VMDK - Home

Óbecse – Szenttamás

Kegyeletünket rótuk az 1944/45-ös magyar áldozataink előtt.

Óbecsén, a belvárosi katolikus temetőben felállított Kopjafánál.

Szenttamáson: Mártírjainknak állított emlékhelyén és a honvédek sírjánál.

Páll Sándor emlékezete

A délvidéki magyarság legbátrabb és legellentmondásosabb politikusa volt.

Hírnevét makacsságával, szívós kitartásával a háborús évek elején alapozta meg a belgrádi parlamentben, ahol törvénymódosítási javaslataival, folyamatos viszontválaszaival, csípős megjegyzéseivel, a háborús kormányt ostorozó, a szerb honatyákat nyelvük helyes használatára okító magatartásával, a nemzetkisebbségi pártpolitizálás új, addig nem tapasztalt magatartásmintáit kialakítva, pártjának, az akkor még egyetlen és egységes magyar szervezetnek: a VMDK-nak legnépszerűbb politikusa lett.

Emlékezetes marad a hadurakkal, a háború hiénáival a nyilvánosság előtt folytatott kíméletlen vitája. A délvidéki magyarság akkor zárta őt szívébe.

Nevéhez fűződik Óbecse és a környező települések utcái új elnevezésének kialakítása, ahogyan a magyarság zászlajának óbecsei városházára való kifüggesztése is.

Helytörténészként, művelődéstörténészként, tanárként, a szerb–magyar irodalmi kapcsolatok kutatójaként publikált írásaival, könyveivel a hely jó szellemét és a két szomszédos nép közötti igazi megbékélés ügyét szolgálta.

Ezért őrzi emlékét a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége.

János evangéliuma (Jn8, 31-32)

"Ha megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket"

VMDK TV

Mindenszentek napján, Bácsföldváron

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves bácsfölváriak!

Mindenszentek napján az 1944/45-ös ártatlan áldozatainkra emlékezünk itt ma.

Kövér László, a Magyar Országgyűlés Elnöke, beszédéből idézek:

"Elvesztegetett életek, földre hullott könnyek, kiontott vér. A temető, amelyet beszántottak, a sokszázados templom, az Isten háza, amelyet ledöntöttek. A sintértelep, ahová bestiálisán lemészárolt embereket kapartak el. A szögesdrót, amely védekezésre képtelen, kiszolgáltatott embereket zárt közre. A hó, amellyel betakarták a csecsemőt, aki megfagyott anyja karján, és eltemetni sem lehetett. A szomszédok, akik egy együtt leélt élet után gyilkoltak. Az átforrósodott puskacsövek, a véres ólmosbotok, az alkalmi mészárló szerszámok. Elképzelhetetlen keserű, fekete gyász, feneketlen gyűlölet, megroppant gerincek, és hallgatás. Hallgatás.

Ezért emlékeznünk kell. Meg kell gyújtanunk és magasra kell emelnünk az emlékezés mécseseit. Valahogy úgy, ahogy minden esztendőben lángra lobbannak most a délvidéki magyar közösségekben. Az ő történetük az egész nemzet története: mindannyiunknak meg kell ismernünk! Emlékeznünk kell azokra, akik közülünk azért haltak meg, mert hozzánk tartoztak. Emlékeznünk kell, hogy soha többé ne történhessen meg velünk mindez."

Páll Sándor szavait idézve, hozzáteszem:

„ Azt tapasztalom, hogy ügyünk nem megy előre. Azért nem megy előbbre, mert politikusaink egy része kettős beszédet alkalmaz. Valamit mond a magyaroknak, keményen, viszont szerb koalíciós felvilágosult nacionalista partnereinek nem mond semmit, cinkosan összekacsint a hátunk mögött, s úgy gondolja, hogy ezt a hatalmat így kell gyakorolni. Nos, ennek a viselkedésnek a szenvedő alanyai vagyunk mi."

Köszönöm, hogy ma eljöttek ide, és itt vannak velünk, hogy közösen emlékezzünk!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Elhangzott bácsföldvári megemlékezésünkön, 2012. november 1-én.

Csúrogon - a sintérgödörnél

2012. október 28.

Csúrogon a '44/45-ös magyar áldozatok emlékhelyén, a sintérgödörnél emlékeztünk.

Csonka Áron a VMDK elnöke és Burnát Zoltán

The Next Story...

