A szlávmagyarok belgrádi nyomulása - MOST-Híd délvidéki ikertestvér?

2017. december 1.

Mi van azzal, hogy a délvidéki magyar szavazók 30% aki a VMDK-MM listájára szavazott nem helyesli ezt a politikát? Mi van azokkal akik a nemtetszésüket passzivitással vagy lábbal való szavazással (elvándorlás) fejezték ki? Ők nem számítanak? Nem kellene először leülni és megbeszélni saját dolgainkat majd aztán egyezkedni a szerb partnerrel?

De mi lesz a többi szemponttal? Mi van az önálló magyar politizálással? Mi van azzal az apró különbséggel hogy a felvidéki “gyereket” nem ismeri el az Anya-országi politikum, míg a délvidéki “gyereket” pénzel, paripával, fegyverrel bőségesen ellátja?

 

Sokszor hallani és tapasztalni milyen sok hasonlóság van az utódállamokban élő magyar közösségek között. Nem csak azért mert ott számbeli kisebbségben élnek, hanem azért is mert az utódállamok hasonló mechanizmusokat alkalmaznak az őshonos közösségünkkel szemben. Elnyomás, deportálás, névelemzés, asszimiláció, gazdasági, kulturális, nyelvi genocídium, politikai ellehetetlenítés.

Nem tisztünk, sem akaratunk most régi történetekre kitérni. Inkább a modern kori párhuzamokra szeretnénk rámutatni. Egy pár évvel ezelőtt Felvidéken létrejött a Most-Híd vegyes párt. Mint tudjuk, soraiban vannak magyarok, szlovákok, romák, meg ki tudja milyen nemzetiségűek még. Magukat polgári, regionális, együttműködési pártként határozzák meg. Elvileg a felvidéki magyarság érdekképviseletét is felvállalják, és a politikai létüket meghatározza a mindenkori szlovák kormánnyal való együttműködés. Mert csak pozícióból lehet elérni valamit.

Nekünk Délvidéken mindez nagyon ismerős. Hasonló önmeghatározással, politikai hozzáállással lévő egypárt pusztít bennünket. Ők is polgáriak, regionálisak, kimondottan együttműködőek a mindenkori szerb hatalommal, és elvileg! (sic!) a délvidéki magyarság érdekvédelmét vállalták fel, méghozzá olyan sikeresen, hogy már alig maradtunk ezen a vidéken. A lényeg pedig a hatalmi pozícióban rejlik, mert csak a hatalomból lehet elérni valamit.

Az eredmények önmagukért beszélnek: megszavazták a fizetések, nyugdíjak csökkentését, a közszféra karcsúsítását ami miatt sok magyar az utcára került, kiszavazták az új földtörvényt ami a külföldiek számára lehetővé teszi az állami földek 30 éves bérletét, valamint a kormányt támogató pártként szentesítették az államközi szerződéseket amivel hatalmas mennyiségű délvidéki termőföldet átjátszottak araboknak és más külföldieknek, illetve hazai szerb oligarcháknak, a délvidéki magyar többségű önkormányzatok irányítását átadták a haladó kisebbségi partnernek, oktatási államtitkáruk ellenében megengedték, hogy iskolaév közepén beszüntessenek egy magyar osztályt Szabadkán, hogy november közepén érkezzen meg az iskolákba az ötödikes magyar nyelvű napló, hogy november 25-én Újvidéken közösen “megünnepeljük”/ “megemlékezzünk” Bácska, Bánát, Szerémség és Baranya trianoni elcsatolására és "egyesítésére" a Szerb Királysággal.

 A sort lehetne még fokozni, de azt gondoljuk a kedves olvasó már ebből a töredékből is érzi milyen jól, sőt jobban teljesít a délvidéki egypárt.  

Visszatérve az eredeti gondolathoz.

 Mintha a Most-Híd pártnak volna itt egy ikertestvére!

A hosonlóság egyre számottevőbb mert a napokban olvashattuk azt az örömhírt mi szerint a szlávmagyarok már Belgrádot is bevették! A hat éves jubileumi ünnepségükön elhangzottak szerint van Belgrád Központ 1,2,3 és Zimony, Újbelgrád alapszervezetük, ahol itt-ott van magyar is, de főleg szerbek és más nemzetiségűek alkotják a tagság zömét.

Tekintettel a nagy haladó szerelemre és a közelgő belgrádi önkormányzati választásokra további örömhírrel leptek meg bennünket! A fővárosi helyhatósági választásokon nagy valószínűséggel  a Szerb Haladó Párt (SNS) listáján fognak indulni.

Tudjuk, most egyesek azt mondanák, na és? Mi van ha szerbek is tagosodnak, ez a realitás, ezt kell tenni mert Belgrádban csak 3000 magyart tartanak nyilván. Igen ám!

De mi lesz a többi szemponttal? Mi van az önálló magyar politizálással? Mi van azzal az apró különbséggel hogy a felvidéki “gyereket” nem ismeri el az  Anya-országi  politikum, míg a délvidéki “gyereket” pénzel, paripával, fegyverrel bőségesen ellátja?

Mi van azzal, hogy a délvidéki magyar szavazók 30% aki a VMDK-MM listájára szavazott nem helyesli ezt a politikát? Mi van azokkal akik a nemtetszésüket passzivitással vagy lábbal való szavazással (elvándorlás) fejezték ki? Vagy ők nem számítanak?

És  ha azt is figyelembe vesszük, hogy 2018. március 11-én, amikorra a sajtóértesülések szerint tervezik a helyhatósági választásokat, arra még rendkívüli parlamenti választások is ráépülhetnek, akkor ez az összeborulás még a közös, egylistás indulás előszele is lehet?

Nem kellene először leülni és megbeszélni  saját dolgainkat majd aztán egyezkedni a szerb partnerrel? Vagy erről is majd hitelesen tájékoztatják Semjén Zsoltot?

VMDK Press

Prosperitati & nyelvhasználat & gazdasági támogatás & nemzetpolitika

2017. október 26.

Mennyire fontos a gazdasági támogatások, magyarországi cégek összekapcsolása a nemzeti értékek közvetítésében? Vajon megteszünk-e mindent amit csak lehet? (Szávay István - Magyar Levente vita nyomán)

A gazdaság és a nemzeti érdekek összekapcsolása. Mennyire fontos a "gazdasági nacionalizmus" ?

