A vég kezdetét bejelentő győzelem, azaz rövid elemzése a szerbiai elnökválasztásoknak

2017. április  4.

Kívülről nézve, azt lehetne mondani, Aleksandar Vučić sima győzelmet aratott. Hogy ez nem így van azt ő is tudja, mert elég savanyúra sikeredett a győzelmi mosoly. Szerbia többpárti történetében egy elnökválasztáson sem volt ilyen alacsony a kimenetel mint most, mindössze 54%-os. Ha ehhez hozzáadjuk azt a nyilvánvaló tényt, hogy Aleksandar Vučić mellett ott volt a teljes hatalmi koalíció ( SNS, SPS- Dačić, SDP-Rasim Ljajić, JS- Palma, PUPS-Krkobabić, PS-Vulin, SPO-Drašković, PSS-Karić, kisebbségi kormánypárt), valamint a médiaelőnyt, megfélemlítéseket, nyomásgyakorlást, szavazatvásárlást stb., akkor érthető az aggodalma.

Ugyan sikerült neki megszerezni a szavazatok 50 százalék + 1 szavazatot és győzni az első fordulóban, de ez az eredmény messze elmarad attól a kimeneteltől és szavazataránytól, amit a Vučić mögé felsorakozó koalíció kellett volna, hogy hozzon. Mert csak egy évvel ezelőtt a parlamenti választásokon az SNS, SPS, kisebbségi kormánypárti hatalmi koalíció a szavazók 60%-át maga mellett tudhatta. Ezt most nem tudta megismételni, valamint a nyakára kapott  három erős ellenzéki jelöltet ( Saša Janković, Saša Radulović, Vuk Jeremić) akik jó eséllyel pályáznak az SNS és Vučić leváltására.

Ráadásul már most látszik Vučić zavara, mert nem tud megfelelő jelöltet kinevezni miniszterelnöknek. Egyszerűen nincsen kádere, aki megfelelő módon működtetné a szerbiai kormányt. Szófogadókból akad jónéhány, de nincsen olyan, aki kordában tudná tartani a szerbiai kormány többi tagját, ami pedig potenciális veszélyforrás.

Ebből kiindulva várható, hogy az ország további hanyatlásnak indul és minél tovább lesznek hatalmon, annál inkább csökken a népszerűségük, míg az ellenzék egyenesen jön fölfelé. Tehát a végjáték elkezdődött, csak ki kell várni a végét!

Szíjjártó, de Orbán Viktor és a Prosperitati sem tudott segíteni a szabadkai párton

Magyar vonatkozásban ez a választás is megmutatta, hogy a kisebbségi kormánypárt népszerűsége egyre zuhan. Egyesek azt mondnák: csúnyán pofára estek! Pedig bevetettek mindent! Élő kampány Szíjjártóval, majd Orbán, Vučić, Pásztor fényképes szórólapokat osztogattak és plakátokat helyeztek ki a délvidéki magyar városkák főtereire, még a Prosperitati Alapítvány kapacitását is Vučić szolgálatába tették.

Ennek ellenére bekövetkezett az, amit a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) előre borítékolt!

A közös magyar jelölt elmaradása, a végtelen nyomulás egy népszerűtlen szerb jelölttel, a folyamatos zsarolások, nyomásgyakorlások, az otthoni és munkahelyi zaklatások, a szavazóhelyre való fuvarozás, telefonálgatások etc. azt idézték elő, hogy a délvidéki magyarok nagy hányada otthon maradt.

A magyar tömbben, de a szórványban is, átlagban 40 és 45 százalék között mozgott a szavazók aránya, ami jóval elmarad az országos átlagtól. Ha csak azt néznénk, hogyan oszlanak meg a szavazatok ezen százalékokon belül, akkor azok arra a téves következtetésre vinnének bennünket, hogy a magyarok körében is fölényes győzelmet aratott Vučić.

Azonban ha a mostani szavazatokat összevetjük azokkal a szavazatokkal, amit egy-egy magyar többségű településen külön-külön kaptak 2016-ban az önkormányzati, tartományi, parlamenti választásokon Vučić mostani támogatói,  elsősorban az SNS, SPS és a kisebbségi kormánypárt, akkor már egészen más képet kapunk!

Ebből az összehasonlításból már az derül ki, hogy a kisebbségi kormánypártnak megközelítőleg 20 és 25 ezer közöttire tehető azoknak a délvidéki magyaroknak a száma, akiket sikerült megszólítania, ami azt jelenti, hogy egy év alatt a támogatásuk a felére csökkent.

Ha ezt számokban fejeznénk ki, akkor az azt jelentené, hogy egy év alatt a Vajdaságban megszerzett 46000 szavazatot sikerült 25000 alá vinni.

A másik oldalon azt tapasztalhattuk, hogy ugyanazon közegben és ugyanezen elv alapján a VMDK-MM által támogatott jelölt több magyar szavazatot tudhat magáénak mint egy évvel ezelőtt!

 Hogy ez hogyan is működött, azt a teljesség igénye nélkül, két legérthetőbb példával támasztjuk alá:

Ada községben egy évvel ezelőtt a mostani polgármester – akkor még mint polgári csoport jelöltje – 5000 szavazatot ért el, a SNS 1300-at és a kisebbségi kormánypárt 1080-at. A VMDK-MM 2016-ban 534 szavazatot kapott.

A mostani elnökválasztáson Ada községben, ahol a polgári csoport átváltott az SNS-be és a szabadkai pártba, a községi elnök pedig haladó lett, az SNS, SPS, PUPS, Rasim Ljajić-féle koalíció (mindegyik jelen van Ada községben) 3000 szavazatot ért el, míg a VMDK-MM jelöltje 1700 szavazatot valósított meg.

Zenta község területén még érdekesebb eredmények születtek, hiszen ott a VMDK-MM által támogatott jelölt megverte Aleksandar Vučićot és az őt éltető hatalmi koalíciót, akik nem mellékesen hatalmi tényezők Zentán! A jelen eredmények fényében a községi vezetés legitimitása is megkérdőjelezhető.

Ezek az eredmények talán még jobbak is lehettek volna, ha a magyar községeket koordináló csapat nem csak saját magára gondol, hanem picivel jobb együttműködést alakít ki a VMDK-val és meghallgatja a VMDK javaslatait.