A politikai játszmák üstjében rotyogó kásás szóbeszédről
2019. február 13.
Hosszan lehetne arról szólnunk – és nem a névtelenségük mögött lapító bértollnokokkal szórakozva! – hogy a megszállásunkat huncutul ünnepelő és magyar érdekvédelemmel foglalkozó embertársaink miért is mennek időnként annyira önmagukkal szembe damaszkuszi útjukon; hogy a magyar oktatás kérdéseiben időnként miért is kell csak részben és átmenetileg megvilágosodniuk?
Inkább nézzük a tényeket, melyek makacsul tartják magukat! Még Óbecsén is, a Petőfi Sándor Általános Iskola környékén, portáján...
A szóbeszédről
Közvéleményünk 2019. január 24-én értesült a VMSZ óbecsei helyi szervezetének sajtótájékoztatóján[1] arról, hogy az iskolahálózat ésszerűsítési folyamatában az alsóvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola bezárását fogják javasolni és ez a javaslat a VMSZ helyi szervezete számára elfogadhatatlan.
Messziről úgy látszik, hogy minden rendben van a kialakított tiltakozás környékén, ám amikor közelebbről szemügyre vesszük a történteket, azt kell látnunk, hogy Molnár Viktor, a VMSZ helyi szervezetének elnöke, és Kinka Erzsébet, az óbecsei képviselő-testület alelnöke (mindketten a VMSZ Tanácsának – mely a párt legfelsőbb döntéshozó szerve – lelkes tagjai) arra hivatkoznak, hogy kifejtett véleményüket az Óbecsén terjengő „szóbeszédre” (pletykára) alapozzák!
Nos, ha valaki még nem tudná, jelenleg Óbecsén a VMSZ a hatalmat gyakorlók szövetségéhez tartozik, a Szerb Haladó Párttal és a Szerb Megújhodási Mozgalommal együtt. Óbecse Községi Tanácsában a VMSZ-nek három tagja is van: Kis Igor, aki elméletileg a VMDP tagja, Szmieskó Karolina, aki elméletileg a Magyar Egység Párt tagja (a párt elnökének közeli hozzátartozója) és Stefaniga Csaba. Természetesen, mindhárman a VMSZ választási listájáról kerültek, a Haladókkal létrehozott koalíciójuknak köszönhetően, a Községi Tanácsba: Kis Igor elméletileg a szociális védelemmel és az európai alapok(?) ügyeinek a kezelésével van megbízva, Szmieskó Karolinának a vallási közösségek és a nemzeti közösségek jogvédelmének (?) területén, Stefaniga Csabának pedig a művelődés, civil szervezetek (?) és regionális együttműködés területén kellene tevékenyen munkálkodnia. Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy Kinka Erzsébet (még két másik VMSZ-es képviselővel együtt) tagja annak a hírhedt „bizottságnak”, munkacsoportnak, amely a későbbiekben az iskola bezárását javasolta.
Mindent egybevetve és a felsorolt tényekre támaszkodva megállapíthatjuk, hogy Molnár Viktor és Kinka Erzsébet az óbecsei polgárokat álságos mellébeszéléssel ámítva, tudatosan félrevezette a délvidéki magyar közvéleményt. A napnál is világosabb, hogy nem „szóbeszéd” alapján fogalmazták meg gondolataikat, hanem hatalmi helyzetüknél fogva, szövetségeseikkel folytatott háttértárgyalásaik következtében, eredménytelen együttműködésüket leplezve, az események hátterében sunyin lapítva, nagyon is tisztában voltak azzal, hogy Haladó koalíciós partnerük a Petőfi Sándor Általános Iskola bezárását tervezi.
Ennyit a szóbeszédről.
A kásáról
2019. február 4-én, az iskola szülői tanácsának kezdeményezésére, aláírásgyűjtési akció indul az iskola megmaradását követelve. Tisztelet illeti a szülők, az alsóvárosi, az óbecsei magyarság határozott kiállását! Minden elismerésünk a jó szándékkal tiltakozó aláíróké!
Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül azt a tényt sem, hogy az aláírásgyűjtési megmozdulás fő kezdeményezői, népszerűsítői, hordozói éppen a hatalmon lévő VMSZ-es politikusok és hozzátartozóik, hogy a tiltakozás szervezői jobbára a VMSZ holdudvarába tartozó, úgynevezett civil szervezetek tagjaiból és önkormányzati tisztségviselőkből verbuválódnak.
Aláírásgyűjtéssel, a közpénz költésére vonatkozó, politikai kérdésekben, általában az ellenzék szokott tiltakozni. Bizonyára ezért tűnik úgy, első ránézésre, hogy a tiltakozók egy része önmaga ellen tiltakozik. Igen, amikor a hatalmon lévők úgy viselkednek, mintha nem lennének hatalmon.
2019. február 7-én az óbecsei önkormányzat munkacsoportja összeül és a helyi iskolahálózat ésszerűsítésének folyamatában, a Szerb Oktatási Minisztérium által meghatározott követelményrendszerre támaszkodva, meghozza a döntését: az Óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola bezárását javasolja.
A délvidéki magyarság ellenében született, káros döntésről a Pannon TV[2] nagyjából másfél percben számol be, ezzel szemben az óbecsei televízió szerb nyelvű adása[3] négy és fél percen át részletezi a történteket.
A Pannon TV beszámolójából és a többi magyar nyelvű híradásból teljesen kimarad az a részlet, melyben az iskola bezárását javasoló munkacsoport egyik tagja elmondja, hogy az iskolaépület sorsával kapcsolatban már korábban tárgyalások folytak (HOPPÁ!) és valószínűleg a Tartomány közreműködésével középiskolai diákotthon létrehozását tervezik. Közbevetőleg kell megjegyeznünk, hogy Nyilas Mihály, a VMSZ (egyik zsarolható, vezető) politikusa, a Tartomány oktatási minisztere, nélküle, az ő megkerülésével, elképzelhetetlenek a szóban forgó tárgyalások.
Ezek szerint az iskola bezárásáról már hosszú ideje folynak a tárgyalások, egyeztetések, amelyekben a VMSZ aktívan részt vesz, csak erről az érdekvédő hölgyek és urak mélyen hallgatnak, hogy aztán nagy beleéléssel holmiféle szóbeszédre hivatkozzanak. Szerintük így fest a felelős politizálás.
Most emlékeztessük az érdekelteket arra, hogy a VMSZ-nek államtitkára van (Vicsek Annamária) a Szerb Oktatási Minisztériumban? Hogyan alakulhatott ki a szóban forgó szerb minisztériumban az a követelményrendszer, amely lehetővé teszi azt, hogy a kisebbségi oktatás intézményei az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola helyzetéhez hasonló helyzetbe kerüljenek? Az a sokat emlegetett kritériumrendszer még a múlt év folyamán véglegesült, az államtitkár asszony tudott a tartalmáról, ahogyan az önkormányzatok hatalmon lévő politikai pártjainak tisztségviselői is tisztában vannak kötöttségeivel.
Az óbecsei önkormányzat munkacsoportja kedvezőtlen döntése kapcsán azonnal megszólalt a VMSZ elnöke is: „Ehhez a feladathoz már a mai nap folyamán, közvetlenül azt követően, hogy az információnak a birtokába jutottam, hozzáfogtam.” Nos, elhiszi-e neki bárki is azt, hogy eddig nem tudott mindarról, ami Óbecsén történt/történik? Mintha Molnár Viktor és Kinka Erzsébet nem lennének a VMSZ Tanácsának tagjai! Vajon a (szintén zsarolható) pártelnök figyelmét véletlenül kerülhette el még a Pannon TV beszámolója is, mely pártja óbecsei helyi szervezetének 2019. január 24-én megtartott és nagy vihart kavart sajtótájékoztatójáról szólt.