A világhálón keresztül sok mindennel találkozhatunk. Ha még a közösségi médiát is hozzácsatoljuk, kiderül kicsi ez a mi Kárpát-medencénk. Így mi is felfigyelhettünk egy érdekes témára amit a Jobbik országgyűlési képviselője Szávay István vetett fel Magyar Leventének anyaországunk külügyi államtitkárának. Képviselői kérdésében a Jobbikos politikus  a magyar nyelv használatát és a külhoni magyaroknak nyújtott gazdasági támogatás közötti kapcsolatot feszegette, arra utalva (tegyük hozzá jogosan!), hogy a külhonban nem csak a magyarországi cégeknek mint a CBA, OTP, MOL kellene magyarokat/magyarul tudó egyéneket alkalmazniuk és magyar feliratokat használni, ezzel is erősítvén az anyanyelvünk használatának fontosságát,  hanem a gazdasági támogatások  nyerteseinek is illene magyarokat/magyarul beszélőket alkalmazni, magyar nyelven megjeleníteni a termékek nevét, a termék használati utasítását, a termék összetevőinek listáját etc. Véleménye szerint a támogatások odaítélésénél mindezt a pályázati követelmények közé  kellene sorolni.

 

Magyar Levente államtitkár úr válaszában azt hangsúlyozta a külhoni magyarságnak nyújtott támogatás nemzeti ügy amit nem szabadna pártpolitikai csatározás színterévé tenni ( tegyük hozzá jogosan!), és a magyar nyelv ismerete nem hogy követelmény a támogatások odaítélésénél, hanem Szerbiában, a Vajdaságban egyenesen a magyar állampolgárság megléte is az objektív követelmények között szerepel. Államtitkár úr elmondása szerint, személyesen is  fontosnak tartja a magyar nyelv ismeretének markáns megjelenését ezen vállalkozásokban, a munkavállalók részére elő van írva a magyar nyelv használata, legalábbis  többségében ilyen munkavállalókat kell alkalmazni és mindent megtesznek a jogi keretek között a közös cél ( a magyar nyelv megjelenítésére- a szerk. megjegyzése) eléréséhez.

 

Eddig a hír. És most nézzük meg mi van mögötte. Mivel nem ismerjük más külhoni területek helyzetét, ezért a vizsgálatunk tárgya csak Délvidékre szorítkozik. Alapos utánajárást követően a következőkről számolhatunk be:

A külhoni magyarság gazdasági támogatások elindításánál, különös tekintettel a Délvidékre, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) üdvözölte a programot és nagy lehetőséget lát/látott benne. Majd a “mutyilista” megjelenésénél megfogalmazta azt is, hogy a támogatások nem az 50 leggazdagabb délvidéki magyar további gazdagodását kell, hogy szolgálja, hanem a 250.000 délvidéki magyar közösség egészének gazdasági felemelkedését.

Valamint azt is kimondtuk nem jó ha egy pártra és holdudvarára bízzák az eszközök szétosztását, tegyék ezt az anyaországi külképviseletek erőteljesebb bevonásával. Például úgy ahogyan azt az olaszok teszik. Ezzel kapcsolatosan bevezettünk egy új fogalmat  is a délvidéki magyar politizálásba, a “gazdasági nacionalizmus” fogalmát.

Aminek a  lényege pedig az, hogy magyar támogatást  adjunk magyar vállalkozóknak (főleg pályakezdőknek, kis és közepes családi vállalkozásoknak), akik magyar munkásokat alkalmaznának,ezzel is erőt adván a külhoni magyar közösségek megmaradásának és gyarapodásának.

Ennek az egyik eszköze pontosan a magyar állampolgárság megléte kellene, hogy legyen. Már csak abból kifolyólag is, hogy az igénylését (többek között) szorosan a magyar nyelv ismeretéhez kötik. Azt meg  nem róhatja fel senki Magyarországnak mit “ad” saját állampolgárainak.

 

Sajnos, mindez csak részben valósult meg. Hiszen a program lebonyolítását egy párt kezébe adták, akik kezdetben - köszönve a “mutyilista” utáni közhangulatnak- odafigyeltek a pártatlanság látszatának fenntartására. Azonban az idő múlásával ez egyre inkább alább hagyott. Először megjelentek a “pályázatírók” akik jutalom fejében “segítettek” a támogatásoknál, majd az odaítélt támogatások nyertesei között egyre emelkedett a “pártpreferenciával” rendelkezők száma. Majd a párt népszerűségének zuhanásával egyre inkább szorosabbra fűződött a párt, a holdudvar és a támogatottak viszonya. A ”prosperálók” beköltöztek a párt által fenntartott irodákba, a párt rendezvények másról sem szóltak mint  a gazdasági támogatásokról, majd a tagság bővítését is a “prosperálókból” végezték/végzik.

 

Ha a kérdést a “gazdasági nacionalizmus” szempontjából szemléljük, akkor Délvidék esetében a következő történésekről számolhatunk be. A kis összegű támogatásoknál (1000-10.000 euró között), valóban úgy van ahogyan azt Magyar Levente államtitkár úr mondta. A magyar állampolgárság megléte az objektív követelmények között szerepel. Visszautalva a magyar állampolgárság igénylésére, akkor ez egyből (elvileg) a magyar nyelv ismeretét is fedi.

Azonban a nagy léptékű gazdasági támogatásoknál ez már nem felel meg az államtitkár úr által említetteknek.   A 2016-os évben  kiírt kiemelt jelentőségű nagy léptékű gazdasági támogatások szabályzatában  (2017. januárjáig lehetett pályázni) a következőt olvashatjuk, idézet:

 

A pályázók köre és pályázati feltételek

  1. szakasz

A pályázat benyújtására jogosult (továbbiakban: Pályázó): a Vajdaság AT területén nyilvántartott székhellyel rendelkező jogi személy, amelynek alapítói és/vagy dolgozói jelentős része olyan természetes személy/ek, aki/k rendelkezik/nek Szerbia Köztársaság és Magyarország állampolgárságaival és Vajdaság AT területén bejegyzett lakcímmel.

