Helyi Közösségi választások Zentán

2017. október 5.

Marad-e minden a régiben? A szerb koalíciós partner kiszorítja a magyart? A helyi hatalom lebontása és az ellenzék erősödése kezdődik? Mi a tét?

A szerbiai / vajdasági önkormányzati berendezéseben még mindig fellelhetőek egy régmúlt társadalmi rendszernek a csökevénye, amit helyi közösségnek hívnak. A régi szocialista rendszerben ez a megoldás az önkormányzati rendszer további decentralizálását szolgálta (Szerbiában az önkormányzatok alatt több települést kell érteni- Magyarországon ez járás, a helyi közösségek pedig az önkormányzati szint alatt vannak és a városok esetében a település egy részét, vagy az önkormányzatok esetében az önkormányzat székhelyén kívüli  települést fedik- Magyarországon települési önkormányzat), tevékenységeit pedig legnagyobb részt az önkéntesen kiszavazott polgári hozzájárulásból fedezték. Ez nem egy helyen infrastrukturális és közművesítési fejlődéshez vezetett, vagy a kultúra, oktatási intézmények és sport egyesületek támogatását szolgálta. Azonban a milosevici  és az azt követő központosított rendszerben ez a megoldás már idejét múlta. Ehhez párosult a lakosok egyre fokozottabb elszegényedése és ez miatt az önkéntes helyi hozzájárulás elmaradása. Gyakorlatilag oda került a helyi közösségek intézménye, hogy se vagyonuk, se hatáskörük, se pénzük nincsen a mindennapi feladatok elvégzésére. Ki lettek szolgáltatva az önkormányzatok vezetésének, hiszen azok csöpögtetnek költségvetési eszközöket a helyi közösségek fenntartására, a helyi közösség titkárának fizetésére és a programjukba tervezett tevékenységek végrehajtására. Mindez hatalmas aránytalanságokhoz vezetett, és így a a több ezres lélekszámot számláló településeknek koldulniuk kell a mindenkori önkormányzati/városi vezetésnél a zöld felületek karbantartásáért, utcai világításért, csatornahálózatért, víz, gáz,temetkezési etc. szolgáltatásokért. Ellenben megmaradt az az illúzió, hogy az ott élők döntenek valamiről, mert lehetőségük van megválasztani a helyi közösségek tanácsát/ helyi kormányt, amelynek az elnökét polgármesternek szoktak nevezni.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége többek között ezért is vette be programjába a szubszidiaritás elvén működő települési önkormányzatok bevezetését Szerbiában, amire Szerbia 2003-ban az erre vonatkozó Európai Önkormányzati Charta ratifikálásával kötelezte magát. A második nyomós ok pedig az, hogy a települési önkormányzatok rendszerével mindazon magyar többségű települések, amelyek most  mesterséges módon be lettek olvasztva a szerb többségű önkormányzatokba, önállóak lennének és az ott élő magyarság önállóan dönthetne mire költenék a saját pénzüket, saját iskolájukról, óvodájukról, zenedéjéről, kultórházáról, közművesítésről, beruházásokról, munkahelyek teremtéséről. Ez volna az a rendszerbeli megoldás és igazi közösségi erő ami itt tudná tartani az embereket.

De elnézést kérünk a kis kitérőért!  Eredetileg a jelenlegi állapotokról szeretnénk írni, ezért ott folytatjuk. Tehát, a fent körülírt módon működő helyi közösségekben négy évente választásokat szoktak tartani, ami általában igen alacsony részvételi arány mellett zajlik. Elvileg ezek polgári listákon való jelölésen keresztül, illetve  egyének jelölésével, többségi  és egykörös választási rendszerben valósulnak meg. A pártoknak nem szabadna indulni ezeken a választásokon, de tudva levő egy-egy lista vagy jelölt mögött ki bújik meg. A pártoknak is jól jönnek ezek a választások mert egy-egy jelöltet ki tudnak próbálni, tesztelni tudják a jelöltek/pártok népszerűségét. Meg az a kis “infrastruktúra”, ami a helyi közösségek működtetésével jár, az is jól jön a nagyobb jelentőségű (önkormányzati) választásoknál. Tehát, inkább politikai presztízs jellege van mint igazi súlya. De, és itt jön a de! - a délvidéki magyarság esetében, amely leginkább vidéki településekben él, egy ilyen alkalom akár nagyobb súllyal is bírhat. Pláne akkor ha az komoly járulékos károkat okoz a közösség életében.

Mint például az a jelenség ami itt a Délvidéken a “nagy magyar-haladó összeborulás” után tapasztalható. Ugyanis, a felsőbb szintek mintáját követve, ahol kiválóra sikeredett a szerecsen mosdatása, mára már a magyar többségű falvakban, településeken is a Szerb Haladó Párt veszi át a hatalmat és a délvidéki magyar pártok egyre inkább kiszorulnak. A haladók között egyre több délvidéki magyart lehet találni, és egyre inkább észlelhető a délvidéki magyarság hatványozott “bedarálása” a haladók szavazóbázisába. Igaz, láttunk már ilyet egy másik korszakban, de ezek most brutálisabb módszereket használnak és könnyen megtörténhet, hogy egyeseket kellemetlen meglepetés fog érni.

Ilyen szempontból teljesen érthető az az idegesség ami a Tisza-menti magyar többségű önkormányzatokban tapasztalható a haladók és az egypártiak között. Jelenleg Zenta van az események középpontjában, ahol október 8-án helyi közösségi választások lesznek. Az egypártiak felvonultatták az összes nehézágyújukat, de a haladók is igyekeznek a győzelemre. Harmadik félként pedig megjelentek a Községi képviselő-testületben lévő ellenzéki pártok/szervezetek (VMDK-MM-DS-MPSZ-PKZ). Ilyen erőviszonyok között már tétje is lett a választásoknak. Vajon marad-e minden a régiben, vagy a szerb koalíciós partner “megveri” a magyar koalíciós partnerét? Netán elkezdődik a községben uralkodó hatalmi koalíció lebontása? Az ellenzéki pártok/szervezetek erősödése?

  BŐVEBBEN ITT:
 

  1. Miért fontos az ellenzéknek a Helyi Közösségi választás?
  2.  Kinek van félni és veszteni valója Zentán?  
  3. Áll a bál Zentán!
  4. Ellenzéki összefogás Zentán!

Ukrajna után Belgrád is a kisebbségi jogok csökkentésén dolgozik? Leépítik a kisebbségi tanszékeket? II. rész

2017. október 4.

Tanszék helyett, oktatói és nevelési kurzusok, nemzetiségi nyilvántartás, politikai képviselet, nemzeti jelképek használata, büntető rendelkezések.


A VMDK Hírmondó előző számában röviden bemutattuk a szerbiai kisebbségi kerettörvény módosításának előzméneit. Most a törvénytervezet érdekesebb változásait mutatjuk be.
 
A kisebbségi kerettörvény  formai és húsba vágó változásai
           
            A kerettörvény legtöbb változása formai jellegű. Olyanok pld. mint a törvény meghozatalának időpontja, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és egyéb ehhez hasonló megfogalmazások törlése/megváltoztatása. A lényegi változások, általában olyan újdonságokat vonnak maguk után amik lényegesen megváltoztatják a jelenlegi kisebbségi törvényes keretet. Meg kell jegyezni, hogy a régi törvény rendelkezéseit sok esetben átfogalmaztak és csak a két szöveg aprólékos összehasonlításával lehet megállapítani a lényeges változások mivoltát (vajon csak nyelvészeti finomításról, vagy  az alkotmánnyal és egyéb törvényekkel való összehangolásról, illetve egyes jogok kiterjesztéséről, vagy csökkentését láttak elő mint a 14. szakasz törlése amellyel a felsőfokú oktatásban szavatolták a kisebbségi tanszékeknek a biztosítását, helyette csak egyetemi kurzusok indítását látják elő, ahol a kisebbségeknek joguk volna a nevelők és tanárok képzésére), vagy olyan rendelkezéseket tartalmaznak amelyeknek nincsen helye a kisebbségi kerettörvényben, hanem egyéb, a kisebbségi jogokkal összefüggő szaktörvényekben volna a helyük (pld. 13. szakasz/ Anyanyelvi oktatás/ az interkulturális és tanítás utáni programok végrehajtása).
             Ez mellett a kisebbségi akciótervből három rendelkezést vettek át: a részarányos foglalkoztatásra/elbocsájtásra vonatkozó részt, a kisebbségi nyelvek bevezetését az önkormányzatokba ahol a kisebbségek létszáma eléri a 15% (eddig csak a Nyelvhasználati törvény rendelkezései szerint lehetett bevezetni, ami a helyi önkormányzatokra bízta a gyakorlati alkalmazást), valamint a nemzeti hovatartozás tényének rögzítése  hivatalos okmányokban, gyűjteményekben, nyilvántartásokban.
 
