a magyar nyelv megjelenítésére- a szerk. megjegyzése) eléréséhez.

 

Eddig a hír. És most nézzük meg mi van mögötte. Mivel nem ismerjük más külhoni területek helyzetét, ezért a vizsgálatunk tárgya csak Délvidékre szorítkozik. Alapos utánajárást követően a következőkről számolhatunk be:

A külhoni magyarság gazdasági támogatások elindításánál, különös tekintettel a Délvidékre, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) üdvözölte a programot és nagy lehetőséget lát/látott benne. Majd a “mutyilista” megjelenésénél megfogalmazta azt is, hogy a támogatások nem az 50 leggazdagabb délvidéki magyar további gazdagodását kell, hogy szolgálja, hanem a 250.000 délvidéki magyar közösség egészének gazdasági felemelkedését.

Valamint azt is kimondtuk nem jó ha egy pártra és holdudvarára bízzák az eszközök szétosztását, tegyék ezt az anyaországi külképviseletek erőteljesebb bevonásával. Például úgy ahogyan azt az olaszok teszik. Ezzel kapcsolatosan bevezettünk egy új fogalmat  is a délvidéki magyar politizálásba, a “gazdasági nacionalizmus” fogalmát.

Aminek a  lényege pedig az, hogy magyar támogatást  adjunk magyar vállalkozóknak (főleg pályakezdőknek, kis és közepes családi vállalkozásoknak), akik magyar munkásokat alkalmaznának,ezzel is erőt adván a külhoni magyar közösségek megmaradásának és gyarapodásának.

Ennek az egyik eszköze pontosan a magyar állampolgárság megléte kellene, hogy legyen. Már csak abból kifolyólag is, hogy az igénylését (többek között) szorosan a magyar nyelv ismeretéhez kötik. Azt meg  nem róhatja fel senki Magyarországnak mit “ad” saját állampolgárainak.

 

Sajnos, mindez csak részben valósult meg. Hiszen a program lebonyolítását egy párt kezébe adták, akik kezdetben - köszönve a “mutyilista” utáni közhangulatnak- odafigyeltek a pártatlanság látszatának fenntartására. Azonban az idő múlásával ez egyre inkább alább hagyott. Először megjelentek a “pályázatírók” akik jutalom fejében “segítettek” a támogatásoknál, majd az odaítélt támogatások nyertesei között egyre emelkedett a “pártpreferenciával” rendelkezők száma. Majd a párt népszerűségének zuhanásával egyre inkább szorosabbra fűződött a párt, a holdudvar és a támogatottak viszonya. A ”prosperálók” beköltöztek a párt által fenntartott irodákba, a párt rendezvények másról sem szóltak mint  a gazdasági támogatásokról, majd a tagság bővítését is a “prosperálókból” végezték/végzik.

 

Ha a kérdést a “gazdasági nacionalizmus” szempontjából szemléljük, akkor Délvidék esetében a következő történésekről számolhatunk be. A kis összegű támogatásoknál (1000-10.000 euró között), valóban úgy van ahogyan azt Magyar Levente államtitkár úr mondta. A magyar állampolgárság megléte az objektív követelmények között szerepel. Visszautalva a magyar állampolgárság igénylésére, akkor ez egyből (elvileg) a magyar nyelv ismeretét is fedi.

Azonban a nagy léptékű gazdasági támogatásoknál ez már nem felel meg az államtitkár úr által említetteknek.   A 2016-os évben  kiírt kiemelt jelentőségű nagy léptékű gazdasági támogatások szabályzatában  (2017. januárjáig lehetett pályázni) a következőt olvashatjuk, idézet:

 

A pályázók köre és pályázati feltételek

  1. szakasz

A pályázat benyújtására jogosult (továbbiakban: Pályázó): a Vajdaság AT területén nyilvántartott székhellyel rendelkező jogi személy, amelynek alapítói és/vagy dolgozói jelentős része olyan természetes személy/ek, aki/k rendelkezik/nek Szerbia Köztársaság és Magyarország állampolgárságaival és Vajdaság AT területén bejegyzett lakcímmel.

Valamint a pályázóra vonatkozó általános feltételek között:

  1. a projekt megvalósítása folyamán (összhangban a projekt megvalósulásának eredményeivel, az üzleti tervben foglaltak alapján) vállalja az alkalmazotti létszám legalább 20 fővel történő megnövelését (állandó munkaviszony létesítésével), az alkalmazottak bérezése eléri a Pályázó székhelye szerinti átlagkereset legalább 75%-át;
  2. vállalja, hogy legalább 5 új beszállítóval köt szerződést, amivel a fejlesztés kapacitásbővülésével arányos beszállítási volumen növekedést ér el, és a hitel futamideje alatt nem csökkenti beszállítóinak számát, a mindenkori legkedvezőbb piaci árat tekinti irányadónak, kötelezettségeit rendszeresen, szerződés szerint teljesíti a beszállítók felé.