Valamint a pályázóra vonatkozó általános feltételek között:

  1. a projekt megvalósítása folyamán (összhangban a projekt megvalósulásának eredményeivel, az üzleti tervben foglaltak alapján) vállalja az alkalmazotti létszám legalább 20 fővel történő megnövelését (állandó munkaviszony létesítésével), az alkalmazottak bérezése eléri a Pályázó székhelye szerinti átlagkereset legalább 75%-át;
  2. vállalja, hogy legalább 5 új beszállítóval köt szerződést, amivel a fejlesztés kapacitásbővülésével arányos beszállítási volumen növekedést ér el, és a hitel futamideje alatt nem csökkenti beszállítóinak számát, a mindenkori legkedvezőbb piaci árat tekinti irányadónak, kötelezettségeit rendszeresen, szerződés szerint teljesíti a beszállítók felé.

 

Hasonló jellegű kitételeket olvashatunk a kiemelt jelentőségű mezőgazdasági fejlesztések szabályzatában is (5. szakasz, valamint az 5. szakasz 6. és 10. pontja), azzal a különbséggel, hogy 25 beszállítóval kell szerződést kötni, nem 5-el. De ez megjelenik a kamattámogatásra kiírt pályázatnál, a turisztikai fejlesztéseknél,  szabványok bevezetése és működtetése, eszközbeszerzés (gépek), mezőgazdasági és gazdasági fejlesztések kombinált támogatása célú pályázatoknál.

 

A felsoroltakból azt a következtetést lehet levonni, hogy a pályázati feltételek felvizezésével a pályázók körébe bekerülhettek azok is akik nem rendelkeznek magyar és szerb állampolgársággal. Ez  kétélű kard is lehet mert elméletileg kiskaput nyitnak azoknak a magyaroknak  is akik még nem igényelték a magyar állampolgárságot, de azoknak a szerb nemzetiségű vállalkozóknak is akik nem tudnak magyarul és a kilencvenes, háborús  milosevici időkben gazdagodtak meg.

Ezen felül, egyértelműen meg lehet állapítani, hogy az új munkaerő felvételénél, vagy a beszállítói kör bővítésénél nem jelenik meg követelményként a magyarok alkalmazása, illetve a magyar nyelv ismerete, használata.

Eddigi tapasztalataink szerint azok a cégek, amelyek támogatáshoz jutottak és kötelezték magukat új munkaerő felvételére, beszállítók alkalmazására, a munkahelyek betöltésére kiírt pályázatoknál nem fogalmazták meg követelményként a magyar nyelv ismeretét.

 

Ha ezt a kérdéskört tovább boncolgatjuk akkor értelemszerűen felvetődik a kérdés megfelelnek-e ezek a pályázatok a gazdasági program alapvető céljának, a délvidéki magyar közösség gazdasági megerősítésének?

Vagy azon is el lehet gondolkodni  miért van az, hogy  egyes esetekben, leginkább kis értékű összegeknél kizárólagos szempont a magyar/szerb állampolgárság megléte, míg a nagy összegeknél ez már nem kizárólagos szempont? Mi a magyarázat erre?

Ahogyan az is magyarázatra szorul, hogy a támogatást elnyerő nagyvállalkozókat miért kötelezik csak arra, hogy az új alkalmazottak bérezésénél  a Pályázó székhelye szerinti átlagkereset legalább 75%-ának kifizetését alkalmazza? 

Mert ez a gyakorlatban sok község/város esetében a szerbiai minimálbérnek (esetleg picivel feletti) összegnek felel meg, amire eleve kötelezik a szerbiai törvények! A minimálbérből pedig nem lehet  megélni és nem jelent megtartó erőt a Vajdaságban. Vagy nem ez a cél?

 

Amint látjuk van mit javítani a pályázatok szövegén. És akkor még nem is beszéltünk ezen cégek további  nemzetpolitikai felelősségükről, vagy a “mutyilistás” szereplésükről!

Evvel majd egy másik VMDK Hírmondó-ban bővebben foglalkozunk.

 

Összegzés:

A Prosperitati pályázatoknál nincsen egységes követelmény a magyar/szerb állampolgárság kapcsán. Az ekevasat igénylőknél kizárólagos követelmény a magyar állampolgárság megléte, míg a több százezer/millió euróra pályázók esetében ez már nem számít kizáró oknak. Az új munkaerő/beszállítói kör alkalmazásánál nem követelmény a magyarok felvétele, illetve magyarul is tudó munkaerő alkalmazása. A követelmények között az sem szerepel, hogy a nyertes pályázók kötelesek alkalmazni a magyar feliratok feltüntetését termékeiken, szolgáltatásaiknál, reklámjukban, ügyfelek kiszolgálásánál etc. Nem szabadna a minimálbér kifizetésére szorítkozni, nagyobb bérezésre kellene ösztönözni a cégtulajdonosakat. A pályázatok szövegét módosítani kell és ki kell küszöbölni a felsorolt hiányosságokat.

A NT szóló törvény módosítása II-rész: A FONTOS MÓDOSÍTÁSOK

2017. október 16.

A nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása: ideiglenes megoldások stratégiai elképzelések helyett, csorbuló jogok, nagyobb állami kontroll

A fontos módosításokról

A VMDK Hírmondó előző számában bemutattuk hol tart a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási tervezete. Most a fontosabb módosításokat mutatjuk be.

Hatáskörök helyett felhatalmazások és a szerzett jogok kérdése


Mint ismeretes a 2014-es szerbiai alkotmány bíróság döntése alapján a nemzeti tanácsokról szóló törvény számos rendelkezéseit hatályon kívül helyezték. Ezzel tovább lúgosítottak az emígy is gyengécske felhatalmazásokon ( az AB döntése szerint a NT-ok nem rendelkezhetnek hatáskörökkel hanem csak felhatalmazásokkal, mert “nem állami szubjektumoknak” számítanak és így csak bizonyos felhatalmazásokkal ruházták fel őket a kultúra, oktatás, tájékoztatás és hivatalos nyelvhasználat területén- magyarán civil szervezetek! - sic!), hiszen a NT-ok sok esetben csak javaslattevők és véleményezők lehettek a döntéshozó folyamatban, ami a gyakorlatban a jogilag nem kötelező vélemények kiadásában merült ki, önálló döntéseket jelképes dolgokban hozhattak.