A nemzetiségi nyilvántartás vezetése
 
            Az új megoldás szerint, a tervezet 5. szakaszában, hozzáadták azt a lehetőséget, hogy "a nemzeti kisebbségek tagjainak, amelyek azt szeretnék, joguk van kérni a nemzeti hovatartozásuk beírását a  személyi adatokat tartalmazó hivatalos nyilvántartásokba és gyűjteményekbe, ha az elő van látva külön törvénnyel", valamint ezt a beírást csak azon célokra és módra lehet használni ahogyan azt az e célra meghozott törvény előírja. Ez jelentős előrelépésnek tűnik a részarányos foglalkoztatás terén, hiszen elvileg ezzel megoldják azt a problémát amit eddig hangoztatott a szerbiai kormányzat, hogy nem tudják ki milyen nemzetiségű és ezért nem alkalmazható a gyakorlatban a részarányos foglalkoztatás ( a szerbiai alkotmány szerint senki sem kötelezhető a nemzeti hovatartozás kötelező bevallására, kizárólag önkéntes alapon  történik).
 
Azonban nem világos miért rendezik ezt a kérdést egy másik, külön törvénnyel, aminek a meghozatalától tovább függhet a részarányos foglalkoztatás, valamint nincsen előrelátva a lehetőség, hogy a többségi nép, azaz a szerbek nyilatkozzanak a nemzeti hovatartozásukról és e tények vezetéséről. Továbbá, teljesen mellőzték a kisebbségi akcióterveben előlátott lehetőséget mi szerint a nemzetiségi hovatartozást a hivatalos okmányokban is rögzíteni lehet. Remélhetőleg, hogy az említett "külön törvényben", ahogyan az a kisebbségi akciótervben is elő van látva, a nemzeti hovatartozás vezetését nem csak az anyakönyvekre korlátozzák, mert a kisebbségi akcióterv előlátja az Anyakönyvekről szóló törvény kiegészítéseit is.
 
 
A kisebbségek politikai képviselete
 
A kisebbségi kerettörvény  tervezetének 4. szakasza újdonságot lát elő. Ugyanis, kimondja:   " A Szerb Köztársaság a kisebbségeknek biztosítani fogja a hatékony képviseletet a politikai életben, a kisebbségek képviseletét a Népképviselőházban és a kisebbségek részarányos képviseletét az autonóm tartományok képviselőházában és az önkormányzatok képviselő-testületeiben, a törvénnyel összhangban". Ez a megfogalmazás első olvasatra szintén előrelépésnek tűnik, azonban a részarányos képviseletet csak a tartományhoz és az önkormányzatokhoz köti, míg a köztársasági parlament esetében a mondatban szereplő megfogalmazás nem jelent semmi konkrétumot. A jelenlegi szerbiai alkotmány is a 100. szakaszban  előírja "a nemzetiségek és a nemek egyenrangú képviseletét, a törvénnyel összhangban", ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kisebbségi pártoknak 1000 hitelesített aláírást kell összegyűjteni pártalapításnál, az esetükben az úgynevezett "természetes" küszöböt alkalmazzák, ami valójában csak három nemzeti közösségnek felel meg: a magyarnak, a bosnyáknak és az albánnak.
 
Viszont az említett megoldás hátulütője az, hogy a választási törvény egy kalap alá veszi a többségi és a kisebbségi országos választási listákat, a lista állítását  10.000 hitelesített aláíráshoz köti. Ez nem csak esélyegyenlőséget rontó rendelkezés, mert ellehetetleníti a kisebb nemzeti közösségek önálló képviseletét, hanem lehetőséget ad arra, hogy a mindenkori szerbiai hatalom gátolja az adott kisebbségen belüli politikai pluralizmust. Ezzel kiválasztanak maguknak egy magyar, bosnyák, albán pártot akit helyzetbe hoznak és innentől kezdve ezek a pártok már nem a közösségüknek hanem a szerbiai hatalomnak tartoznak felelősséggel.
 
A jelenlegi megoldások eleve diszkriminálják a kisebb szerbiai nemzeti közösségeket akik így önerőből nem juthatnak képviselethez. Tehát, ismét ki lett kerülve a szavatolt, részarányos és a választási eredményektől független politikai képviselet a döntéshozó szervekben (Népképviselőház, tartományi parlament, önkormányzati képviselő-testületek), holott ez már meghonosodott gyakorlat a régióban ( Horvátország, Románia, Szlovénia, Koszovó, Magyarország), és azt sem szabad elfelejteni, hogy Szerbia és Horvátország között létezik egy államok közötti szerződés amivel Szerbia magára vállalata a horvát kisebbség szavatolt képviseletét a Népképviselőházban.
 
Ezen felül, a VMDK észrevétele, hogy a tervezetből kimaradt még a kisebbségek részarányos képviselete a végrehajtó szervekben, ami már egyes környező országokban szintén standard lett ( Pld. Szlovénia, Horvátország, illetve Koszovó ahol a szerbeknek van saját miniszterelnök - helyettesük, miniszterük etc. ) Ezért ezt a részt, elsősorban a pontatlan megfogalmazás miatt, hiányosnak lehet nevezni, a kérdéses szakaszt meg egyenesen "gumicsontnak" lehet elkönyvelni. Itt meg kell említeni azt is, hogy az összes Szerbiáról szóló nemzetközi dokumentumokban javaslatokat fogalmaztak meg Szerbia felé a nemzeti kisebbségek hatékony képviseletére és részvételére az országos szintű választott testületekben, különös tekintettel a kisebb létszámú közösségekre.
 
A nemzeti jelképek használata
 
Ez egy külön érdekességgel rendelkező fejezet. Hiszen az eddigi 16. szakasz kiegészítésre kerül és kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek jelképeit nem csak akkor lehet kifüggeszteni ha az adott kisebbség nemzeti ünnepéről van szó, hanem  ki lehet tenni a jelképeket az egész év során, de csak a nemzeti tanács bejáratánál, megfelelő módon. Ebből a megfogalmazásból nem világos mit jelent a "megfelelő módon", valamint érthetetlen miért korlátozzák csak a nemzeti tanács bejáratára és nem engedélyezik a nemzeti jelképek megjelenítését azokon az intézményeken is ahol a nemzeti tanács alapítóként szerepel. Ez egyben  ellentétes a kisebbségi akcióterv 9.4. alatti aktivitásával, ahol előrelátták a nemzeti tanácsok intézményének erősítését. Véleményünk szerint ha a nemzeti jelképek jelen volnának azon intézmények homlokzatán is ahol az adott NT alapítói jogokkal rendelkezik, akkor az erősítené az adott kisebbség önérzetét, bátorítaná a nemzeti hovatartozás bevallását és erősítené a kisebbségek bizalmát az államba ahol élnek.
 
Büntető rendelkezések
 
Az új kisebbségi kerettörvény egyik újdonsága a büntető rendelkezések bevezetése. Azonban azok csak korlátozott mértékben jelennek meg. Olyan esetekre mint pld. ha nem írják ki a kisebbségi intézmények nevét, települések, utcák, terek, forgalmasabb közlekedési útvonalak mentén lévő jelzőtáblákat kisebbségi nyelveken ott ahol az megüti a 15%-ot és hivatalos használatban van az adott önkormányzat területén, valamint büntetik a kisebbségi jelképek nem megfelelő használatát. Magyarán, büntethetik a kedvezményezetteket, a nemzeti kisebbség tagjait, nemzeti tanácsot, a nemzeti tanács tagjait ha nem "megfelelő" módon alkalmazzák a jelképek megjelenítését, illetve nem a kijelölt hivatalos nemzeti ünnepekre emlékeznek meg!!!! (Ez eleve vitatható, mert a nemzeti tanácsok csak pár jeles dátumot tudtak megnevezni hivatalos ünnepnek, holott az adott közösség sokkal több nemzeti jelentőségű ünneppel rendelkezik).

