ЧОНКА: Тражимо тростепену аутономију

2013.01.20.

Мађари у Србији очекују да државу којој су лојални поново почну да у пуној мери доживљавају као своју; желе да у њој остају, да животну срећу не морају да траже негде другде. А за потоње, међутим, оптирају већ дуги низ година уназад, пре свега из економских разлога. Незапосленост у деловима Војводине где Мађари чине већину већа је од покрајинског неславног скора од 27 посто незапослених.

Ништа више од потребе да се то промени мотив је политичким представницима мађарске националне заједнице за изношење идеје о стварању националне аутономије Мађара на територијалном принципу. Иако та идеја далеко од тога да је нова – помиње се наиме још од 1995. године – предлог званичног Београда за решење положаја косовских Срба поново је актуелизовао тај наум, али му овај пут, сматрају у појединим круговима, управо због консезуса власти то даје веће шансе за реализацију. Или..?

– Колико се предлог о територијалној аутономији Срба на Косову сматра битним за опстанак Срба на тим просторима, толико је наш предлог битан за опстанак Мађара у Војводини и Србији. И управо у том мотиву да се обезбеди опстанак, али и просперитет грађана Србије, видим шансу да и наш предлог буде узет у разматрање, а потом и да доживи реализацију – каже ми Арон Чонка, председник Демократске заједнице војвођанских Мађара.

Чонка у разговору оставља утисак сталожене и рационалне особе и, како год то звучало, за њега је политичка реалност да се о предлогу за формирање мађарске територијалне аутономије на северу Војводине поведе дијалог с представницима власти Републике Србије.

– Ако ме питате да ли очекујем реакције на овај предлог – да, очекујем да о томе започнемо дијалог и да се наш предлог озбиљно узме у разматрање – изричит је Чонка. – Све што је потребно је добра воља, а након тога да се ствар препусти правницима. Садашњи Устав дозвољава могућности за које се залажемо, јер говори о аутономијама и о праву локалних самоуправа на удруживање, па стога ни са те стране нема препрека да се ова идеја реализује.

Чонка је о овом предлогу прошлог месеца говорио пред члановима Поткомисије мађарског Парламента за аутономије мањинских заједница ван матице при Комисији за национално заједништво Мађарске. Заправо, изнео је таксативно захтеве које су крајем септембра сачинили представници четири странке које представљају војвођанске Мађаре, а своје потписе на тај документ ставио је и један број цивилних организација, односно појединаца.

– Таква идеја, која има за циљ другачији приступ питању унапређења положаја Мађара у Војводини, била је релативно нова за чланове те поткомисије. Пре свега због тога што су навикли на једнострано информисање од Савеза војвођанских Мађара, па и Националног савета Мађара и медија који тај савет контролише – тврди лидер ДЗВМ-а.

Састанку у Будимпешти присуствовали су, иначе и председници Покрета Мађарска нада, Демократске странке војвођанских Мађара и Грађанског савеза Мађара. СВМ, каже, није имао званичног представника, али је ставове те странке у извесном смислу заступао Тамаш Корхец, председник Националног савета Мађара у Србији.

– Мислим да је иступ Тамаша Корхеца био својеврсно изненађење, будући да је, колико знам, први пут пред политичарима из Мађарске рекао да досадашњи концепт аутономије за Мађаре, дакле онај који је омогућио Закон о националним саветима, није донео очекиване резултате. Подастирући податак да је у односу на прошли попис Мађара мање за 40.000, Корхец је признао да се нешто није добро радило у претходном периоду и да би територијална аутономија била дугорочно решење за опстанак мађарске заједнице у Србији – наводи Чонка.

Није то за Чонку никава промена политике СВМ. Подсећа ме, наиме, кроз пасаж о конкретним оквирима територијалне аутономије, да су пре стварања Мађарске коалиције пред изборе 2008. три мађарске странке формулисале и захтев о тростепеној аутономији. Не може а да не ми не помене и како је СВМ након избора не само заборавио коалиционе партнере, већ и предизборни програм.

У том програму доминирао је захтев о тростепеној аутономији за Мађаре у Војводини: први степен чинила би територијална аутономија која би била формирана удруживањем осам општина на северу покрајине у којој Мађари чине већину становништва, с могућношћу да јој путем референдума приступе и друге општине. Потом, насеља у којима су Мађари у већини добила би статус локалне самоуправе специјалног статуса, док трећи степен подразумева персоналну аутономију оличену у националном савету. Не наравно по форми и по садржају како то предвиђа закон из 2009, наглашава мој саговорник.

Тражим да ми објасни како би удруживање тих општина допринело бољитку овдашњих Мађара, оживело привреду, смањило незапосленост, спречило одлазак у иностранство или у веће градове...