Nos, ez a helyzet tovább romlott. Ugyanis, a jelenlegi tervezetben előlátott módosítások szerint még a szerzett jogokon is csorbítottak. Ilyen pld.az a javaslat ami a kiemelt jelentőségű intézmények igazgató (valahol felügyelő) bizottságok összetételét illeti. A jelenlegi NT törvény szerint (17.szakasz) a NT-ok kineveznek egy tagot az igazgató bizottságba, ha egy intézményt több NT is kiemeltnek nyilvánít, akkor minden NT kinevez egy tagot az intézmény igazgató bizottságába.
A NT szóló törvény módosítási javaslata szerint ezek után a NT-nak csak javaslati joguk volna az intézmény igazgató bizottsági tagságra (1 tag), míg abban az esetben ha több NT kiemeltnek nyilvánít egy intézményt ott az igazgató bizottságba a NT-ok egy közös jelöltet javasolnak.

Továbbá, törölve lett a jelenlegi törvény 18. szakasza, 1-es bekezdése, 13-as pontja, ami eltörli a NT-oknak azon jogát, hogy az autonóm tartomány, vagy helyi önkormányzat által meghozott jogi aktussal átruházott kérdéskörben önállóan döntsön (ez kihatással lehet az NT-ok és az intézmények alapító jogaira mint pld. az írott sajtó, illetve kiadóház esetében, vagy kisebbségi művelődési intézetekre. A délvidéki magyarok esetében ez a Magyar Szó, Fórum és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet)


A NT-ok ezentúl nem adnának javaslatot a köztársasági, tartományi, önkormányzati költségvetési eszközök pályázat útján történő szétosztásra, csak véleményeznék (21. szakasz), a NT-okat kizárták abból a projekt alapú pénzelési folyamatból ami a Köztársasági Kisebbségi Alapból történik (119. szakasz), helyette ezt a mindenkori szerbiai kormány fogja szabályozni alacsonyabb szintű jogszabályok elfogadásával etc.

A nemzeti tanácsok felhatalmazásainál néhány esetben kidolgozatlan megoldások lettek javasolva azokra az esetekre amikor a nemzeti tanácsok közös jelöltet javasolnak, pld.mint a már említett igazgató bizottsági tagság kulturális intézményekben (17. szakasz), vagy az országos Elektronikus Médiumokat Szabályozó Tanács esetében, ahova csak két jelölt javaslatát látják elő a nemzeti tanácsoknak (ebből egyet választ ki a szerbiai Népképviselőház), az is a nemzeti tanácsok “közös megegyezés alapján” (20 szakasz).

Továbbá kérdésesek azoknak a megoldásoknak az elszaporodása, amelyek utaló jellegűek és az helyett, hogy konkrétan megneveznék a nemzeti tanácsok felhatalmazását egy-egy kérdésben, azokat más ágazati törvényekre bízzák. Így pld. a kiemelt jelentőségű intézmények kiválasztásának módját a Kultúráról szóló törvény rendelkezéseire bízza (18. szakasz), a Köztársasági Kisebbségi Alapból történő pénzeszközök szétosztását a mindenkori szerb kormányra bízza (119. szakasz) etc.

Ezzel a megoldással “lealacsonyították” a nemzeti tanácsokról szóló törvényt egy könnyen megváltoztatható, semmitmondó törvénye. Mindezt úgy, hogy az egyik szakértői ajánlat A Szerbiai kisebbségi jogok védelme és megvalósítása a kultúra területén szóló jelentésben (prof. Emme Lantschner, prof. Stéphanie Marsal) 2017. márciusából azt látja elő, hogy az összes keret és ágazati törvények felülvizsgálatát egyszerre és összehangoltan végezzék el.

A NT -ok vagyona, megnevezése, érdekütközés bevezetése, anyaországi együttműködése a szerb állam külpolitikai keretével összhangban

A törvénytervezetben javasolva van néhány tétel ami lényegében korlátozza a nemzeti közösségek önkormányzatiságra való jogát és a NT-ok bizonyos fokú önálló döntéshozatalát.
Először is, a nemzeti tanácsok megszűnését intéző rendelkezésékbe belefoglalták azt a tételt, hogy a nemzeti tanács megszűnésé esetében az összes vagyona a Szerb Köztársaságé lesz (5. szakasz), ami egyes nemzeti tanácsok esetében feletébb érdekes, hiszen anyaországi adományokból rengeteget dolgoztak az infrastruktúra fejlesztésén. Ezért ez a tétel teljesen méltánytalan, annál is inkább mert nem engedélyezi az adott nemzeti tanács vagyonának átvitelét egyes nemzeti közösségek által alakított egyesületekre.

A tervezet 6. szakaszában ahol a nemzeti tanácsok megnevezéséről, bélyegzőről és nemzeti jelképekről van szó az a javaslat lett beépítve, hogy azok ”nem lehetnek megtévesztő jellegűek más nemzeti közösségekre nézve” ami potenciális veszélyforrást jelenthet a Román és Vlah, illeteve a Horvát, Bunyevác és Sokac nemzeti közösségek esetében.

A kisebbségi akciótervvel összhangban a nemzeti tanácsokról szóló törvény tervezetébe bevezetésre került az érdekütközés fogalma ( 7a. szakasz), ami azt látja elő, hogy a nemzeti tanácsnak nem lehet tagja az aki valamelyik párt testületének a tagja,vagy a nemzeti tanács által alapított intézmény igazgatója, illetve ilyen intézmény valamelyik testületének tagja (pld. igazgató/felügyelő bizottság), vagy a helyi önkormányzat, illetve a tartományi, köztársasági szervek/intézmények tisztségviselője/ közigazgatás vezetője/ funkcionáriusa.

Ez a rendelkezés egy részt üdvözlendő mert már többször is volt rá példa a közelmúltban, hogy egyes nemzeti tanácsok tisztségviselői saját magukkal “üzleteltek”, de egyben megkérdőjelezi a nemzeti tanácsok politikai képviseletét és a vele járó politikai súlyukat.
Azonban kimaradt egy fontos összeférhetetlenségi tétel lezárása, amit eddig korlátlanul működtettek. Számos esetben a nemzeti tanácsok tanácsnokai, testületei, szervei, olyan civil vagy egyéb polgári szervezetnek ítéltek oda anyagi támogatásokat ahol ők elnökölnek vagy jogi képviselettel rendelkeznek. Ezt a kiskaput is le kellene zárni, érdekütközésnek kellene nyilvánítani.