Összegzés

            Figyelembe véve a leírtakat, fel kell készülni a tervezet parlamenti elfogadására és már most intézkedni kell! A kisebbségi kerettörvény rendelkezéseit  sok esetben pontosítani kell, nem szabad megengedni a kisebbségi tanszékek megszüntetését,  ki kell egészíteni a nemzeti hovatartozás kinyilvánításának lehetőségét- hivatalos okmányokban való rögzítéssel, rendezni kell a politikai képviseletet szabályozó részt - szavatolt és részarányos parlamenti helyek bevezetésére, illetve javasolni kell a szavatolt részarányos képviseletet a végrehajtó hatalomban, ki kell egészíteni a nemzeti jelképek használatának módját- állandósítani őket azon intézményeknél is amik NT alapításúak, a büntető rendelkezéseket módosítani kell- ne csak a kedvezményezettekre vonatkozzon, a rendelkezéseit pedig kiegészíteni más eshetőségekre is.   

A VMDK meglátása szerint Szerbia ismét csak kozmetikai változásokat javasol, tovább éltetve a kisebbségi jogok kirakat jellegét. Reméljük meglesz a politikai akarat arra, hogy változtatásokat eszközöljünk ki a tervezet szövegén mielőtt azt a szerbiai szkupstina/parlament elfogadja. Ehhez persze azoknak is meg kellene mozdulni akik most a hatalmi koalíció részét képezik.

VMDK PRESS

 

A VMDK Hírmondó előző számában röviden bemutattuk a szerbiai kisebbségi kerettörvény módosításának előzméneit. Most a törvénytervezet érdekesebb változásait mutatjuk be.
 
A kisebbségi kerettörvény  formai és húsba vágó változásai
           
            A kerettörvény legtöbb változása formai jellegű. Olyanok pld. mint a törvény meghozatalának időpontja, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és egyéb ehhez hasonló megfogalmazások törlése/megváltoztatása. A lényegi változások, általában olyan újdonságokat vonnak maguk után amik lényegesen megváltoztatják a jelenlegi kisebbségi törvényes keretet. Meg kell jegyezni, hogy a régi törvény rendelkezéseit sok esetben átfogalmaztak és csak a két szöveg aprólékos összehasonlításával lehet megállapítani a lényeges változások mivoltát (vajon csak nyelvészeti finomításról, vagy  az alkotmánnyal és egyéb törvényekkel való összehangolásról, illetve egyes jogok kiterjesztéséről, vagy csökkentését láttak elő mint a 14. szakasz törlése amellyel a felsőfokú oktatásban szavatolták a kisebbségi tanszékeknek a biztosítását, helyette csak egyetemi kurzusok indítását látják elő, ahol a kisebbségeknek joguk volna a nevelők és tanárok képzésére), vagy olyan rendelkezéseket tartalmaznak amelyeknek nincsen helye a kisebbségi kerettörvényben, hanem egyéb, a kisebbségi jogokkal összefüggő szaktörvényekben volna a helyük (pld. 13. szakasz/ Anyanyelvi oktatás/ az interkulturális és tanítás utáni programok végrehajtása).
             Ez mellett a kisebbségi akciótervből három rendelkezést vettek át: a részarányos foglalkoztatásra/elbocsájtásra vonatkozó részt, a kisebbségi nyelvek bevezetését az önkormányzatokba ahol a kisebbségek létszáma eléri a 15% (eddig csak a Nyelvhasználati törvény rendelkezései szerint lehetett bevezetni, ami a helyi önkormányzatokra bízta a gyakorlati alkalmazást), valamint a nemzeti hovatartozás tényének rögzítése  hivatalos okmányokban, gyűjteményekben, nyilvántartásokban.
 
A nemzetiségi nyilvántartás vezetése
 
            Az új megoldás szerint, a tervezet 5. szakaszában, hozzáadták azt a lehetőséget, hogy "a nemzeti kisebbségek tagjainak, amelyek azt szeretnék, joguk van kérni a nemzeti hovatartozásuk beírását a  személyi adatokat tartalmazó hivatalos nyilvántartásokba és gyűjteményekbe, ha az elő van látva külön törvénnyel", valamint ezt a beírást csak azon célokra és módra lehet használni ahogyan azt az e célra meghozott törvény előírja. Ez jelentős előrelépésnek tűnik a részarányos foglalkoztatás terén, hiszen elvileg ezzel megoldják azt a problémát amit eddig hangoztatott a szerbiai kormányzat, hogy nem tudják ki milyen nemzetiségű és ezért nem alkalmazható a gyakorlatban a részarányos foglalkoztatás ( a szerbiai alkotmány szerint senki sem kötelezhető a nemzeti hovatartozás kötelező bevallására, kizárólag önkéntes alapon  történik).
 
Azonban nem világos miért rendezik ezt a kérdést egy másik, külön törvénnyel, aminek a meghozatalától tovább függhet a részarányos foglalkoztatás, valamint nincsen előrelátva a lehetőség, hogy a többségi nép, azaz a szerbek nyilatkozzanak a nemzeti hovatartozásukról és e tények vezetéséről. Továbbá, teljesen mellőzték a kisebbségi akcióterveben előlátott lehetőséget mi szerint a nemzetiségi hovatartozást a hivatalos okmányokban is rögzíteni lehet. Remélhetőleg, hogy az említett "külön törvényben", ahogyan az a kisebbségi akciótervben is elő van látva, a nemzeti hovatartozás vezetését nem csak az anyakönyvekre korlátozzák, mert a kisebbségi akcióterv előlátja az Anyakönyvekről szóló törvény kiegészítéseit is.
 
 
A kisebbségek politikai képviselete
 
A kisebbségi kerettörvény  tervezetének 4. szakasza újdonságot lát elő. Ugyanis, kimondja:   " A Szerb Köztársaság a kisebbségeknek biztosítani fogja a hatékony képviseletet a politikai életben, a kisebbségek képviseletét a Népképviselőházban és a kisebbségek részarányos képviseletét az autonóm tartományok képviselőházában és az önkormányzatok képviselő-testületeiben, a törvénnyel összhangban". Ez a megfogalmazás első olvasatra szintén előrelépésnek tűnik, azonban a részarányos képviseletet csak a tartományhoz és az önkormányzatokhoz köti, míg a köztársasági parlament esetében a mondatban szereplő megfogalmazás nem jelent semmi konkrétumot. A jelenlegi szerbiai alkotmány is a 100. szakaszban  előírja "a nemzetiségek és a nemek egyenrangú képviseletét, a törvénnyel összhangban", ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kisebbségi pártoknak 1000 hitelesített aláírást kell összegyűjteni pártalapításnál, az esetükben az úgynevezett "természetes" küszöböt alkalmazzák, ami valójában csak három nemzeti közösségnek felel meg: a magyarnak, a bosnyáknak és az albánnak.
 
Viszont az említett megoldás hátulütője az, hogy a választási törvény egy kalap alá veszi a többségi és a kisebbségi országos választási listákat, a lista állítását  10.000 hitelesített aláíráshoz köti. Ez nem csak esélyegyenlőséget rontó rendelkezés, mert ellehetetleníti a kisebb nemzeti közösségek önálló képviseletét, hanem lehetőséget ad arra, hogy a mindenkori szerbiai hatalom gátolja az adott kisebbségen belüli politikai pluralizmust. Ezzel kiválasztanak maguknak egy magyar, bosnyák, albán pártot akit helyzetbe hoznak és innentől kezdve ezek a pártok már nem a közösségüknek hanem a szerbiai hatalomnak tartoznak felelősséggel.
 
A jelenlegi megoldások eleve diszkriminálják a kisebb szerbiai nemzeti közösségeket akik így önerőből nem juthatnak képviselethez. Tehát, ismét ki lett kerülve a szavatolt, részarányos és a választási eredményektől független politikai képviselet a döntéshozó szervekben (Népképviselőház, tartományi parlament, önkormányzati képviselő-testületek), holott ez már meghonosodott gyakorlat a régióban ( Horvátország, Románia, Szlovénia, Koszovó, Magyarország), és azt sem szabad elfelejteni, hogy Szerbia és Horvátország között létezik egy államok közötti szerződés amivel Szerbia magára vállalata a horvát kisebbség szavatolt képviseletét a Népképviselőházban.
 
Ezen felül, a VMDK észrevétele, hogy a tervezetből kimaradt még a kisebbségek részarányos képviselete a végrehajtó szervekben, ami már egyes környező országokban szintén standard lett ( Pld. Szlovénia, Horvátország, illetve Koszovó ahol a szerbeknek van saját miniszterelnök - helyettesük, miniszterük etc. ) Ezért ezt a részt, elsősorban a pontatlan megfogalmazás miatt, hiányosnak lehet nevezni, a kérdéses szakaszt meg egyenesen "gumicsontnak" lehet elkönyvelni. Itt meg kell említeni azt is, hogy az összes Szerbiáról szóló nemzetközi dokumentumokban javaslatokat fogalmaztak meg Szerbia felé a nemzeti kisebbségek hatékony képviseletére és részvételére az országos szintű választott testületekben, különös tekintettel a kisebb létszámú közösségekre.
 
