IGAZI SÁRDOBÁLÁS

Janicsározik a lopó, az önmagát tévedhetetlen vezérnek képzelő politikai ámokfutó, aki választás előtti koalíciós szövetségesét gátlástalanul meglopva, most a független értelmiségiek és egyházi méltóságok szoknyájába csimpaszkodva feledtetné el a megtévesztett délvidéki magyarokkal azt, hogy sunyi háttéralkuja következtében alakul ennyire szánalmasan azoknak a sorsa, akiknek a nevében szónokol.

Mert, ahogy az lenni szokott: háttéralkut háttéralku követ...

Mert szánalmas a délvidéki magyar választók sorsa.

Hiszen még választói névjegyzékük sem igazi!

Bárki, bármikor lazán megkérdőjelezheti azt!

Hogy menet közben az egyik, önmagát legbefolyásosabbnak és legnépszerűbbnek képzelő magyar párt visszaélhetett a magyarok személyes adataival?

Ugyan már, mit számít az! Hiszen aki magyar, az nem tarthat azokkal, akik az európai kákán is balkáni csomót keresnek!

Hogy a választási törvény a legfontosabb törvény?

Hogy az állami feladatok nem ruházhatók át egyik pártra sem?

Kit is érdekelhet mindez...

Bezzeg a régi, jól bevált kirakat-lét!

Az egész világot oly sikeresen megtévesztő, melldöngető mellébeszélés! A jugó-nosztalgiát felváltó vajdaság-nosztalgia szirupjával leöntve.

Úgy bizony: a Belgrádban csúszva-mászva talpat nyaló, a Pesten önérzetesen síró-rívó önérdek-képviselet kaphat most újabbnál újabb lendületet.

És a szerbek elégedetten röhöghetnek ismét a markukba: várakozáson felül sikerült újból összeveszíteniük a magyarokat egymással, ráadásul: egy tét nélküli meccsen, ahol a pénzesacskónak még nyoma sincs, mintha a politizálás nem is a közpénzek költését jelentené!

Nem igazi a választói névjegyzék, nem igazi a választás, nem igazi a döntéshozatali jog, szó sincs igazi autonómiáról: csak a sárdobálás az igazi!

Jó kimaradni belőle...

A VMDK TANÁCSA