Mert az igaz, hogy valójában csak négy területre terjed ki a felhatalmazásuk (kultúra, oktatás, tájékoztatás, nyelvhasználat), azonban az NT tagokra úgy tekintenek és úgy jelenítik meg őket mint egy bizonyos politikai vonal megtestesítőit. Elvégre választásokon vesznek részt, ahol engedélyezett a kisebbségi politikai szervezeteknek az indulása, és titkos szavazáson keresztül kapnak mandátumot.
Ha a legmagasabb szintű országos, tartományi, önkormányzati tisztségekben és testületekben lehetnek politikai pártok tagjai, illetve egy párt testületének tagja, akkor ezt a jogot miért vonják meg a nemzeti tanácsokban mandátumhoz jutott tanácsnokoktól?

A törvénytervezet 8. szakaszában elő van írva, hogy a nemzeti tanácsok kötelesek a honlapjukat kétnyelvűen vezetni (szerbül és az adott nemzeti közösség nyelvén), valamint a nemzeti tanács honlapján meg kell jelentetni a NT VB minden döntését és jogi aktusát.

A NT törvény 27-es szakaszának kiegészítését javasolják. Ez az a szakasz, amely a törvénnyel összhangban szavatolja a nemzeti tanácsok együttműködését anyaországi szervezetekkel, intézményekkel. A mostani javaslat szerint, ezt az együttműködést a továbbiakban nem csak a törvénnyel összhangban, hanem Szerbia külpolitikájával összhangban lehetne végezni!
Ez egy olyan kitétel ami, egyenlőre csak elméletben, komoly következményekkel járhat az adott nemzeti tanács működésére és korlátozást jelent a Szerb állam részéről.

A minisztérium szerepe és a nemzeti tanácsok költségvetési struktúrája

A hatályban lévő törvény szerint a nemzeti tanácsok munkáját az emberi és kisebbségi jogokat felügyelő minisztérium kellene, hogy végezze, de a gyakorlatban ezt a Közigazgatási és önkormányzati minisztérium végzi. Úgy tűnik ezen a téren is korlátozzák a nemzeti közösségek önkormányzatisági jogait. Hiszen a javaslat szerint (113. szakasz) a nemzeti tanácsok költségvetésében az “állandó költségeket” maximum 50%-ban határozhatják meg, ami nem hogy csak ellentmond az önkormányzatiság fogalmának, de nem is fordít figyelmet egyes nemzeti közösségek sajátosságaira. Mert egyes közösségek esetében a javasolt 50% sok, másoknak meg kevés.


Másrészt, a már hatályban lévő törvény 120. szakasza mellett, ami arra kötelezi a nemzeti tanácsokat, hogy 8 napon belül juttassak el a minisztériumnak az összes általuk kért adatot, okiratot és dokumentumot, egy újabb szakasz (25. szakasz) beiktatásával arra kötelezik a nemzeti tanácsokat, hogy a nemzeti tanácsok ülésén készült jegyzőkönyvet, meghozott döntéseket 15 napos határidőn belül juttassák el a minisztériumnak.
Ez a megoldás bevezeti a nemzeti tanácsok feletti folyamatos állami felügyeletét és a nemzeti tanácsok rövid pórázon való tartását.

A Köztársasági Kisebbségi Alap

Mint ismeretes, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége eddig is méltánytalannak tartotta a szerb állam hozzájárulását a délvidéki magyarság önkormányzatisága felé. A MNT ülésein képviselőink többször is felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy az az összeg amit a szerb állam évente ad a délvidéki magyarság önkormányzatiságára és a kulturális, tájékoztatási, oktatási, nyelvhasználati igényeire az a Magyarországból érkező adományok után fizetendő ÁFÁ-nak alig a felét teszi ki!
Pedig a 250.000-es délvidéki magyarság a szerb állam legjobb adófizetője, és mégis egész éves viszonylatban csak annyi pénzt kapunk nemzeti identitásuk ápolására amennyit a a Koszovón élő 40.000 szerbség támogatására naponta befizetnek!


Így talán érthető az az érdeklődésünk mit is terveznek a Köztársasági Kisebbségi Alappal és az oda érkező eszközökkel.


A jelenleg hatályban lévő törvény 119. szakasz előlátja az alap működését és a benne lévő eszközök szétosztását. Ezt bővítették a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási javaslatában olyan irányban, hogy az eszközök szétosztását pályázati úton rendeznék, aminek a levezetéséből és az eszközök szétosztásából kivonták a nemzeti tanácsok képviselőit!


A javaslat szerint ezt a mindenkori szerb kormány írná ki és a kormány határozna még mennyi pénzt szán egyes nemzeti közösségek projektumaira. Ez a megoldás eleve csökkenti az eddig szerzet jogokat, kiszolgáltatja a nemzeti tanácsok vezetését a kormányzati struktúrának, és egyenesen pénzügyi ellenőrzés alá vonja a nemzeti tanácsokat.
A jelenlegi törvény tervezet továbbra sem látja elő bizonyos százaléknak a kiválasztását a Kisebbségi Alapba a köztársasági költségvetésből, holott erre vonatkozólag már több esetben is javaslatok érkeztek a nemzeti tanácsok, illetve egyes parlamenti népképviselőktől.


A jelenlegi alap mindössze 1.800.000 dinárral rendelkezik ami kb.15.000 eurót tesz ki, és ebből kellene pénzelni az összes szerbiai nemzeti tanács projektumait (sic!).

Tomislav Žigmanov, a horvát közösség népképviselője 2016. decemberében módosító javaslatot nyújtott be a 2017-es szerbiai köztársasági költségvetési tervezetre és javasolta ezen eszközök megemelését 21.800.000 dinárra, úgy hogy a 20.000.000 dináros keretet a túlméretezett erdőgazdálkodás és vadászattól irányította volna át. Ezt a javaslatot a népképviselőházi többség, ahol helyet foglalnak magyar népképviselők is, elutasította.
Úgy látszik Szerbiának fontosabb a vadászat mint a nemzeti közösségek fejlődése.


A magyar népképviselők köréből, akik már több ciklusban is a hatalmi koalíció/k részesei, eddig ilyen módoíitó javaslat nem érkezett. ,


Mindez szembe megy azzal az ajánlással is amit A Szerbiai kisebbségi jogok védelme és megvalósítása a kultúra területén szóló jelentésben (prof. Emme Lantschner, prof. Stéphanie Marsal) 2017. márciusában fogalmaztak meg, mi szerint “a kisebbségi alapot a rendeltetéséhez kell vezetni és meg kell találni a módját az eszközök növeléséhez”.