2012. október 25., csütörtök

The Next Story...

Már eleve vacak, könnyen felfeslő anyagból készült emberként sajgó lélekkel állapítom meg, hogy ismét körvonalazódni látszik egy torokszorító történet a délvidéki magyar fiatalokról. Egy újabb, elvetemült módon, de irigylésre méltó fondorlatos ügyességgel megszerkesztett kreálmány – újabb temerini fiúkról. Napnál is világosabb: nem egyéb ez, mint egy tökéletesen időzített műbalhé. Most, pont most, a szerb és a magyar államfő közelgő találkozóját megelőző hetekben, napokban. Hangulatkeltés. Erőfitogtatás. A nemzeti feszültség kötelező érvényű szintentartása. Pongyola-magyarsággal azt is mondhatnám, hogy éppen most – amikor amúgy is el vagyunk árulva, de rendesen – olyannyira hiányzott ez nekünk, mint a szóláshasonlatbeli üveges tótnak a hanyatt esés...

Van Temerinben egy baljós hangzású, már magában is rossz asszociációkat sejtető NEXT nevű szórakozóhely. Amely a búvópatak elve alapján működik. Pénteken este kinyit, hétfő hajnalban pedig bezár. A hét többi napján egyszerűen nem üzemel. Ez már magában meglehetősen furcsa és szokatlan, de persze előfordul ilyesmi a vendéglát(óz)ásban. Az viszont már eleve kétessé és gyanússág teszi az üzletet, hogy valójában működési engedélye sincs. Csak amolyan „zugkocsma". Amikor a településen már szinte minden más szórakozóhely bezár, akkor a záróra után kitessékelt vendégsereg rendszerint a Next felé veszi az útját. Mert tudnivaló, hogy az még hajnali 3-4 órakor is nyitva tart. Ott mindig kiszolgálják (étellel, itallal egyaránt) a kései vendéget. Tulajdonosa (nem nehéz megfejteni) nem magyar.

Így volt ez az elmúlt hétvégén is. A Nextben sütöttek, főztek. A szórakozni vágyók pedig eszegettek, iszogattak. Magyar fiatalok egy csoportja is megjelent a vendéglőben. Helybeliek, óbecseiek és adaiak.

A mozaikkockákból összerakosgatott történet akkor kezdett különlegessé válni, amikor a helyszínre érkező egyik óbecsei fiatalember Sieg Heil! köszöntéssel lépett be a helyiségbe. Erre többen felkapták a fejüket az ott italozgató szerb nemzetiségű fiatalok közül. A heves szóváltást pedig egy idő után tettlegesség követte. A szemtanúk elmondása szerint akkor szabadultak el az indulatok, amikor az egyik magyar srác frissen kirendelt vacsorájába váratlanul „belerepült" egy sörösüveg... A verekedés (amelyhez az eddigi híreszteléssel ellentétben nem is hívták ki a rendőrséget) az utcán folytatódott. Helyesebben: a magyarverés az utcán folytatódott. Mert akkor már „csupán" arról volt szó.

Az történt, hogy a kedélyek lecsillapodása után hazafelé induló magyar fiatalokat követte, sőt üldözőbe is vette egy kamion és három személygépkocsi. A kamion rakterében sörösládák voltak, amelyekből csak úgy záporoztak az üvegek az úttesten haladó fiúk irányába. Egy közülük a sántasága miatt állandóan lemaradt. Őt több üveg el is találta. A fején okozva sérüléseket. Amikor utolérték, baseballütővel és lánccal ütötték-verték. A többiek többször is visszafutottak hozzá, hogy védelmezzék, hogy segítsenek neki. Egy alkalommal el is esett, és csak az utolsó pillanatban sikerült felemelniük az úttestről. Különben áthajtott volna rajta a teherautó. Szorult helyzetükben a magyar fiatalok (ők öten voltak, puszta kézzel, a szerbek pedig vagy húszan és ütlegekkel felszerelkezve) úgy döntöttek, hogy kihívják a rendőrséget. Körülbelül 40 perc elteltével érkeztek meg a helyszínre. Az öt magyar fiatalt meggyőzték, hogy menjenek be a rendőrállomásra és ott mondják el a panaszukat. A más nemzetiségűek közül állítólag csupán két személyt hívattak be.