A nemzeti jelképek használata
 
Ez egy külön érdekességgel rendelkező fejezet. Hiszen az eddigi 16. szakasz kiegészítésre kerül és kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek jelképeit nem csak akkor lehet kifüggeszteni ha az adott kisebbség nemzeti ünnepéről van szó, hanem  ki lehet tenni a jelképeket az egész év során, de csak a nemzeti tanács bejáratánál, megfelelő módon. Ebből a megfogalmazásból nem világos mit jelent a "megfelelő módon", valamint érthetetlen miért korlátozzák csak a nemzeti tanács bejáratára és nem engedélyezik a nemzeti jelképek megjelenítését azokon az intézményeken is ahol a nemzeti tanács alapítóként szerepel. Ez egyben  ellentétes a kisebbségi akcióterv 9.4. alatti aktivitásával, ahol előrelátták a nemzeti tanácsok intézményének erősítését. Véleményünk szerint ha a nemzeti jelképek jelen volnának azon intézmények homlokzatán is ahol az adott NT alapítói jogokkal rendelkezik, akkor az erősítené az adott kisebbség önérzetét, bátorítaná a nemzeti hovatartozás bevallását és erősítené a kisebbségek bizalmát az államba ahol élnek.
 
Büntető rendelkezések
 
Az új kisebbségi kerettörvény egyik újdonsága a büntető rendelkezések bevezetése. Azonban azok csak korlátozott mértékben jelennek meg. Olyan esetekre mint pld. ha nem írják ki a kisebbségi intézmények nevét, települések, utcák, terek, forgalmasabb közlekedési útvonalak mentén lévő jelzőtáblákat kisebbségi nyelveken ott ahol az megüti a 15%-ot és hivatalos használatban van az adott önkormányzat területén, valamint büntetik a kisebbségi jelképek nem megfelelő használatát. Magyarán, büntethetik a kedvezményezetteket, a nemzeti kisebbség tagjait, nemzeti tanácsot, a nemzeti tanács tagjait ha nem "megfelelő" módon alkalmazzák a jelképek megjelenítését, illetve nem a kijelölt hivatalos nemzeti ünnepekre emlékeznek meg!!!! (Ez eleve vitatható, mert a nemzeti tanácsok csak pár jeles dátumot tudtak megnevezni hivatalos ünnepnek, holott az adott közösség sokkal több nemzeti jelentőségű ünneppel rendelkezik).

Összegzés

            Figyelembe véve a leírtakat, fel kell készülni a tervezet parlamenti elfogadására és már most intézkedni kell! A kisebbségi kerettörvény rendelkezéseit  sok esetben pontosítani kell, nem szabad megengedni a kisebbségi tanszékek megszüntetését,  ki kell egészíteni a nemzeti hovatartozás kinyilvánításának lehetőségét- hivatalos okmányokban való rögzítéssel, rendezni kell a politikai képviseletet szabályozó részt - szavatolt és részarányos parlamenti helyek bevezetésére, illetve javasolni kell a szavatolt részarányos képviseletet a végrehajtó hatalomban, ki kell egészíteni a nemzeti jelképek használatának módját- állandósítani őket azon intézményeknél is amik NT alapításúak, a büntető rendelkezéseket módosítani kell- ne csak a kedvezményezettekre vonatkozzon, a rendelkezéseit pedig kiegészíteni más eshetőségekre is.   

A VMDK meglátása szerint Szerbia ismét csak kozmetikai változásokat javasol, tovább éltetve a kisebbségi jogok kirakat jellegét. Reméljük meglesz a politikai akarat arra, hogy változtatásokat eszközöljünk ki a tervezet szövegén mielőtt azt a szerbiai szkupstina/parlament elfogadja. Ehhez persze azoknak is meg kellene mozdulni akik most a hatalmi koalíció részét képezik.

VMDK PRESS

Ukrajna után Belgrád is a kisebbségi jogok csökkentésén dolgozik? Leépítik a kisebbségi tanszékeket? Kisebbségi kerettörvény I. rész

2017. október 2.

Mi várható a kisebbségi kerettörvény módosításától amit Szerbiának már 2016-ban el kellet volna fogadnia? Az MNT elnöke és jogásza közösségi felhatalmazás nélkül vett részt a tervezet kidolgozásában, nem egyeztetvén és nem tájékoztatván az MNT tagokat a tervezet szövegéről!

 

Mint ismeretes az EU csatlakozás miatt Szerbiában a kisebbségi/nemzeti közösségi kérdéseket ismét előveszik és egyes idevonatkozó törvényeket  újracsomagolnak. A közeljövőben két meghatározó törvényt módosítanak, illetve kiegészítenek. Ezek a  “Kisebbségi jogok és szabadságokról szóló törvény” (a továbbiakban kisebbségi kerettörvény), aminek a módosítása elkészült és “olvasáson” van az európai tanácsnál, míg a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény módosítása kidolgozás alatt áll.

Mostani írásunk a kisebbségi kerettörvénnyel foglalkozik. Mivel a délvidéki magyar közvéleményben nem igazán foglalkoztak ezzel a kérdéssel, nem volt róla magyar-magyar társadalmi közvita, a Magyar Nemzeti Tanács, de a belgrádi hatalomban részt vevő magyar politikusok sem tartották fontosnak a kérdés széleskörű megvitatását, így csak azokra az információkra hagyatkozhatunk amik közvetett úton jutottak el hozzánk.
Részletes ismertetőnknek - amelyet két részre bontottunk - az a célja, hogy még időben felhívja a figyelmet a törvénytervezet mulasztásaira, rossz megoldásaira, a délvidéki magyar közvélemény és a magyarországi döntéshozók körében.
 
Mi várható a kisebbségi jogok és szabadságokról szóló törvénytervezet módosításától és kiegészítésétől?
 
Szerbiában a kisebbségi jogokat a 2002-es  Kisebbségi jogokról és szabadságokról szóló törvény, illetve a 2009-ben meghozott Nemzeti Tanácsokról szóló törvény határozzák meg (egyes rendelkezéseit hatályon kívül helyzete a szerbiai alkotmánybíróság-AB). Egyéb konkrét felhatalmazásokat pedig egy-egy szaktörvény rendelkezéseibe foglaltak (A hivatalos nyelv és írásmód használata, A kultúráról szóló törvény, A tömegtájékoztatásról és médiumokról szóló törvény etc.).

Az EU és Szerbia közötti csatlakozási tárgyalások ütemét körvonalazó akcióterv keretein belül  Szerbia 2015. szeptemberében arra kötelezte magát a 23-as fejezet teljesítésénél, hogy   " a kisebbségek védelmére továbbfejleszti a törvényes kereteket, figyelembe véve az alkotmánnyal is szavatolt szerzett jogok betartását" ami alapján "elfogadja a törvényes keretek megváltoztatását", valamint "módosítja a Nemzeti Tanácsokról szóló törvényt, együttműködve minden nemzeti kisebbségek képviselőjével és a civil szervezetekkel, azzal a céllal, hogy biztosítsa a a nemzeti kisebbségek hatékony részvételét mindazon kérdések megvitatásában ami őket érinti" , és utána az így kidolgozott törvénytervezetet "elfogadja és alkalmazza". Ezt követően, a kisebbségi akcióterv elfogadásával 2016. januárjából előreláttak  különböző aktivitásokat, irányvonalakat és határidőket szabtak meg a kisebbségi kerettőrvény és a nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadására.
 
A kisebbségi akcióterv és a szerbiai kisebbségi  kerettörvény megváltoztatása
 
 A kisebbségi akciótervben csak néhány aktivitás van előrelátva a 2002-es kisebbségi kerettörvény megváltoztatása kapcsán. Elsősorban: a nemzeti hovatartozás rögzítése a szerbiai hivatalos okmányokban,  nemzetiségi hivatalos nyilvántartások és adatgyűjtemények létrehozása, a földrajzi nevek és hagyományos elnevezéseknek a kiírása kisebbségi nyelveken egyes településeken, mindazon önkormányzatokban ahol a kisebbségi nyelvek nincsenek hivatalos használatában de a kisebbségek létszáma eléri a 15%-ot, a közszférában való foglalkoztatásnál /elbocsájtásnál minden hatalmi szinten, bizonyos "előnyjog" alkalmazása a kisebbségek alkalmazásánál/elbocsájtásánál abban az esetben ha két vagy több egyforma képesítéssel rendelkező jelölt jelentkezik/ leépítésre kerül a kérdéses munkakör/re ( egy szóval részarányos foglalkoztatás- a szerző megjegyzése).
A kisebbségi akciótervben meghatározott időpont szerint az új kisebbségi kerettörvényt 2016. második negyedévében kellett volna elfogadni.
 