Az első VMSZ-es sajtótájékoztató és a pártelnök megszólalása közt 14 nap telt el. Vajon az a 14 nap nem volt elegendő ahhoz, hogy pártelnökként, tartományi parlamenti elnökként, a Haladók egyik leghűségesebb partnereként, legfelsőbb (csókosi) szinten elintézze azt, hogy Óbecsén szövetséges haladó barátaikat a Nagyfőnök megzabolázza, melynek következtében másként alakul a magyar többségű iskola bezárásának története. Nem, nem volt erre elegendő idő. Inkább az Elnök Úr mesét kotyvaszt a kásáról, megfontoltan részletezve azt: „hogy ez az eset például, amikor elmondható, hogy nem eszik a kását olyan forrón, mint amilyen forrón megfőzik”.
Igen, jól tudjuk, kivel főzte/főzi közösen a kását!
A politikai játszmákról
A délvidéki magyarság politikai életében már volt egy emlékezetes önmerénylet, amikor egy magyar párt elnökének a házára bombát dobtak saját társai. Jó néhány évre rá kiderült a turpisság, beismerték a szervezett politikai mesterkedést, amellyel a párt – nagy visszhangot kiváltó veszélyeztetettségével! – vissza szerette volna szerezni saját közössége megingott bizalmát...
A politikában válságos helyzetben nem számít ritka jelenségnek a műbalhék, műgondok kreálása. Hatalmi helyzetben lévők szoktak élni vele, hogy később, a saját maguk által létrehozott gondok, bajok megoldásával – kedvelőik, szimpatizánsaik számát növelve! – a megmentők szerepében tetszeleghessenek.
Nos, a közelmúlt eseményei, a megszállásunk napját ünnepnappá nyilvánító párt árulása következtében – a magyar választópolgárok egyre nagyobb számban fordulnak el a vegyessé váló párt által képviselt politikától. Egyre többen fedezik fel azt a hamisságot, azt a hazug érdekvédelmet, mely közösségünkön belül a diktatórikus viszonyok melegágya. A Nemzeti Tanácsi választások bebizonyították, hogy a legnagyobb vegyessé váló magyar párt mozgósító ereje, rózsaszín haladó ködökbe burkoltan, a válság lejtőjére került. Az óbecsei történet műgondjaival, kedvelőkre vadászó megmentőivel együtt.
Látva azt, hogy Szerbia félszáznál is több városában, az emberek már hetek óta – és egyre hevesebben! – az utcákon tiltakoznak, továbbá, hogy egy szelíd keresztkérdéssel se maradjunk adósak: az óbecsei haladóknak mostanság miért is állna érdekükben a feszültség helyi gerjesztése?
Vajon az óbecsei aláírásgyűjtési megmozdulás átalakulhat-e a polgári elégedetlenség/engedetlenség másként kiteljesedő formájává?
Amíg a magyar érdekvédelem álságos politikai játszmáinak üstjében rotyogva kavarog/háborog a kásás szóbeszéd...
A HAMIS KIRAKAT ELLEN
Sikeres volt a bojkott! Az alapvető cél teljesítve!
Közösségünk számára is sikerült nyilvánvalóvá tennünk azt, hogy nagy bajok vannak a most megválasztott Magyar Nemzeti Tanács legitimitásával.
Közelebbről szemügyre véve a választási eredmények számadatait, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége azt gondolja, hogy a választás bojkottálását szorgalmazó felhívása sikeres volt. A megdöbbentően alacsony részvételi arány, és a leadott szavazatok száma azt bizonyítja, hogy a külön választási névjegyzékben szereplő délvidéki magyarságnak megközelítőle kétharmada (82.000 ember) nem tartja legitimnek sem a kirakat autonómiáját, sem a nemzeti tanácsokról szóló rossz törvényt, hogy a kétes tisztaságú választást már ne is emlegessük!