ÖSSZEGZÉS
A nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása teljesen átláthatatlan módon történik. Nem látszik a stratégiai gondolkodás, inkább az ideiglenes megoldások kapnak teret. Nincsen igazi közvita, a tervezet kidolgozásában nem vesz részt minden szerbiai nemzeti közösség képviselője, de a civil szektor is hiányos. A tervezetben szereplő megoldások szűkítik az eddigi jogokat, illetve egyenesen korlátozzák az önkormányzatiságra való jogot, valamint nagyobb állami ellenőrzés alá vonják a nemzeti tanácsok működését. Az összeférhetetlenségi rendelkezések foghíjasak és vitathatóak. A nemzeti tanácsok pénzelése továbbra sincs megoldva megfelelő módon.

Támadás érte a VMDK Hírmondót!

2017. október 14.

Miután kiküldésre kerüldt a VMDK Hírmondó IV. évfolyam 19-ik száma, amely rámutatott a nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezet hiányosságaira, támadás érte a hírlevelünket kiküldő programot. Ezért értesítjük kedves olvasóinkat arról, hogy a jövőben is megkapják hírlevelünket ezen felület használatával. Megértésüket köszönjük!

Nem adjuk fel! Az igazság mindig megtalálja a megfelelő utat! Mitől félnek jóakaróink?

VMDK Press

A nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása

2017. október 13.

Ideiglenes megoldások stratégiai elképzelések helyett, csorbuló jogok, nagyobb állami kontroll

 

    Röviden így lehetne jellemezni a Nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának tervezetét, ami a Kisebbségi kerettörvényhez képest relatíve kezdetleges szakaszban van.

Mielőtt még belekezdenénk a tervezet részletes ismertetésébe szeretnénk kihangsúlyozni, hogy erről a tervezetről ismét csak közvetett módon szereztünk tudomást.

 Ezúton is köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak akik lehetővé tették számunkra a Nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának jelenlegi szövegének megismerését. Írásunk említést tesz a meglátásaikról, de tartalmazza a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) észrevételeit is.

Sajnos ebben az esetben is azt kell megállapítanunk, hogy a  Magyar Nemzeti Tanács vezetői, a MNT-ben regnáló hatalmi többség, valamint Nyilas Mihály, a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkár, illetve a belgrádi hatalmi többséget alkotó magyar képviselők, nem tartották fontosnak a tervezet széleskörű ismertetését, a törvénytervezet szövegének közösségi megvitatását, egyeztetését a délvidéki magyar politikummal és a civil társadalom képviselőivel.

 

Talán a mostani írásunk mégis cselekvésre készteti  őket és időben kitudunk alakítani egy, a közösségünkre nézve elfogadható álláspontot a törvény elfogadásáig. Ellenkező esetben, kizárólag őket fogja terhelni a felelősség egy rossz törvény elfogadásáért.

 

 

A Nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása és a kisebbségi akcióterv

 

    Szerbia EU csatlakozását befolyásoló 23-as fejezet keretein belül elő lett látva a “nemzeti tanácsokról szóló törvény revideálása a civil társadalom és az összes szerbiai nemzeti kisebbség képviselőinek szoros együttműködésével, azzal a céllal, hogy biztosítva legyen számukra az aktív képviselete mindazon kérdésekben, amely őket érinti”, és ennek alapján “kidolgozni a Nemzeti tanácsokról szóló törvényt, majd elfogadni és alkalmazni”. A 23-as fejezethez köthető külön kisebbségi akciótervben egy egész fejezet ( IX. fejezet, A kisebbségi nemzeti tanácsok) foglalkozik a nemzeti tanácsokkal mint testületekkel, amelyeken keresztül valósul meg a szerbiai alkotmánnyal szavatolt kisebbségi önkormányzatiságra való jog.

 

A kisebbségi akcióterv ezen fejezetébe foglalt 10 intézkedés és az elért eredmények kimutatása közé nagy hangsúllyal be lett sorolva az új nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadása, vagy a jelenlegi törvény módosítása, annak érdekében, hogy “ teljes mértékben biztosítsák a nemzeti tanácsok hozzájárulását az integrált társadalom létrehozásában”, különös tekintettel a nemzeti tanácsok intézményes szerepére és jogi státusára mint külön intézményekre, amelyek hozzájárulnak a szerbiai társadalom egészének integrálódásához, a nemzeti tanácsok jogköreinek pontos meghatározására valamint a nemzeti tanácsok  intézményes helyzetének  erősítése,  valamint a nemzeti tanácsok depolitizálása, az összeférhetetlenségi törvény rendelkezéseinek értelmében.

A kisebbségi akciótervben meghatározott időpont szerint az új Nemzeti tanácsokról szóló törvény kidolgozása, meghozatala, alkalmazása 2017. első negyedévére volt előrelátva ( jelenleg 2017. októberét írjuk- a szerző megjegyzése).

 

Ez mellett, a kisebbségi akciótervben előrelátták egy kormányrendeletnek a meghozatalát is, amellyel szabályoznák a köztársasági Kisebbségi Pénzügyi Alap (ami része a Nemzeti tanácsokról szóló törvénynek, a későbbiekben csak Alap) eszközeinek biztosítása a kisebbségi nemzeti tanácsok programtevékenységeire, illetve a nemzeti tanácsok és a kisebbségekkel foglalkozó civil szervezetek projektumaira, valamint szabályozná azokat a mércéket mi szerint történne az Alap  pénzeszközeinek szétosztása.

Az erre vonatkozó aktivitásokat 2016. első negyedévére határozták meg. Tudomásunk szerint, a szerbiai kormány ezt a rendeletet a mai napig nem hozta meg.

 

A nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának előzetese

 

    A kisebbségi kerettörvény kapcsán  egyszer már említett minisztériumok közötti vegyes munkacsoport dolgozta ki  2017. júniusában a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási tervezetének előzetesét, majd azt eljuttatta a nemzeti tanácsok koordinációs testületének (amit jelenleg a Magyar Nemzeti Tanács vezet, előtte pedig a Szlovák Nemzeti Tanács vezetett- a szerző megjegyzése).