A kisebbségi kerettörvény módosításainak és kiegészítésének kidolgozása
 
Az új kisebbségi kerettörvény módosításait és kiegészítéseit egy minisztériumok közötti vegyes munkabizottság dolgozta ki, amelynek az élén Vladimir Đurić volt, a bizottság pedig 15 tagot számlált (többek között ott volt Nyilas Mihály, a tartományi oktatási,közigazgatási és nemzeti kisebbségi/nemzeti közösségi titkár). Az elnök mellett a bizottság munkájában  kulcsszerepe volt az igazságügyi miniszter segédjének Darko Radojičić-nek.
A bizottságban helyet kapott még 5 nemzeti tanács képviselője: a magyar, a bosnyák, a szlovák, a román és a bunyevác.  A bizottság  összetételből is látszik, hogy nem voltak meg az egyenlő feltételek mert a minisztériumok küldöttjei mindig leszavazhatták a nemzeti tanácsok képviselőit, valamint nem hívták meg az összes nemzeti kisebbség képviselőjét, ahogyan azt a 2015-ös EU csatlakozási akciótervben kötelezte magát Szerbia.
 Több hónapos munka után ez a csoport kidolgozta a Kisebbségi kerettörvény módosítására és kiegészítésére vonatkozó törvény javaslatát, amit megküldtek a Közigazgatási és önkormányzati minisztériumnak. Ezt követően a kisebbségi kerettörvény tervezete el lett küldve minden szerbiai Nemzeti Tanácsnak és közvitára lett bocsájtva.
 
Ami a délvidéki  magyar közösséget illeti, a Magyar Nemzeti Tanács erről nem tájékoztatta a közvéleményt, nem ismertette ennek a tervezetnek a tartalmát, nem szervezett közvitát a délvidéki magyar közösségen belül, nem volt egyeztetés a politikai szervezetek között,  a tervezetet nem továbbította a MNT tagjainak, de a délvidéki magyar civil szervezeteknek sem.
Ellentétben velük, mindezt megtette a Horvát Nemzeti Tanács, aki felvállalta az észrevételek eljuttatását a Közigazgatási és önkormányzati minisztériumhoz.
Külön problémás az a tény, hogy a MNT szakembere, illetve az MNT elnöke a mai napig nem kapott semmilyen felhatalmazást az MNT részéről a kisebbségi kerettörvény kidolgozására létrehozott  bizottság munkájában való részvételre, a mai napig nem számoltak be arról az MNT tagjainak milyen álláspontokat/megoldásokat képviseltek a minisztériumi tárgyalások során. Így az említett kisebbségi kerettörvény tervezete kizárólag a MNT elnökének és jogi tanácsosának, illetve az MNT-ben lévő hatalmi koalíció (VMSZ-LSV) lelkén szárad.

Következő rész: A kisebbségi kerettörvény húsba vágó módosításairól

VMDK PRESS 

A hatalmi pozíciók ellenére csökkennek a közösségi jogok. Pénz és lapítás vagy érdekvédelem? Délvidéki helyzetkép

2017. szeptember 25.

Nem gondoljátok, hogy talán végső ideje volna feltenni a kérdést: pénz és lapítás vagy érdekérvényesítés?

A VMDK Hírmondó előző számában már érintettük a délvidéki magyarság nyelvhasználati jogainak korlátozását. Felsoroltuk mi történt a Vajdaság Autonóm Tartomány képviselőházában ahol a magyar pártban politizáló oktatási és nemzeti közösségi titkár - aki többet foglalkozik a haladó belharcokkal mint a munkájával- azt javasolta ezentúl ne fordítsák le teljes terjedelmében a tartományi hivatalos lapot a nemzeti közösségek nyelvére, valamint a hatalomba beágyazódott magyar párt  nem szavazta meg a VMDK képviselőjének javaslatát a teljes és egyenrangú nyelvhasználatra. Elnökük, aki egyben a tartományi képviselőház elnöke is, nehézen hihető  magyarázkodásba fogott miért is nem lehet ezt támogatni.    Erre most külön nem pazarolnánk a szót, akit érdekel az rákattintva a linkekre utána olvashat, vagy meghallgathatja a VMDK sajtótájékoztatóját ahol elmondtuk mi is a véleményünk a mondvacsinált kifogásokról.

 

Sajnos most ismét további jogcsorbításokról kell hangot adnunk. Történetesen az Újvidéki Felebviteli  bíróság visszarendelte elsőfokra a Vajdasági Magyar Diákszövetség keresetét az Újvidéki Jogi Egyetemmel szemben, aki nem engedélyezte a magyar nyelvű felvételit, holott ez törvényes kötelezettsége volna. Indoklásában a bíróság formai követelményekre hivatkozott és nem érintette a kereset lényegét, ami további időhúzáshoz fog vezetni. Mert azt már borítékolni lehet, hogy akármilyen döntés születik első fokon, arra fellebbezés fog érkezni. Vagy az egyik, vagy a másik féltől. Félő, hogy időközben újabb nemzedékek lesznek megfosztva törvényes joguktól és az esélyegyenlőségi hézag tovább tágul.

Hogy a baj  nem jár egyedül, azt a Nyugat-bácskai események is bizonyítják. Egy év telt el azóta, hogy Zombor város területén (magyarországi olvasóink miatt: Szerbiában a község több települést jelent és a magyarországi járásnak felel meg) és a környező 15 településen karcsúsítás történt a kultúra területén. Felmondtak 15 falusi könyvtárosnak, ennek zöme magyar. Ha tudjuk egy-egy könyvtár szerepét a helyi kulturális  élet szervezésében, főleg a magyar falvakban, akkor tudjuk azt is milyen  hatalmas érvágást jelent ez a kis közösségek számára. Erről Csonka Áron a VMDK tartományi képviselője, képviselői kérdés formájában beszélt a képviselőházban, kérdőre vonva a tartományi kormányt, azon belül is a tartományi kulturális titkárságot, amire csak az volt a felelet nem az ő hatáskörük. Érdekes módon ez a kérdés már nem jutott el a köztársasági képviselőházig, ahol magyar-albán frakció működik és oktatási államtitkárral is rendelkeznek. Ami talán érthető is, hiszen a Nyugat-bácskai körzetvezetőjük, tartományi parlament frakcióvezető-helyettese, a városi könyvtár igazgató bizottságának tagja, valamint a városi hatalomba beépülő magyar párti községi tanács tagja, illetve a városi képviselő-testület tagjai is megszavazták a falusi könyvtárosok elbocsájtását.

Egy év távlatából elmondható, hogy ennek meg is lett a következménye. A könyvtárakból könyvraktárak lettek, amit néha napján kiszellőztetnek. A falusi magyar kulturális élet pedig sok helyen szétcsúszott.

Ha ehhez hozzáadjuk a Dunatáj, a Nyugat-bácskai magyarság közkedvelt hetilapjának “forráshiány” miatti beszüntetését, ami mögött valójában az állt, hogy nem akartak az egypárt szócsöve lenni,  valamint azt a merényletet amit a városházán okoztak a magyar nyelvű fordítói munkahely beszüntetésével, ahol szintén csak a VMDK-ás Szladek László tiltakozott, módosító indítványt adott be a káros határozatra,  akkor valóban azt lehet mondani kiválóan gyümölcsözik a haladók és a magyar koalíciós partnerük közötti együttműködés. Olyan jól megy a soruk, hogy a haladók már majdnem minden városi és Zombor környéki magyar településen átvették a hatalmat. Egyedül még a VMDK-ás többségű bácsgyulafalvi helyi közösség állja a sarat.

Ott még szóvá teszik a városi vezetőségnek mindezen gondokat, míg a hatalomba beépült magyarok csak lapítanak. Egyedül akkor hencegnek ha magyarországi prosperáló pénzek érkeznek. Csakhogy hiába érkezett kb.400.000 euró értékű forintocska Doroszlóra  meg amannyi tartományi támogatás, amikor a magyar többségű településen a  Helyi Közösségi választásokat a Szerb Haladó Párt nyerte meg.  Persze, minderről még vitát sem lehet indítani a Magyar Nemzeti Tanács ülésein, pedig a VMDK képviselője Tari István szorgalmasan beadja a jogsérelmekre vonatkozó indítványokat. A kisebbségi akcióterv, Szerbia EU-s jelentésénél sem jelentek meg ezek a témák, ahogyan az sem, hogy Szerbiában önkormányzati szinteken nem működnek a nemzeti viszonügyi tanácsok, helyette elmagyarázzuk a lázas semmitevést, mért hát Szerbiát minél előbb az EU-ba kell “lökni”. Ez a fő érdek. Csakhogy kinek is ez az érdeke? Tegyük fel ezt a kérdést. Meg még egy párat. Például miért nem lehet hallani semmit sem az új Szerbiai kisebbségi kerettörvényről? Miért hallgatnak a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításáról?