Választóink távolmaradásukkal lesújtó véleményt formáltak a látszólag pluralista választásról; a meghunyászkodó, a Szerb Haladó Pártnak alárendelt politikáról, a nemzeti érdekek mellőzéséről, a szakértelem hiányáról és a mindent behálózó, közösségi életet elfojtó politikai kartellről.
A gyanús körülmények között és a magyarság egyharmada által megválasztott MNT nem lehet a délvidéki magyarság legitim képviselője!
Ha a számok tükrében vizsgálódunk, a következőket állapíthatjuk meg: a 2014-es évhez viszonyítva, amikor 137 000 választásra jogosult személyt tartott számon a magyar választási névjegyzék és 40,6% volt a részvételi arány, most csak 129 000 személy volt jogosult a szavazásra és csupán 36% -os (?) részvételi aránnyal bonyolódott le a Magyar Nemzeti Tanács megválasztása.
2014-ben 56 000 szavazó járult az urnákhoz, 2018-ban már csak 47 000.
A Magyar Összefogásra (VMSZ) 2014-ben 46 000-en, most csupán 39 000-en szavaztak, ami 7 000-rel kevesebb szavazat megszerzését jelenti! Minden zsarolás, kényszerítés, ajándékosztás, Prosperitati pályázatokra való hivatkozás, választási napon történő sms-es zaklatás és aktivisták által elkövetett háborgatás, autóztatás ellenében! Mi még arról is kíváncsian érdeklődnénk: vajon hány haladó magyar szavazhatott az összefogásban kiteljesedő, a kormányzásban szövetséges pártja ál-civil listájára?
Most kérjünk magyarázatot a választások utolsó 3 órájában a választási részvétel 15-20%-os (megmagyarázhatatlannak tűnő!) ugrásszerű megnövekedésére, az otthon szavazók számára és a rengeteg érvénytelen szavazat számára? Vagy a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) egésznapos hallgatására a részvételi arány kapcsán? Vagy arra miért kellett a teljes választási anyagot a városokból, községekből olyan gyorsan elszállítani Belgrádba? Miért is kell(ene) Belgrádba utazni a választási anyagba való esetleges betekintésért?
Gondok voltak a szavazatszámlálás ellenőrzésével, a névjegyzékkel; sokan más nemzetiségű névjegyzékbe soroltattak be; sokan nem kaptak meghívót, melyekből viszont bőven jutott az elhunyt személyeknek is!
A VMDK emlékeztetni szeretne egyeseket arra a tényre, hogy az egypárt volt elnöke 55 000 szavazat megszerzése után távozott a közéletből.
A számok mentén meg kell említeni , hogy a kettes számú lista 7500 szavazatot szerzett ami még azoknak a szavazatoknak a felét sem érte el, amit két évvel ezelőtt, közös fellépésünk alkalmával szereztünk, a tartományi választásokon 2016-ban. Ami azt jelenti, hogy nincsen "új időszámítás" a délvidéki magyar politizálásban, nem velük és nem most kezdődik a "történelem". Az MÖ listáját elhagyó 6 MNT-tag létszáma mára 5-re csökkent.
Ennek ellenére gratulálunk az önállóan megvalósított eredményekhez és szurkolunk nekik, hogy legalább olyan kitartóak, felkészültek és hatékonyak legyenek mint amilyen Tari István volt. Ezzen az úton hajlandóak vagyunk megadni minden támogatást és segítséget. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a továbbiakban is számít rájuk a magyar ellenzéki erők együttműködése során, különös tekintettel a soron következő önkormányzati, tartományi, országos szintű választásokra.