A hétvégi temerini történet tetőpontjaként hét magyar fiatalembert őrizetbe vettek. Orosz Attila, Orosz Róbert és Koperec Csongor helybeliek, Kovács Norbert és Karpinszki Kornél óbecsei, Smith Tomas és Apatocki Flórián pedig adai.

Az Orosz családnál hétfőn délután házkutatást tartottak. Egy órától négy óráig zajlott a „helyszíni szemle". Összesen tíz egyenruhás érkezett: hét férfi és három nő.

– Korrekt módon végezték a munkájukat. Nem dúlták fel a lakást, nem forgatták fel a szobáinkat. Amit elmozdítottak a helyéről, azt vissza is pakolták. Viszont nagyon sok mindent lefoglaltak. Összesen 34 különböző tárgyat. Elvitték a család mindkét számítógépét, 4 magyar nyelvű könyvet, újságokat, folyóiratokat, CD-ket, négy Magyarországot ábrázoló térképet és a magyar zászlót. Emellett még három és fél csomag plakátot és szórólapot, amelyek az idei EMI-táborra készültek – sorolta az édesapa, Orosz István.

A felesége, Angéla, évek óta küzd rákbetegségével. A bajt most az elhatalmasodott szívpanaszai is tetézik. Az ágyban fekvő asszonyt erősen megviselték az elmúlt napok történései. A következőket panaszolta:

– Nagyon meglepődtem, amikor a kiérkező egyenruhások valósággal megszállták a házunkat. Kértem, engedjék meg, hogy a munkahelyén felhívhassam a férjemet. Tíz perc alatt hazaért volna. De nem volt szabad. Két szomszédunkat hívtuk át, hogy legyenek jelen a házkutatásnál. A két gyerek összes pólóját elvitték, amelyeken valamilyen magyar felirat volt. Az általános iskolás lányunk német tankönyvét is le akarták foglalni, mert azt hitték, hogy valamilyen fasiszta szövegeket tartalmazó kiadvány. Alig sikerült velük megértetnem, hogy nem arról van szó. A spájzban is szétnéztek. Onnan az inhaláló készülékemet akarták elvinni, mert azt is gyanúsnak találták. De a legnagyobb felhajtás a katonaság által kimustrált holmikat tartalmazó boltban vásárolt (több darabból összehegesztett), repedt csövű puska, a második világháborús, rozsdás töltények és egy riasztópisztoly miatt volt. Főleg, amikor kiderült, hogy egyik fiunknak sincs fegyvertartási engedélye.

A szintén letartóztatott 19 éves Koperec Csongor szüleihez már csak hétfőn este érkeztek meg a házkutatást végzők. Fél nyolctól 9 óráig tartott a „helyszínelés". Zsuzsát, az édesanyát leginkább arról faggatták, hogy a fiúnak miért van jó néhány katonai, terepszínű egyenruhára emlékeztető holmija. Afelől érdeklődtek, hogy Csongor miért vonzódik a tarka, militarista jellegű öltözékhez. – Fiunk szekrényéből elvittek 6 feliratos pólót, egy vastag porréteg lepte baseballütőt meg egy viperát. Összeszedték a magyar dalokat tartalmazó CD-ket és lefoglalták a horvát zászlót is. Nagyon aggódunk a gyerekünk miatt. A bajt csak tetézi, hogy Csongor szinte egyáltalán nem tud szerbül. Emiatt biztosan még nehezebb lesz a helyzete – tudtam meg az édesapától.

A 18 éves adai fiú, Apatocki Flórián idén fejezte be a középiskolát. Autószerelőnek tanult. Becsei barátnője révén került kapcsolatba az ottani fiatalokkal és a temeriniekkel. Édesanyja elmondása szerint egy nagyon összetartó társaságról van szó. A fia olyan barátokat szerzett, akik kiállnak egymásért. Ebben a hétvégi temerini esetben is – nagy valószínűséggel – ez történt. Védelmezték a legerőtlenebbet, azt, akit bántottak. A szintén óbecsei Kovács Norbertet. A 33 éves fiatalember története annyiból különleges, hogy egy balesetet követő elhibázott műtét után hét centiméterrel rövidebb lett az egyik lába, ami miatt kissé nehézkessé vált a járása. A Nextben lezajlott szóváltás és verekedés alkalmával sem tudott olyan gyorsan menekülni, mint a többiek. Ezért szenvedett súlyosabb sérüléseket. Őt lánccal ütötték-verték a támadók, és két seb keletkezett a fején.