– Имали бисмо право да сами уређујемо питања од важности за ту регију – одговара. – Према подацима Привредне коморе Суботице, која покрива добар део те будуће регије, у 2011. извоз на територији те привредне коморе износио је 1,5 милијарду долара. Од тога те општине добијају само мрвицу кроз трансфере локалним самоуправама. Међутим, као регија залагали бисмо се да већи део тих средстава остане у регији. То би нам помогло да унапредимо живот грађана, а пре свега да утичемо на решавање проблема непостојања инфраструктуре. Тај регион сада нема ни железницу, тек кроз део пролази аутопут, тамо су обављене најгоре приватизације у Србији, а незапосленост је већа од војвођанског просека који износи 27 посто. Није ни чудо да се људи константно исељавају, да ли у веће градове да ли у иностранство.

Аутономија Војводине, или оно што је од тога остало, недовољан је оквир у којем би ови проблеми могли да се решавају, сматра мој саговорник. Војвођанска аутономија нема механизме да заштити националне заједнице у мери у којој је то њима потребно, истиче Чонка. Смета му и та мантра о мултикултуралности, јер то, тврди, постоји само на папиру. У пракси је, каже, потпуно другачија ситуација: „Чик пробајте да затражите извод из матичних књига на језику националне заједнице, или да се државном органу обратите на свом језику. О другим проблемима да и не говорим".

Указује ми на крају на то да је степен поверења Мађара у државу почео драстично да опада током 90-их након чистки по предузећима, полицији, судовима, и након масовне мобилизације по свим могућим фронтовима по бившој Југославији. То поверење је делимично враћено, али и је даље далеко од жељеног, јер Мађари немају пропорционалну заступљеност у одређеним државним органима: „Занемарује се равноправна употреба језика и то ствара осећај код мојих сународника као да им је Србија маћеха, а не мајка. Ми кроз предлог о којем желимо да поведемо демократски дијалог и који сматрамо оправданим у смислу опстанка Мађара у Србији, настојимо да Мађари у пуној мери Србију почну да доживљавају као своју државу. Јер, Србија јесте и наша држава", тврди Чонка.

Денис Колунџија

Извор: Интернет портал новосадског листа Дневник, 20.01.2013.

Nem csak autonómiát – munkát, családot, szolidaritást is

2013. január 3. [12:36]

A Vajdaság Ma interjúja Csonka Áronnal, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnökével

Újra be kell építenünk a közbeszédbe a területi autonómiát, a tisztességes munka, a család, a családalapítás, a szociális szolidaritás, az önbecsülés kérdését, az emberi jogok tiszteletben tartását, mondta Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke a Vajdaság Mának adott interjújában. Szerinte ugyanis válságban van társadalom értékrendszere.

A 2012-es év legfontosabb eseményeinek egyike a választás voltak a politikában. Merre mozdította az előző év a VMDK-t?

- Ami a választásokat illeti, ismert az eredményünk. Koalíciónk bejutott a szerb képviselőházba egy képviselővel, és így mi is parlamenti párt lettünk. A Mindannyian Együtt koalíció azóta is működik, eddig két olyan kérdésben szólaltak fel, ami számunkra, a vajdasági magyarság számára is kiemelt fontosságú. Az egyik a vajdasági költségvetés módosító indítványa. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk, hogy az ominózus hét százalékon belüli nagyberuházásra fordítandó keretből egyenlő mértékben jusson a különböző mikrorégióknak. Sokszor elmondtuk már, de továbbra is szükség van a közlekedési hálózat fejlesztésére, a gazdaságot serkentő intézkedésekre. Ahhoz, hogy élhetőbb legyen a szülőföld az itteni magyarságnak, javítanunk kell az életkörülményeken.

Melyik az a terület, ahol a VMDK konkrét lépésekre készül?

- A legközelebbi konkrétum, ami ránk vár, az a bíróságok kérdése. Legjobb tudomásom szerint hamarosan napirendre kerül az igazságügyi rendszer újbóli átalakítása. Ezen a területen azt szeretnénk elérni, hogy a magyarok által lakott községek mindegyikére, így például Adára is kerüljön vissza az önálló bíróság. Itt 2011-ben elfogadott az akkori önkormányzat egy határozatot, amiben a bíróság visszaállítását kértük. Ez a határozat él, és azért aktuális, mivel a kiszivárgott információk szerint a zentai bírósághoz csatolnák Adát is, ami azt jelentené, hogy az ittenieknek továbbra is utazniuk kellene.

Két felszólalást említett, ami jelentős a vajdasági magyarok számára is. Vajdaság költségvetése volt az egyik.

- A másik kérdés a kis értékű lopásokkal kapcsolatos, a határérték elmozdítására vonatkozott, amit nemrégiben tizenötezer dinárról ötezerre módosítottak. Szerintünk ebben az esetben a zéró tolerancia az egyetlen elfogadható opció. Folytatódik az aláírások gyűjtése, eddig több mint tízezer ember támogatását gyűjtöttük be, az elfogadott módosítással nem szabad megelégednünk.

Mi volt a legfontosabb tapasztalata az elmúlt évnek? Merre lép tovább a párt?