 

Hasonló jellegű kitételeket olvashatunk a kiemelt jelentőségű mezőgazdasági fejlesztések szabályzatában is (5. szakasz, valamint az 5. szakasz 6. és 10. pontja), azzal a különbséggel, hogy 25 beszállítóval kell szerződést kötni, nem 5-el. De ez megjelenik a kamattámogatásra kiírt pályázatnál, a turisztikai fejlesztéseknél,  szabványok bevezetése és működtetése, eszközbeszerzés (gépek), mezőgazdasági és gazdasági fejlesztések kombinált támogatása célú pályázatoknál.

 

A felsoroltakból azt a következtetést lehet levonni, hogy a pályázati feltételek felvizezésével a pályázók körébe bekerülhettek azok is akik nem rendelkeznek magyar és szerb állampolgársággal. Ez  kétélű kard is lehet mert elméletileg kiskaput nyitnak azoknak a magyaroknak  is akik még nem igényelték a magyar állampolgárságot, de azoknak a szerb nemzetiségű vállalkozóknak is akik nem tudnak magyarul és a kilencvenes, háborús  milosevici időkben gazdagodtak meg.

Ezen felül, egyértelműen meg lehet állapítani, hogy az új munkaerő felvételénél, vagy a beszállítói kör bővítésénél nem jelenik meg követelményként a magyarok alkalmazása, illetve a magyar nyelv ismerete, használata.

Eddigi tapasztalataink szerint azok a cégek, amelyek támogatáshoz jutottak és kötelezték magukat új munkaerő felvételére, beszállítók alkalmazására, a munkahelyek betöltésére kiírt pályázatoknál nem fogalmazták meg követelményként a magyar nyelv ismeretét.

 

Ha ezt a kérdéskört tovább boncolgatjuk akkor értelemszerűen felvetődik a kérdés megfelelnek-e ezek a pályázatok a gazdasági program alapvető céljának, a délvidéki magyar közösség gazdasági megerősítésének?

Vagy azon is el lehet gondolkodni  miért van az, hogy  egyes esetekben, leginkább kis értékű összegeknél kizárólagos szempont a magyar/szerb állampolgárság megléte, míg a nagy összegeknél ez már nem kizárólagos szempont? Mi a magyarázat erre?

Ahogyan az is magyarázatra szorul, hogy a támogatást elnyerő nagyvállalkozókat miért kötelezik csak arra, hogy az új alkalmazottak bérezésénél  a Pályázó székhelye szerinti átlagkereset legalább 75%-ának kifizetését alkalmazza? 

Mert ez a gyakorlatban sok község/város esetében a szerbiai minimálbérnek (esetleg picivel feletti) összegnek felel meg, amire eleve kötelezik a szerbiai törvények! A minimálbérből pedig nem lehet  megélni és nem jelent megtartó erőt a Vajdaságban. Vagy nem ez a cél?

 

Amint látjuk van mit javítani a pályázatok szövegén. És akkor még nem is beszéltünk ezen cégek további  nemzetpolitikai felelősségükről, vagy a “mutyilistás” szereplésükről!

Evvel majd egy másik VMDK Hírmondó-ban bővebben foglalkozunk.

 

Összegzés:

A Prosperitati pályázatoknál nincsen egységes követelmény a magyar/szerb állampolgárság kapcsán. Az ekevasat igénylőknél kizárólagos követelmény a magyar állampolgárság megléte, míg a több százezer/millió euróra pályázók esetében ez már nem számít kizáró oknak. Az új munkaerő/beszállítói kör alkalmazásánál nem követelmény a magyarok felvétele, illetve magyarul is tudó munkaerő alkalmazása. A követelmények között az sem szerepel, hogy a nyertes pályázók kötelesek alkalmazni a magyar feliratok feltüntetését termékeiken, szolgáltatásaiknál, reklámjukban, ügyfelek kiszolgálásánál etc. Nem szabadna a minimálbér kifizetésére szorítkozni, nagyobb bérezésre kellene ösztönözni a cégtulajdonosakat. A pályázatok szövegét módosítani kell és ki kell küszöbölni a felsorolt hiányosságokat.

VMDK - TV

BELÉPÉSI NYILATKOZAT

Hívjon bennünket

My status

Hírlevél