– A letartóztatást követően még sikerült beszélnem a fiammal telefonon. Igyekeztem megnyugtatni és bátorítani. Egyébként is én vagyok az, aki a szülőkben tartja a lelket. Azzal vigasztalom őket, hogy a mi gyerekeinknek bántódása nem eshet, hiszen nem követtek el olyasmit, amiért esetleg börtönbe zárhatnák őket. Az általam felkért ügyvéd is ugyanezen a véleményen van. Szerinte legfeljebb egy hónapig tarthatják bent a fiúkat. Addig, amíg minden lehetséges tanút meghallgatnak az ügyben. Az ügyvéd nem csupán Flóriánt, hanem a másik óbecsei fiút, Karpinszki Kornélt is képviseli – mesélte az édesanya, Apatocki Magdolna.

A Smith család Kuláról költözött Adára. Fiuk, a 18 éves Tomas, Becsén jár középiskolába. Szakácsnak tanul. Ez az utolsó éve. Végig jeles tanuló volt. Ezen a héten a számára nem lett volna tanítás, mivel az egész hetet a gyakorlaton kellett volna eltöltenie. A szomszédos faluban, Moholon, az ottani idősek otthonában. Hétfőn reggel a szokásos módon oda indult.

– Azóta nem láttuk a fiunkat, és szinte nem is tudunk róla semmit. Iskolatáskával a hátán ment el, egy szál rövid ujjúban – mondja Zsuzsanna, a könnyeivel küszködő édesanya. – Most csak tehetetlen idegeskedéssel telnek a napjaink. El sem tudjuk képzelni, mi lehet vele. Még arról sincs hírünk, hogy ép bőrrel megúszta-e a hétvégi verekedést. Csak találgatjuk a férjemmel, hogy mikor fogják hazaengedni, és közben amiatt is rettegünk, hogy egyáltalán folytathatja-e a majd a tanulmányait, vagy e sajnálatos incidens miatt el fogják távolítani az iskolából? A rendőrség hétfőn járt nálunk. A gyereket keresték. Tomas viszont akkor még nem érkezett haza. Amikor felhívtuk a telefonján, azt mondta, hogy már úton van. Az egyenruhások azon nyomban el is indultak érte, tehát valahonnan az utcáról vitték el. Azóta nálunk nem járt a rendőrség. Házkutatást sem tartottak. De nem is találtak volna semmi elkoboznivalót. A gyerekünket nem is érdekelt semmi más, egyedül csak a küzdősportok. Kiváló karatezó, kick bokszoló. Mindössze annyi információt sikerült csak szereznünk a szülőktől, hogy a temerini rendőrállomásról kedden hajnalban, olyan 3 óra körül szállították be őket a klisai fogdába.

– Ma reggel arról értesítettek bennünket, hogy hivatalból kirendeltek a gyerek mellé egy ügyvédet. Azt viszont hiába hívogatjuk, sehogy nem tudjuk elérni. Nekünk nincs pénzük arra, hogy külön ügyvédet fogadjunk. Napszámból élünk. Számítógép sincs a házban. Nekünk arra nem futja. Azt is ma tudtuk meg, hogy a fiunk eddig még nem tett vallomást. Hallgatással védekezett – mondja Georg, az édesapa.

A másik óbecsei srác, Karpinszki Kornél most 21 éves. Ő nagyon korán, még 9 évesen kimaradt az általános iskolából. Súlyos beteg volt, 8 évesen két szívinfarktuson esett át. Azóta sem állt helyre az egészségi állapota. Alkalmanként idénymunkákkal próbált hozzájárulni a családi költségvetéshez. Otthon lakott a szüleivel és a bátyjával.

Albert, az idősebbik fiú a következőket mondta: – Nálunk hétfőn délután, fél kettő tájban jelent meg a rendőrség. Akkor vitték el az öcsémet és Kovács Norbertet, aki szintén a házunkban tartózkodott. Azt mondták, hogy a temerini rendőrállomásra szállítják őket, és a kihallgatás után, még aznap haza is jöhetnek. Persze, ez nem így történt. Édesapám valamelyest belenyugodott a történtekbe, de anyánkat nagyon megviseli. Tőlünk csak a közösen használt számítógépet vitték el, semmi mást.