Tehát a belgrádi hatalom nem az mellett döntött, hogy  a jelenlegi rossz nemzeti tanácsokról szóló törvény helyett újat fogadjon el amivel többlet jogokat biztosítottak volna a nemzeti közösségek számára,  hanem a jelenlegi törvény “toldozása-foldozása”  mellett  döntöttek. Ráadásul úgy, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvényt fésülték össze a külön ágazati törvények rendelkezéseivel ami azt jelenti, hogy  a nemzeti tanácsokról szóló törvény  “kiüresedett” és az ágazatihoz képest alárendelt szerepet kapott . 

 

A VMDK számára ez is csak azt bizonyítja, hogy a szerbiai hatalomban továbbra sincs meg a megfelelő politikai akarat a kisebbségi kérdések megoldására, intézményes és hosszútávú rendezésére. Mindent az EU csatlakozásnak rendelnek alá és azok alkalmazása, kihatása egy-egy közösség életére már nem is érdekli.  Mert egy új törvény meghozatala alaposabb munkát, több egyeztetést, újdonságok bevezetését, országos kisebbségi stratégia elfogadását, és nem utolsó sorban több időt is igényelt volna, amivel így is bajban vannak mert már minden határidőt amit a kisebbségi akciótervben  meghatároztak, TÚLLÉPTÉK.

Ezért nem szabad abbahagyni a folyamatos belső és külső, Vajdaságból és Brüsszelből érkező nyomást politikai nyomást a szerbiai hatalomra! Sőt, fokozni kell azt a kívánatos eredmények elérésére!

 

Ezen felül, a belgrádi hatalomnál megállapítható az a ravasz szándék is, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvényben - amit akár rendszerbeli  törvénynek is lehetne minősíteni- abban ne szavatoljon külön jogokat, és ahhoz igazítsa az ágazati törvényeket, hanem éppen az ellenkezőjét teszi, a jogokat kivonja a könnyen megváltoztatható ágazati törvényekbe, ami Szerbiában igen veszélyes, mert minden miniszter azt gondolja vele kezdődött a világ. Ezért sok esetben az egyszer már megadott jogokat egy tollvonással eltörlik.

 

Fontosabb, meg nem változtatott rendelkezések

 

    A nemzeti tanácsokról szóló törvény első módosításánál 2014-ben egyik kulcsfontosságú újdonsága a nemzeti tanácsok végrehajtó szervének bevezetése volt (7. szakasz, 4-es bekezdés). Az akkor bevezetett végrehajtó szervet, amit némi túlzással akár kisebbségi kormánynak is lehetne nevezni, a nemzeti tanácsba megválasztott tanácsnokok köréből választották. Az akkori indoklás szerint a NT végrehajtó szerve kivételes esetekben, ha egy döntést megfelelő időben nem tud meghozni a NT Tanácsa és ez veszélyeztetné a NT  munkáját, akkor a NT végrehajtó szerve döntéseket hozhat a NT Tanácsának hatásköréből, de azt a soron következő NT Tanács ülésén meg kell erősíteni. Ha a döntést nem erősíti meg a NT Tanácsa, akkor szét kell ereszteni a NT végrehajtó szervét.

 

A Magyar Nemzeti Tanács esetében ezt a szervet Végrehajtó Bizottságnak hívnak és olyan jól működik, hogy eddig egyszer már sikerült megbuktatniuk saját magukat, majd újból kineveztetni (sic!). Ami ennél is borzasztóbb, hogy a kivételes esetekből a MNT VB-je gyakorlatot csinál és a MNT Tanácsának ülésein gyakran a javasolt 120 napirendi pontból 100 csak a MNT VB döntéseinek a megerősítéséről szól.

 

A VMDK véleménye szerint a készülő törvényben pontosan meg kellene fogalmazni mi az ami “kivételes” esetnek számíthat, mi is a végrehajtó szerv pontos szerepe, felhatalmazása és le kellene zárni ezt a kiskaput ami lehetővé teszi a nemzeti tanácsok kézi vezérlésű irányítását a kormány részéről.

 

A MNT esetében külön gondot okoz az is, hogy a MNT alapszabálya egyes végrehajtó és külön diszkréciós döntési jogokkal ruházza fel az MNT elnökét. Így egy kész katyvaszt kapunk ahol a végrehajtó szerv beleavatkozik a döntéshozó szerv munkájába (a MNT 35 tagú, titkos választásokon megválasztott tanácsa), az MNT elnöke meg beleavatkozik a döntéshozó és a végrehajtó szerv munkájába (MNT VB) is.

 

Itt meg kell jegyezni a Horvát Nemzeti Tanács álláspontját akik nyitottabbá tennék  a végrehajtó szerv feltöltését. A VB-t ne csak  a NT  tanácsnokaival lehessen feltölteni, hanem olyan személyekkel is, elsősorban  szakemberekkel, akik nem mérettették meg magukat a választásokon és nem kaptak mandátumot a NT Tanácsába. Véleményük szerint a gyakorlat megmutatta az eddigi megoldás gyengeségeit  és ezen a megoldáson is érdemes volna elgondolkodni.

 

A NT esetében a második kulcsfontosságú kérdés az a NT -ok pénzelése. A jelenlegi törvény szerint százalék arányban meg van határozva mennyi pénzt kapnak a NT-ok a mindenkori köztársasági, tartományi költségvetésből, míg az önkormányzatok esetében csak azt írták elő kötelesek a NT-okat pénzelni, de konkrét százalékot nem határoztak meg. Ez a mostani tervezetben is így szerepel.

 

Nyilván ez a megoldás lehet igen kedvező is mert nincsen korlátozva mennyi pénzel járulhat hozzá egy-egy önkormányzat a NT-ok működéséhez, de a gyakorlat azt mutatja az önkormányzatok inkább a másik megoldást választják és csak jelképes összegeket látnak elő a NT-ok támogatására. A jelenlegi törvény azt is elfogadja ha egy önkormányzat éves szinten csupán 1 dinárt tervez be erre a célra.

 

Ezért a VMDK ésszerűnek tartaná valamilyen százaléknak a bevezetését. Ha nem is vezetnék be a felső határt, de legalább egy alsó határt lássanak elő ami alá az önkormányzatoknak nem szabadna mennie.

 

A VMDK Hírmondó következő számában - NT törvény II :

 

    Hatáskörök helyett felhatalmazások és a szerzett jogok kérdése

    A minisztérium szerepe és a nemzeti tanácsok költségvetési struktúrája

    A Köztársasági Kisebbségi Alap

    Összegzés

Helyi Közösségi választások Zentán

2017. október 5.