Nem gondoljátok, hogy talán végső ideje volna feltenni a kérdést: pénz és lapítás vagy érdekérvényesítés? 

Dokumentumok:

  1. http://delhir.info/2017/08/09/egy-vmsz-es-kader-javaslata-ne-forditsak-le-vajdasag-hivatalos-lapjat-nemzeti-kozossegek-nyelvere/
  2. http://delhir.info/2017/09/04/vmsz-nem-szavazta-meg-magyar-nyelvhasznalatot-tartomanyi-parlamentben/
  3. http://delhir.info/2017/09/14/pasztor-mentegetozese-nincs-eleg-fordito-magyar-nyelv-szelesebb-koru-hasznalatahoz-kepviselohazi-szinten/
  4. https://yourlisten.com/VMDKhangja/rdekrvnyests-vagy-a-hatalmi-pozcik-vdelme#
  5. http://delhir.info/2017/09/20/fordulat-elso-fokon-folytatodik-vamadisz-es-jogi-kar-pere/
  6. https://www.youtube.com/watch?v=ZoT8jXEFoN8
  7. http://delhir.info/2017/09/19/zombor-falusi-konyvtarakbol-konyvraktarak/
  8. http://delhir.info/2017/09/22/vmsz-jovahagyta-hogy-zomborban-ne-legyen-magyar-fordito-itt-az-eredmenye-kep/
  9. https://www.magyarszo.rs/hu/3475/vajdasag_zombor/171200/Jobb-%C3%BAt-kellene-Telecsk%C3%A1ra.htm
  10. https://www.magyarszo.rs/hu/3431/vajdasag_zombor/168793/Doroszl%C3%B3-%C3%A9s-B%C3%A1cskertes-helyi-k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gi-v%C3%A1laszt%C3%A1sok-el%C5%91tt.htm
  11. http://pannonrtv.com/rovatok/onkormanyzatok/helyi-kozossegi-valasztast-tartottak-vasarnap-doroszlon
  12. http://delhir.info/2017/09/22/alibi-semmittevesre-nem-mukodnek-nemzeti-viszonyugyi-tanacsok/

A hír: Ágoston András beállt szekértolónak az autonómiát ellenző és a migránsokat simogatók táborába?

2017. szeptember 8.

Talán hihetetlenül hangzik a címben megfogalmazott mondat, de ha azt a logikát alkalmazzuk amit Ágoston használt a VMDK  balliberálisozásánál, akkor ott lyukadunk ki! Mert mi történt? Ágoston András hírlevelében balliberálisnak nyilvánította a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét, csupán azért mert a vajdasági parlamentben kiállt a teljes és egyenrangú nemzeti közösségi nyelvhasználatért, ott ahol e kérdésben az általa pártolt vajdasági egypárt, nem támogatván a VMDK javaslatát csúnyán alulmaradt.

Természetesen ez már magában egy nonszensz, már csak azért is mert a VMDK délvidéki magyar nemzeti párt, ami eleve a jobboldalt jelenti. De ez nem zavarta meg Ágostont a merész társítások kiépítésében!



Nézzük csak mit is társít össze: mivel a VMDK a Magyar Mozgalommal (akik Ágoston szerint ballibek) közösen indult a választásokon és csak a szerb “balos” ellenzékre számíthat a hazai politikai színtéren, így maga a VMDK is balliberális!

Tudjuk mi nagyon jól, hogy a hirlevele elsősorban a magyarországi döntéshozóknak szól, akik nincsenek “képben” a délvidéki eseményekkel. Mondjuk ezért hallgatja el Ágoston azt a tényt is, hogy a VMDK javaslatát még a Szerb Radikális Párt képviselői is támogatták, akikre nem igazán lehet rásütni a balliberális jelzőt! Vagy éppenséggel azt is elhallgatja, hogy a vajdasági egypárt koalíciós partnere az a Szerb Szocialista Párt aki teljes mértékben a valamikori szerb Kommunista Párt jogutódjának tartja magát és tagja a baloldali, szocialista internacionálénak. Ők már nem ballibek? - kérdezhetnénk Ágostontól.

Csakhogy ez már nem a 15. század ahol a hír elsőbbségének nagyobb jelentősége volt mint a hír igazság tartalmának. Ma a 21. században van internet, a hírek gyorsan utaznak és több hírcsatornát is konzultálni lehet. Végső soron, mi is lehozzuk a VMDK Hírmondóban  a téma kapcsán megjelent cikkeket.

De, térjünk vissza az eredeti témához! Ágoston társítási logikáját követve, azonban sokkal nagyobb tényszerűséggel nyugodtan kijelenthetjük, hogy Ágoston András beállt az autonómia ellenzők és a migránsokat simogatók szekértoló táborába.

Merthogy nem is olyan rég a vajdasági egypárt elnöke a Večernje Novosti szerbiai napilapnak nyilatkozva azt mondta nem fogják követelni a magyar területi autonómiát, a kulturális autonómiának csúfolt nemzeti tanácsokról szóló törvény kapcsán más fórumokon nyilatkozva azt mondta ott meg csak azt kérik emeljék vissza más formában azokat a tételeket, amelyeket a szerbiai alkotmánybíróság (AB) megnyirbált.
Igen, jól emlékszik az olvasónk,  az az a törvény amire Ágoston András is azt mondta nem jelent autonómiát! Vagy már meggondolta magát? Hírtelen belátta tévedését és megvilágosodott?

De ezt mondhatnánk a Vajdaság autonómiájára is. Mert a vajdasági magyar egypárt, akit most Ágoston pártol,  a Vajdaság autonómiáját a nemzeti autonómia fölé emelte, a Fidesz- KDNP listáján mandátumhoz jutó európai parlamenti képviselője a szerbiai országjelentés során azt állította a Vajdaság elegendő keret a nemzetiségi jogok érvényesítésére, példaértékű ahogyan gondot visel a nemzeti közösségek jogairól, hat hivatalos nyelv egyenrangú használata van alkalmazásban etc. Amint ez a gyakorlatban is  bebizonyosodott, mindez nem igaz. Kirakat, amire a VMDK már többször is felhívta a figyelmet.  

Migránskérdésben is hasonló a “következetesség”. Budapesten nemmel szavaztak a kvótareferendumon, de Szerbiában, pláne Belgrádban  már csendben vannak és nem igazán tiltakoznak koalíciós partnereiknél a migránsok betelepítése ellen délvidéki magyar falvakba, városokba. Ha meg nagy nehezen a közvélemény és az ellenzéki magyar szervezetek nyomása miatt aláírásgyűjtésbe és látszatcselekvésbe kezdenek, akkor megengedik koalíciós partnerüknek, hogy leszavazza őket. Nem is igazán tiltakoznak, hanem minden következmény nélkül engedik őket, hogy azt csináljanak magyar településeinkkel amit csak akarnak. Tehát ha tömören fogalmaznánk, a vajdasági magyar egypárt Szerbiában igen langyosan kezeli a migránskérdést, és hallgatásával beleegyezését adja Szerbia migránsokat simogató politikájához.

Továbbá, egyenesen elképesztő az a magyarázat mi szerint a fordító szolgálat a “ludas” amiért nem tudjuk  teljes mértékben használni a szerbiai alkotmány, a vajdasági statútum, a nyelvtörvény és a nemzetközi egyezmények által is szavatolt nyelvhasználati jogokat.
Mert  ez a magyarázat azon a szinten van mint amikor a hivatalnok azt mondja azért nem tud kiadni egy magyar nyelvű igazolást mert nincsen beépítve a magyar nyelv a számítógépjébe és nincsen neki magyar billentyűzete.  
   

Ami ennél is elképesztőbb, hogy ezeket a magyarázatokat azok szajkózzák akiknek az volna a feladata, hogy érvényre juttassák azokat a jogokat amik megilletnek bennünket!