Az újabb sajnálatos temerini esetnek természeten lesz folytatása. A 48 órás előzetes, vizsgálati fogság ideje lejárt. A legfrissebb információk szerint két fiú esetében (Orosz Attila és Orosz Róbert) a vizsgálati fogság idejét egy hónappal meghosszabbították.

Szabó Angéla

Forrás: Bozóki Antal (hon)lapja

Nemzeti gyásznapunkon - Eleméren

2012. október 6.

Nemzeti gyásznapunkon,

a központi megemlékezés színhelyén,

Eleméren,

Kiss Ernő honvédtábornok sírjánál,

Hangya István a VMDK nevében koszorúzott.

Lázár Vilmos emléktáblájánál Adrienne Szabó és Hangya István emlékeztek.

The basic requirements for the maintenance and development of the national identity of the Hungarian minority community in Vojvodina

Public summons to the Hungarian minority representatives, to the leaders of the mother country and to the Hungarian members of the European Parliament

The following facts could be stated concerning the Hungarian minority community in Vojvodina:

- the demographic and economic situation and the unemployment rate of the Hungarian minority community in Vojvodina has been deteriorating (even after the so-called democratic takeover in October 5, 2000) – the results of the October 2011 census concerning the nationality structure and distribution have not been published yet –, while the birth rate is decreasing, more and more young and educated people are moving abroad which consequently leads to the fact that the Hungarian minority population is growing old;

- in Vojvodina the unemployment rate exceeded the so far unprecedented 27 percent, and the unemployment rate among the Hungarian minority people is even significantly higher;

- fewer and fewer representatives of the Hungarian minority community are in charge of decision making in the significant decision-making organizations – (for instance, in Zrenjanin and Novi Sad) – which threatens their right for the proportional representation and equal opportunity in decision making –, the fact that more and more Hungarian contractors loose their real estates and arable land property increases the impoverishment of the community;

- the Hungarian minority political parties were unsuccessful on the 2012 Serbian elections and also there is a lack of agreement among them concerning the most vital political and social questions referring to their community;

As a result of the above mentioned serious problems, the Hungarian minority community in Vojvodina is increasingly ruled by despair, depression and lethargy. As we – the undersigned leaders of the Hungarian minority political parties, civil organizations and individuals – who took part on the September 27, 2012 meeting, feel responsible for not only our but our children's future, we demand:

1. Taking political actions against high unemployment rates – including investments that will create new and secure jobs – as well as provisions for creating better living conditions that would encourage the young members of the Hungarian minority community to stay in their birthplace to live, work and establish a family;

2. From the Serbian government the full-scale national, territorial and personal autonomy of the Hungarian minority living in Vojvodina; based on our experience, there is a need for the modification of the Law on the National Councils to enable the real political self-governance of the national minorities in Serbia; as a next step, new democratic national council elections should be hold, based on the register of voters made and kept by the Serbian government, while taking into account the territorial distribution of the population;

3. Not only the final decentralization of Serbia but its division into regions – by taking into consideration economic, geographic, ethnic and other vital principles – on the pattern similar to the EU; the Hungarian minority community in Vojvodina where creating majority should live in one administrative district; as a part of the public administration reform, in accordance with the principle of subsidiarity township municipalities should be established; the complete restitution of the self-governing system of the Autonomous Province of Vojvodina, including legislative, executive and judicial jurisdiction.

4. The integration of the MP places for the representatives of national minorities – assured by the Constitution of Serbia – into the electoral law; the assurance of the proportional representation of minority Hungarians in the decision-making, administrative and judicial institutions on all levels; the enactment of a new law on the election process of the MPs, which makes voting for individuals and political lists equally possible and where every candidate receiving, at least, 2000 votes is entitled to be ranked;

5. The modification of the assimilation encouragement regulation about the annexation of Ada, Senta and Kanjiza to the territory of northern Banat;

6. The restoration of the municipal courts in Ada, Čoka, Kanjiža, Bečej, Temerin, Bačka Topola and Senta and the publication of the data concerning the national distribution of the employees at administrative workplaces; the right for the use of the Hungarian language during office routine in the administrative organizations and the enactment of a law on the official language use;

7. The establishment of:

- a separate Hungarian education system – from kindergarten to university – based on the needs of the Hungarian minority population and taking into account the opinion of the representatives of the Hungarian minority parents;