Marad-e minden a régiben? A szerb koalíciós partner kiszorítja a magyart? A helyi hatalom lebontása és az ellenzék erősödése kezdődik? Mi a tét?

A szerbiai / vajdasági önkormányzati berendezéseben még mindig fellelhetőek egy régmúlt társadalmi rendszernek a csökevénye, amit helyi közösségnek hívnak. A régi szocialista rendszerben ez a megoldás az önkormányzati rendszer további decentralizálását szolgálta (Szerbiában az önkormányzatok alatt több települést kell érteni- Magyarországon ez járás, a helyi közösségek pedig az önkormányzati szint alatt vannak és a városok esetében a település egy részét, vagy az önkormányzatok esetében az önkormányzat székhelyén kívüli  települést fedik- Magyarországon települési önkormányzat), tevékenységeit pedig legnagyobb részt az önkéntesen kiszavazott polgári hozzájárulásból fedezték. Ez nem egy helyen infrastrukturális és közművesítési fejlődéshez vezetett, vagy a kultúra, oktatási intézmények és sport egyesületek támogatását szolgálta. Azonban a milosevici  és az azt követő központosított rendszerben ez a megoldás már idejét múlta. Ehhez párosult a lakosok egyre fokozottabb elszegényedése és ez miatt az önkéntes helyi hozzájárulás elmaradása. Gyakorlatilag oda került a helyi közösségek intézménye, hogy se vagyonuk, se hatáskörük, se pénzük nincsen a mindennapi feladatok elvégzésére. Ki lettek szolgáltatva az önkormányzatok vezetésének, hiszen azok csöpögtetnek költségvetési eszközöket a helyi közösségek fenntartására, a helyi közösség titkárának fizetésére és a programjukba tervezett tevékenységek végrehajtására. Mindez hatalmas aránytalanságokhoz vezetett, és így a a több ezres lélekszámot számláló településeknek koldulniuk kell a mindenkori önkormányzati/városi vezetésnél a zöld felületek karbantartásáért, utcai világításért, csatornahálózatért, víz, gáz,temetkezési etc. szolgáltatásokért. Ellenben megmaradt az az illúzió, hogy az ott élők döntenek valamiről, mert lehetőségük van megválasztani a helyi közösségek tanácsát/ helyi kormányt, amelynek az elnökét polgármesternek szoktak nevezni.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége többek között ezért is vette be programjába a szubszidiaritás elvén működő települési önkormányzatok bevezetését Szerbiában, amire Szerbia 2003-ban az erre vonatkozó Európai Önkormányzati Charta ratifikálásával kötelezte magát. A második nyomós ok pedig az, hogy a települési önkormányzatok rendszerével mindazon magyar többségű települések, amelyek most  mesterséges módon be lettek olvasztva a szerb többségű önkormányzatokba, önállóak lennének és az ott élő magyarság önállóan dönthetne mire költenék a saját pénzüket, saját iskolájukról, óvodájukról, zenedéjéről, kultórházáról, közművesítésről, beruházásokról, munkahelyek teremtéséről. Ez volna az a rendszerbeli megoldás és igazi közösségi erő ami itt tudná tartani az embereket.

De elnézést kérünk a kis kitérőért!  Eredetileg a jelenlegi állapotokról szeretnénk írni, ezért ott folytatjuk. Tehát, a fent körülírt módon működő helyi közösségekben négy évente választásokat szoktak tartani, ami általában igen alacsony részvételi arány mellett zajlik. Elvileg ezek polgári listákon való jelölésen keresztül, illetve  egyének jelölésével, többségi  és egykörös választási rendszerben valósulnak meg. A pártoknak nem szabadna indulni ezeken a választásokon, de tudva levő egy-egy lista vagy jelölt mögött ki bújik meg. A pártoknak is jól jönnek ezek a választások mert egy-egy jelöltet ki tudnak próbálni, tesztelni tudják a jelöltek/pártok népszerűségét. Meg az a kis “infrastruktúra”, ami a helyi közösségek működtetésével jár, az is jól jön a nagyobb jelentőségű (önkormányzati) választásoknál. Tehát, inkább politikai presztízs jellege van mint igazi súlya. De, és itt jön a de! - a délvidéki magyarság esetében, amely leginkább vidéki településekben él, egy ilyen alkalom akár nagyobb súllyal is bírhat. Pláne akkor ha az komoly járulékos károkat okoz a közösség életében.

Mint például az a jelenség ami itt a Délvidéken a “nagy magyar-haladó összeborulás” után tapasztalható. Ugyanis, a felsőbb szintek mintáját követve, ahol kiválóra sikeredett a szerecsen mosdatása, mára már a magyar többségű falvakban, településeken is a Szerb Haladó Párt veszi át a hatalmat és a délvidéki magyar pártok egyre inkább kiszorulnak. A haladók között egyre több délvidéki magyart lehet találni, és egyre inkább észlelhető a délvidéki magyarság hatványozott “bedarálása” a haladók szavazóbázisába. Igaz, láttunk már ilyet egy másik korszakban, de ezek most brutálisabb módszereket használnak és könnyen megtörténhet, hogy egyeseket kellemetlen meglepetés fog érni.

Ilyen szempontból teljesen érthető az az idegesség ami a Tisza-menti magyar többségű önkormányzatokban tapasztalható a haladók és az egypártiak között. Jelenleg Zenta van az események középpontjában, ahol október 8-án helyi közösségi választások lesznek. Az egypártiak felvonultatták az összes nehézágyújukat, de a haladók is igyekeznek a győzelemre. Harmadik félként pedig megjelentek a Községi képviselő-testületben lévő ellenzéki pártok/szervezetek (VMDK-MM-DS-MPSZ-PKZ). Ilyen erőviszonyok között már tétje is lett a választásoknak. Vajon marad-e minden a régiben, vagy a szerb koalíciós partner “megveri” a magyar koalíciós partnerét? Netán elkezdődik a községben uralkodó hatalmi koalíció lebontása? Az ellenzéki pártok/szervezetek erősödése?

  BŐVEBBEN ITT:
 

  1. Miért fontos az ellenzéknek a Helyi Közösségi választás?
  2.  Kinek van félni és veszteni valója Zentán?  
  3. Áll a bál Zentán!
  4. Ellenzéki összefogás Zentán!

VMDK - TV

BELÉPÉSI NYILATKOZAT

Hívjon bennünket

My status

Hírlevél