IGAZI SÁRDOBÁLÁS
Janicsározik a lopó, az önmagát tévedhetetlen vezérnek képzelő politikai ámokfutó, aki választás előtti koalíciós szövetségesét gátlástalanul meglopva, most a független értelmiségiek és egyházi méltóságok szoknyájába csimpaszkodva feledtetné el a megtévesztett délvidéki magyarokkal azt, hogy sunyi háttéralkuja következtében alakul ennyire szánalmasan azoknak a sorsa, akiknek a nevében szónokol.
Mert, ahogy az lenni szokott: háttéralkut háttéralku követ...
Mert szánalmas a délvidéki magyar választók sorsa.
Hiszen még választói névjegyzékük sem igazi!
Bárki, bármikor lazán megkérdőjelezheti azt!
Hogy menet közben az egyik, önmagát legbefolyásosabbnak és legnépszerűbbnek képzelő magyar párt visszaélhetett a magyarok személyes adataival?
Ugyan már, mit számít az! Hiszen aki magyar, az nem tarthat azokkal, akik az európai kákán is balkáni csomót keresnek!
Hogy a választási törvény a legfontosabb törvény?
Hogy az állami feladatok nem ruházhatók át egyik pártra sem?
Kit is érdekelhet mindez...
Bezzeg a régi, jól bevált kirakat-lét!
Az egész világot oly sikeresen megtévesztő, melldöngető mellébeszélés! A jugó-nosztalgiát felváltó vajdaság-nosztalgia szirupjával leöntve.
Úgy bizony: a Belgrádban csúszva-mászva talpat nyaló, a Pesten önérzetesen síró-rívó önérdek-képviselet kaphat most újabbnál újabb lendületet.
És a szerbek elégedetten röhöghetnek ismét a markukba: várakozáson felül sikerült újból összeveszíteniük a magyarokat egymással, ráadásul: egy tét nélküli meccsen, ahol a pénzesacskónak még nyoma sincs, mintha a politizálás nem is a közpénzek költését jelentené!
Nem igazi a választói névjegyzék, nem igazi a választás, nem igazi a döntéshozatali jog, szó sincs igazi autonómiáról: csak a sárdobálás az igazi!
Jó kimaradni belőle...
A VMDK TANÁCSA