Végezetűl, tegyünk említést arrról, hogy országszerte hatalmas gondok adódtak a nemzeti tanácsok megválasztásának levezetésében. A haladók és szövetségeseik szinte mindenhol átvették a nemzeti tanácsok irányítását. Virágozzék így, ősszel is, az EU-nak kialakított kisebbségi kirakat?
Kiadó: VMDK IRODA
2018.11.08., Óbecse
NE SZAVAZZUNK 2018. november 4-én!
Tari István
NE SZAVAZZUNK 2018. november 4-én!
A VMDK Elnökségének és Tanácsának*
Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy nem adom nevemet a délvidéki magyarságot porig alázó politikai üzleteléshez, a világot balkáni garázdasággal megtévesztő kirakathoz, mely a magyarországi támogatások pártpolitikai célokra való felhasználását leplezve, az önmagát magyarnak mondó, ám a magyarságot lelkében megnyomorító, legnagyobb vegyes párt kirakata, egyszerűbben mondva: pénzmosodája.
Négy éves megbízatási időmön át, a Magyar Nemzeti Tanács egyetlen ellenzéki tagjaként, kérdéseimmel, módosítási javaslataimmal, sürgősségi előterjesztéseimmel, legfontosabb kérdéseink megvitatására ösztönözve, megpróbáltam tagtársaimat
kiszabadítani álcivil ketrecükből, ahová az őket mélyen lenéző és nemzetünket semmibe vevő, elvtelen pártvezér zárta őket. És azt kellett megdöbbenten tapasztalnom, hogy a délvidéki magyarság igazi és országos képviselőit, tanácsnokait nem zavarja a folyamatos kiskorúsítás, a rájuk osztott szavazógép-szerep.
Ráadásul, a pártalapú foglalkoztatás is megtette a magáét: sohasem volt ennyire tragikus méretű a délvidéki magyarság kiáramlása! Naponta tizenkét magyar fiatal hagyja el a szülőföldjét, miközben folyamatosan dőlnek ki a szekrényekből a mutyilistás sikertörténetek.
Az egypárti magatartás viselkedésmintái – a demokraták nélküli demokráciában – teljesen fölerősödtek, uralkodóvá váltak vidékünkön. Támogatói aláírásokat gyűjtő aktivistáink tevékenységét, az ajánlásgyűjtést Topolyán, Kishegyesen, Bácsfeketehegyen, Bácskossuthfalván, stb., akadályozzák, ellehetetlenítik; szimpatizánsainkat megfélemlítik.
A pártalapon működtethető, csalásra ösztönözhető szavazatszámláló bizottságok elfogult ellenőrzése következtében, az igazi megfigyelés hiányából adódóan: teljes egészében megkérdőjelezhető az MNT-s választás tisztasága.
Ezért nem kívánok részt venni a 2018. november 4-én tartandó választáson. Köszönettel tartozom, tartozunk azoknak a bátor magyaroknak, akik a rettegés és megfélemlítettség idején aláírásukkal támogatták listánkat, indulásomat!
A források igazságtalan elosztása a kampányfinanszírozásban, a tisztességtelen kampányolás, a tájékoztatási egyensúly hiánya és az igazi ellenőrzés fölfokozódó ellehetetlenítése csak növelheti a választási csalások mértékét.
Ezért maradjunk otthon 2018. november 4-én, ezért ne vegyünk részt a MEGALÁZOTT MAGYAROK NEMZETI TANÁCSÁNAK megválasztásában!
* Javaslatomat, 2018. október 10-én megtartott ülésén, elfogadta a VMDK Elnöksége és Tanácsa
Tovább csökken a nemzeti tanácsok jogköre
2018. április 14.
A szerbiai kormány tovább rontott a nemzeti tanácsokról szóló törvény tervezetén, csökkentve ezzel a nemzeti tanácsok hatáskörét. Miért hallgat a vegyes párt, aki részt vesz a belgrádi hatalomban?
Csonka Áron, VMDK
Forrás: RNS, TV2, Híradó - 2018.04.13.