Például az a Szakállas Zsolt aki a vajdasági magyar egypárt politikusa és az Oktatási és Nemzeti Közösségi titkárság titkárhelyettese (Nyilas Mihály, szintén egypárti politikus helyettese) és aki azt állította a nemzeti közösségek egyenrangúságával foglalkozó parlamenti bizottság ülésén a VMDK javaslatának az elfogadása akadályozhatja a parlament munkáját, meg egyébként is az EU-ban sincs olyan, hogy mindent minden nyelvre lefordítanak, de beszélhetnénk a vajdasági magyar egypárt frakcióvezetőjéről is aki nem tartotta fontosnak a részvételét az említett parlamenti bizottság ülésén, annyira érdekelte a téma (ha indokoltan volt távol, amiről nincsen információnk, ebben az esetben elnézést kérünk tőle), vagy éppenséggel említést tehetünk arról a a politikusról is aki a vajdasági magyar egypárt  és a tartományi parlament elnöke aki szintén ezen a nyomon sorakoztatta fel magyarázatait.

A rendelkezésükre volt 17 év hatalmi pozíció, illetve 100 nap a beadvány átvétele óta, hogy elgondolkodjanak a kérdés megoldásán.

Erre fő mi történik? Az egypárt elnöke megkéri a VMDK képviselőjét
vonja vissza a javaslatát! A szerb koalíciós partnerei pedig kijelentik nyitottak a VMDK javaslata iránt, de a képviselőház elnökének és  pártjának meglátására hagyatkozva ők is tartózkodni fognak, amivel nem teremtődtek meg a feltételek az elegendő igenekhez és a javaslat elfogadásához. Természetesen Ágoston erről egy szót sem említ, finoman kikerüli az igazságot.
Mit lehet mindebből tanulságként levonni? Például a következőket:

  1. Ágoston mindenkire aki nem a vajdasági magyar egypárt szekértolója rábiggyeszti a balliberális jelzőt.
  2. Ágoston az egypárt miatt most a valamikori énjével és az általa képviselt politikai állaspontokkal került ellentétbe.
  3. Ha a nemzeti ügyek és a pártpolitika között kell dönteni akkor az egypártnál a párt szempont az erősebb.
  4. A vajdasági magyar egypárt a “minden áron a hatalomban lenni” hozzáállás és  a “nagy pénzosztók” szerepében való tetszelgés  miatt teljesen eltért  azoktól az értékektől ami egy nemzeti közösségi pártot tesz azzá ami. Egyszerűen már nem tudja/ akarja ellátni a közösségi feladatát.
  5. Ha már valami annyira elhasználódik, hogy nincsen neki használati/gyakorlati jelentősége akkor azt  vagy megjavítják (ha lehet), vagy kidobják és vesznek helyette újat.
  6. Az ilyen felhatalmazásokkal rendelkező Vajdaság nem lehet a nemzeti közösségek védelmezője.

VMDK PRESS
Dokumentumok:

  1. A VMSZ nem szavazta meg a magyar nyelvhasználatot a tartományi parlamentben
  2. VMDK: Továbbra sem érvényesítik az egyenrangú nyelvhasználatot a tartományi parlamentben
  3. VMDK: Csorbulnak a kisebbségi jogok
  4. MÉG A SZERB SZÉLSŐJOBB IS MEGSZAVAZTA A MAGYAR NYELVHASZNÁLATOT, DE A VMSZ KERESZTBE FEKÜDT NEKI 
  5. Érdekérvényesítés vagy a hatalmi pozíciók védelme? VMDK hangja

 

 

A hír: Ágoston András beállt szekértolónak az autonómiát ellenző és a migránsokat simogatók táborába?

A hír: Ágoston András beállt szekértolónak az autonómiát ellenző és a migránsokat simogatók táborába?

Talán hihetetlenül hangzik a címben megfogalmazott mondat, de ha azt a logikát alkalmazzuk amit Ágoston használt a VMDK  balliberálisozásánál, akkor ott lyukadunk ki! Mert mi történt? Ágoston András hírlevelében balliberálisnak nyilvánította a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét, csupán azért mert a vajdasági parlamentben kiállt a teljes és egyenrangú nemzeti közösségi nyelvhasználatért, ott ahol e kérdésben az általa pártolt vajdasági egypárt, nem támogatván a VMDK javaslatát csúnyán alulmaradt.

Természetesen ez már magában egy nonszensz, már csak azért is mert a VMDK délvidéki magyar nemzeti párt, ami eleve a jobboldalt jelenti. De ez nem zavarta meg Ágostont a merész társítások kiépítésében!

Nézzük csak mit is társít össze: mivel a VMDK a Magyar Mozgalommal (akik Ágoston szerint ballibek) közösen indult a választásokon és csak a szerb “balos” ellenzékre számíthat a hazai politikai színtéren, így maga a VMDK is balliberális!

Tudjuk mi nagyon jól, hogy a hirlevele elsősorban a magyarországi döntéshozóknak szól, akik nincsenek “képben” a délvidéki eseményekkel. Mondjuk ezért hallgatja el Ágoston azt a tényt is, hogy a VMDK javaslatát még a Szerb Radikális Párt képviselői is támogatták, akikre nem igazán lehet rásütni a balliberális jelzőt! Vagy éppenséggel azt is elhallgatja, hogy a vajdasági egypárt koalíciós partnere az a Szerb Szocialista Párt aki teljes mértékben a valamikori szerb Kommunista Párt jogutódjának tartja magát és tagja a baloldali, szocialista internacionálénak. Ők már nem ballibek? - kérdezhetnénk Ágostontól.

Csakhogy ez már nem a 15. század ahol a hír elsőbbségének nagyobb jelentősége volt mint a hír igazság tartalmának. Ma a 21. században van internet, a hírek gyorsan utaznak és több hírcsatornát is konzultálni lehet. Végső soron, mi is lehozzuk a VMDK Hírmondóban  a téma kapcsán megjelent cikkeket.

De, térjünk vissza az eredeti témához! Ágoston társítási logikáját követve, azonban sokkal nagyobb tényszerűséggel nyugodtan kijelenthetjük, hogy Ágoston András beállt az autonómia ellenzők és a migránsokat simogatók szekértoló táborába.

Merthogy nem is olyan rég a vajdasági egypárt elnöke a Večernje Novosti szerbiai napilapnak nyilatkozva azt mondta nem fogják követelni a magyar területi autonómiát, a kulturális autonómiának csúfolt nemzeti tanácsokról szóló törvény kapcsán más fórumokon nyilatkozva azt mondta ott meg csak azt kérik emeljék vissza más formában azokat a tételeket, amelyeket a szerbiai alkotmánybíróság (AB) megnyirbált.
Igen, jól emlékszik az olvasónk,  az az a törvény amire Ágoston András is azt mondta nem jelent autonómiát! Vagy már meggondolta magát? Hírtelen belátta tévedését és megvilágosodott?

De ezt mondhatnánk a Vajdaság autonómiájára is. Mert a vajdasági magyar egypárt, akit most Ágoston pártol,  a Vajdaság autonómiáját a nemzeti autonómia fölé emelte, a Fidesz- KDNP listáján mandátumhoz jutó európai parlamenti képviselője a szerbiai országjelentés során azt állította a Vajdaság elegendő keret a nemzetiségi jogok érvényesítésére, példaértékű ahogyan gondot visel a nemzeti közösségek jogairól, hat hivatalos nyelv egyenrangú használata van alkalmazásban etc. Amint ez a gyakorlatban is  bebizonyosodott, mindez nem igaz. Kirakat, amire a VMDK már többször is felhívta a figyelmet.  

Migránskérdésben is hasonló a “következetesség”. Budapesten nemmel szavaztak a kvótareferendumon, de Szerbiában, pláne Belgrádban  már csendben vannak és nem igazán tiltakoznak koalíciós partnereiknél a migránsok betelepítése ellen délvidéki magyar falvakba, városokba. Ha meg nagy nehezen a közvélemény és az ellenzéki magyar szervezetek nyomása miatt aláírásgyűjtésbe és látszatcselekvésbe kezdenek, akkor megengedik koalíciós partnerüknek, hogy leszavazza őket. Nem is igazán tiltakoznak, hanem minden következmény nélkül engedik őket, hogy azt csináljanak magyar településeinkkel amit csak akarnak. Tehát ha tömören fogalmaznánk, a vajdasági magyar egypárt Szerbiában igen langyosan kezeli a migránskérdést, és hallgatásával beleegyezését adja Szerbia migránsokat simogató politikájához.

Továbbá, egyenesen elképesztő az a magyarázat mi szerint a fordító szolgálat a “ludas” amiért nem tudjuk  teljes mértékben használni a szerbiai alkotmány, a vajdasági statútum, a nyelvtörvény és a nemzetközi egyezmények által is szavatolt nyelvhasználati jogokat. Mert  ez a magyarázat azon a szinten van mint amikor a hivatalnok azt mondja azért nem tud kiadni egy magyar nyelvű igazolást mert nincsen beépítve a magyar nyelv a számítógépjébe és nincsen neki magyar billentyűzete.  
   