- Hungarian mother tongue groups and courses at the University of Novi Sad;

- the independence of the primary shools in Torda and Novi Itabej presently belonging to the Serbian school centre;

- a new syllabus for teaching the state language (Serbian) as a non-mother tongue for the Hungarian mother tongue students. Also there is a strong need for the modernization of the existing language teaching course books and an erasure of any content referring to the condemnation of the national minorities;

8. The liberty of the press, being independent both of the political parties and the Hungarian National Council;

9. Specification of a deadline for finishing the construction works of the National Theatre in Subotica and the Europe Student Hostel in Novi Sad;

10. Abolishment of the collective guilt decree from the October 6, 2011 Law on Property Restitution and Compensation;

11. From the Serbian Parliament to adopt a declaration against the 1944-45 massacre concerning Hungarians in Vojvodina, to officially apologize and to provide the opportunity for the worthy commemoration; allow the erection of monuments for the victims of World War II in every settlement with mass graves, the re-opening of secret files and archives to help research on the war events as well as to allow access to the list of informants and to institute proceedings against the perpetrators of the atrocities alive;

12. Putting an end to the settling of deported people mainly from Western Europe into the territories inhabited by the Hungarian minority community, because it would not only change the ethnic proportion of the population but would also make the public security worse;

13. From the government of Serbia to ensure the effective investigation of the ethnic-based incidents and to consistently apply the law – regardless of any affiliation – against the perpetrators, as well as the release of the Temerin prisoners;

14. Taking into account the above mentioned issues of the native Hungarian minority and discuss them in the phase of the negotiations on Serbia's European integration; we consider the adequate settlement of the most crucial questions in the Serbian-Hungarian, Hungarian-Serbian relations before Serbia becomes a candidate member state;

15. We – the undersigned leaders of the Hungarian minority political parties, civil organizations and individuals – are going to monitor and call the Hungarian members of the Parliament to account for holding the brief and the realization of the above mentioned demands.

The aforesaid public summons will be sent to the Serbian and overseas press in Serbia and abroad, to Ivica Dačić, the Prime Minister of Serbia, to Štefan Füle, Europen Comissioner for Enlargement and European Neighbourhood Policy, to Jelko Kacin, Member of the European Parliament and rapporteur on Serbia's accession to the European Union, to the leaders of the mother country and to the Hungarian members of the European Parliament

Novi Sad, September 27, 2012.

Political parties:

– András Ágoston, Hungarian Democratic Party - Vojvodina (Vajdasági Magyar Demokrata Párt, president

– Áron Csonka, Democratic Community of the Hungarians in Vojvodina (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége), president

– Bálint László, Hungarian Hope Movement (Magyar Remény Mozgalom), president

– László Rácz Szabó, Hungarian Civil Association (Magyar Polgári Szövetség), president

Civil Organisations:

– "Árgus" – Civil Assotiation for the Minority Rights of the Hungarians in Vojvodina (Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület), mgr. Antal Bozóki, president

– "Barangoló" – Civil Organisation – Zenta (Barangoló Civil – Szervezet, Zenta), Éva Miklós, president

– "Horizont" – The Union of the Hungarian Southern-Bacska and Srem Civil Organisations (Horizont Dél-bácskai és Szerémségi Magyar Civil Szervezetek Szövetsége), Bátori József, president

– "Nagy Sándor" – Assosiation of Monument and Tradition Protection, (Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület, Ferenc Papp, president

– „Nagyapáti Kukac Péter" – Association of Hungarian Tradition Protection and Ethnography Research (Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat – Topolya, Kovács László elnök)

– Student Fund Association – Novi Sad (Újvidéki Diáksegélyező Egyesület), Márton Matuska, president

– Hungarian Reader Association (Újvidéki Magyar Olvasókör), Mária Matuska, president

– Novi Sad Civil Choir (Újvidéki Polgári Daloskör), Ferenc Papp, vice-president

– Association of Hungarian Pedagogues of Vojvodina, (Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete), Margit Nagy, president

Individuals:

István Bálint, journalist, Novi Sad

Zoltán Margit, horticulturist, Csóka

Béla Muhi, professor, Újvidék

Judit Rontó B., mgr., teacher, Torda

Angéla Szabó, journalist, Csantavér

Sándor Zavarkó mgr., Novi Sad

Karolina Magyari, lawjer, Novi Sad