Ami ennél is elképesztőbb, hogy ezeket a magyarázatokat azok szajkózzák akiknek az volna a feladata, hogy érvényre juttassák azokat a jogokat amik megilletnek bennünket!

Például az a Szakállas Zsolt aki a vajdasági magyar egypárt politikusa és az Oktatási és Nemzeti Közösségi titkárság titkárhelyettese (Nyilas Mihály, szintén egypárti politikus helyettese) és aki azt állította a nemzeti közösségek egyenrangúságával foglalkozó parlamenti bizottság ülésén a VMDK javaslatának az elfogadása akadályozhatja a parlament munkáját, meg egyébként is az EU-ban sincs olyan, hogy mindent minden nyelvre lefordítanak, de beszélhetnénk a vajdasági magyar egypárt frakcióvezetőjéről is aki nem tartotta fontosnak a részvételét az említett parlamenti bizottság ülésén, annyira érdekelte a téma (ha indokoltan volt távol, amiről nincsen információnk, ebben az esetben elnézést kérünk tőle), vagy éppenséggel említést tehetünk arról a a politikusról is aki a vajdasági magyar egypárt  és a tartományi parlament elnöke aki szintén ezen a nyomon sorakoztatta fel magyarázatait.

A rendelkezésükre volt 17 év hatalmi pozíció, illetve 100 nap a beadvány átvétele óta, hogy elgondolkodjanak a kérdés megoldásán.

Erre fő mi történik? Az egypárt elnöke megkéri a VMDK képviselőjét vonja vissza a javaslatát! A szerb koalíciós partnerei pedig kijelentik nyitottak a VMDK javaslata iránt, de a képviselőház elnökének és  pártjának meglátására hagyatkozva ők is tartózkodni fognak, amivel nem teremtődtek meg a feltételek az elegendő igenekhez és a javaslat elfogadásához. Természetesen Ágoston erről egy szót sem említ, finoman kikerüli az igazságot.
Mit lehet mindebből tanulságként levonni? Például a következőket:
  1. Ágoston mindenkire aki nem a vajdasági magyar egypárt szekértolója rábiggyeszti a balliberális jelzőt.
  2. Ágoston az egypárt miatt most a valamikori énjével és az általa képviselt politikai állaspontokkal került ellentétbe.
  3. Ha a nemzeti ügyek és a pártpolitika között kell dönteni akkor az egypártnál a párt szempont az erősebb.
  4. A vajdasági magyar egypárt a “minden áron a hatalomban lenni” hozzáállás és  a “nagy pénzosztók” szerepében való tetszelgés  miatt teljesen eltért  azoktól az értékektől ami egy nemzeti közösségi pártot tesz azzá ami. Egyszerűen már nem tudja/ akarja ellátni a közösségi feladatát.
  5. Ha már valami annyira elhasználódik, hogy nincsen neki használati/gyakorlati jelentősége akkor azt  vagy megjavítják (ha lehet), vagy kidobják és vesznek helyette újat.
  6. Az ilyen felhatalmazásokkal rendelkező Vajdaság nem lehet a nemzeti közösségek védelmezője.
VMDK PRESS
Dokumentumok:
  1. A VMSZ nem szavazta meg a magyar nyelvhasználatot a tartományi parlamentben
  2. VMDK: Továbbra sem érvényesítik az egyenrangú nyelvhasználatot a tartományi parlamentben
  3. VMDK: Csorbulnak a kisebbségi jogok
  4. MÉG A SZERB SZÉLSŐJOBB IS MEGSZAVAZTA A MAGYAR NYELVHASZNÁLATOT, DE A VMSZ KERESZTBE FEKÜDT NEKI
  5. Érdekérvényesítés vagy a hatalmi pozíciók védelme? VMDK hangja

KIÉ A MI FÖLDÜNK? ÁTVERÉS A FÖLDTÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA?

2017. augusztus 23.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége részmegoldásnak tartja a földtörvény módosítását mert a javasolt módosítások ugyan kemény feltételeket szabnak az EU állampolgárok felé, de a külföldi jogi személyek (cégek, alapítványok, befektetői alapok etc.) esetében történő állami/ magán tulajdonban lévő termőföld vásárlását nem korlátozzák, ha azok előzetesen Szerbiában alapítanak céget.


Tekintettel arra, hogy Szerbia és az EU által megkötött Stabilizációs és Társulási Megállapodás értelmében szeptember 1- jétől az úniós és szerbiai állampolgárok egyforma feltételek mellet vásárolhatnak ingatlanokat, beleértve a termőföldet is, 2017. augusztus 24-én gyorsított eljárás keretében vitatja meg a szerbiai parlament a földtörvény módosítására és kiegészítésére tett kormányjavaslatot.
A földtörvény módosítására és kiegészítésére tett javaslat nem volt közvitán és kizárólag a magántulajdonban lévő termőföld eladását, vásárlását szabályozza, míg az állami földek vásárlása kapcsán nem lát elő semmilyen módosításokat.

A javasolt módosítások szerint a magántulajdonban lévő földek tekintetében is kikötéseket határoznának meg ha a vásárló az Európai Unió állampolgára. Európai uniós állampolgár magántulajdonban lévő termőföldet jogügylet útján vásárolhat, abban az esetben, ha teljesíti a következő feltételeket: legalább tíz éve állandó jelleggel annak a helyi önkormányzatnak a területén él, ahol a termőföldet vásárolja; legalább három éve megmunkálja a jogügylet tárgyát képező termőföldet; legalább tíz éve bejegyzett és aktív státusú gazdaság tulajdonosa; rendelkezik a termőföld megmunkálásához szükséges eszközökkel, gépezettel; ha az európai uniós állampolgár eleget tesz ezeknek a feltételeknek, legfeljebb két hektár termőföldet vásárolhat. Nem uniós külföldi állampolgárok továbbra sem vásárolhatnak Szerbiában termőföldet.

Az állami földek vásárlásával kapcsolatban nem módosulnak a földtörvény rendelkezései. Továbbra is kemény feltételek szab az EU állampolgárok felé, azonban a jelenlegi törvény, de a javasolt módosítások sem korlátozzák a külföldi jogi személyek (cégek, alapítványok, befektetői alapok etc.) által történő állami/ magán tulajdonban lévő termőföld vásárlását, ha azok előzetesen Szerbiában alapítanak céget. Továbbá, nem szabályozza a nem EU-s, de külföldi állampolgárok által történő földvásárlást.


A jelenlegi földtörvény rendelkezései eleve lehetővé teszik külföldi jogi személyeknek, hogy az állammal kötött egyezség alapján akár 30 éves bérletre állami tulajdonban lévő nagy mennyiségű földterületekhez jussanak, ami a későbbiekben további előnyöket biztosít számukra a közvetlen közelében lévő állami földterületek árverés útján történő bérleténél, illetve a bérelt földek későbbi megvásárlását.

Ezzel startban kiszorították a hazai kistermelőket abból, hogy nagy földterületekhez jussanak, ezért nem lesznek versenyképesek ami előbb vagy utóbb ahhoz fog vezetni, hogy kényszerből eladják azt a kevés földet is amijük most van ( hacsak nem tömörülnek).

Figyelembe véve a nemzetközi példákat, amelyek azt mutatják, hogy kevés az olyan EU állampolgárok száma akik nagy mennyiségű magán vagy állami kézben lévő termőföldet vásároltak, nyugodtan azt lehet mondani, hogy a mostani földtörvény módosítása csak szemfényvesztés, cirkusz a népnek. A magánszemélyeket kiszűrték, de a nagy játékosokat, a spekulánsokat és a nagytőkéseket előnyben részesítették!

Mert mindez amire rámutattunk a gyakorlatban már megtörtént. Hiszen a jelenlegi kormány, ahol helyet foglal a Vajdasági Magyar Szövetség is, eladta vagy hosszú távú bérlet fejébe kiadta a délvidéki termőföld javát araboknak, németeknek vagy hazai szerb oligarcháknak. Pedig nem ezt ígérték!

Pár évvel ezelőtt még arra esküdöztek nem fognak adni egy gramm szerbiai/vajdasági földet sem külföldieknek! Még a koalíciós szerződésbe is belefoglalták, erre mi történt? Pontosan az ellenkezője!
Akkor most kié is a mi földünk?

VMDK PRESS

Podcast Hosting - Upload Audio -

VMDK - TV

BELÉPÉSI NYILATKOZAT

Hívjon bennünket

My status

Hírlevél