- A választásokon az emberek kevésbé figyeltek a helyi értékekre, a helyi arcokra, politikusokra. A tartományi és köztársasági kampányok elvonták a figyelmet, az emberek könnyebben szavaztak helyi szinten is azokra a csoportosulásokra, akikre a felsőbbeken. Erősítenünk kell a helyi szervezetek munkáját, hiszen mi továbbra is alulról felfelé akarunk építkezni, és az elkövetkezőkben is ez lesz a cél. Tavasszal vár ránk egy kongresszus, ahol megfogalmazzuk a célkitűzéseinket, álláspontjainkat. Mi már ezzel is a következő választásokra kezdünk készülni. Fontosnak tartjuk például a kereszténydemokrata értékeket, azért is, mert úgy látom, a társadalom értékrendszere válságban van.

Hogyan tud erre a válságra a politika választ adni?

- Szükség van arra, hogy újra beépítsük a közbeszédbe például a területi autonómiát, a tisztességes munka, a család, a családalapítás, a szociális szolidaritás, az önbecsülés kérdését, az emberi jogok tiszteletben tartását. Azok a fogalmak fogják meghatározni a jövőképünket, amelyekbe mi most belekapaszkodunk, mi pedig azokat támogatjuk, amelyek biztos alapot adnak a fejlődéshez.

Ami még talán fontos volt a 2012-es évben a magyar-szerb kapcsolatépítés területén, az a két ország elnöki találkozója. 2013-ra várható az a folyamat is, amely egy kölcsönös főhajtással egyfajta megbékélést is hozhat a két nemzetnek, gondolva itt konkrétan a második világháború áldozatainak emlékére. Erre mindenképpen szükség van, de emellett nem szabad elfeledkezni a még mindig nyitott kérdések lezárásáról sem.

A koszovói kérdés és a költségvetési vita mintha valamelyest aktualizálta volna Vajdaság autonómiájának a kérdését is. Mikrorégiók fejlődését, decentralizációt említett a közigazgatás és a gazdaság összefüggésében is. Milyennek látja a vajdasági autonómia jelenét, jövőjét?

- Az év vége felé Vajdaság és Belgrád viszonya feszültté vált ezzel kapcsolatban. És úgy tűnt, hogy sokak számára a tartomány autonómiája előrébb került a nemzeti autonómiánál. Mi amellett, hogy Vajdaságnak minél szélesebb körű autonómiát szeretnénk, úgy gondoljuk, hogy pillanatnyilag nekünk is a magyar autonómiát kellene előtérbe helyeznünk.

A politikai beszédeken edződött fül szkeptikus az efféle kijelentésekkel szemben. Valóban járhatónak látja ezt az utat? Miért tartja ezt az opciót jobb lehetőségnek a vajdasági autonómia erősítésénél?

- A koszovói szerbek területi autonómiája számunkra is alapot teremthet abban a kérdésben, hogy hogyan alakítsuk a sorsunkat. A kulturális autonómia kevés. A nemzeti autonómia azt jelentené, hogy magunk dönthetnénk gazdasági kérdésekben is, és ez talán a legfontosabb előnye. Ez kiharcolható, csak tudatosítani kell az emberekben. Ki kell állnunk magunkért.

Pál Zsófia

Forrás: Vajdaság Ma - Délvidéki hírportál

LEVÉL A VAJDASÁG MA HíRPORTÁL SZERKESZTŐSÉGÉNEK

2012. december 20., csütörtök

Tisztelt szerkesztőség!

Az Önök hírportálján a Kárpát-medence rovatban, A határon túli magyar autonómia-törekvések címmel (http://www.vajma.info/cikk/karpat/9141/A-hataron-tuli-magyar-autonomia-torekvesek-tamogatasa.html), 2012. december 20-ai keltezéssel megjelent cikk kapcsán szeretnék pontosítani és ismertetni néhány szempontot.

1. A cikk alcímében szerepelő „A vajdasági magyarság autonómiáját állították példaként a Nemzeti Összetartozás Bizottsága albizottságának ülésén" állítás, tudomásom szerint, ilyen megfogalmazásban, nem hangzott el. Ezen az ülésen az MNT jelenlegi helyzetéről és a jövőbeli tervekről hallhattunk ismertetőt.

2. Egyben szeretném ismertetni a közvéleménnyel, hogy ezen az ülésen a VMDK kérésére, írásos formában ismertetve lett a NÖB autonómia albizottság tagjaival, és a jelenlévő meghívott vendégekkel, az a 15 pontot tartalmazó „ A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG AZONOSSÁGA MEGŐRZÉSÉNEK ÉS FEJLŐDÉSÉNEK ALAPKÖVETELMÉNYEI" című dokumentum, amelyet 2012. szeptember 27-én Újvidéken elfogadta négy délvidéki magyar párt, civil szervezetek, egyének, valamint petíció formájában több százan támogatták. (http://www.vmdk.org.rs/hirek/129-a-vajdasagi-magyar-koezoesseg-azonossaga-megorzesenek-es-fejlodesenek-alapkoevetelmenyei).

3. Kifejeztük véleményünket, hogy a koszovói kérdés rendezése során, az ott élő szerbség részére emlegetett széles körű területi autonómia, megvalósulásának esetén, jó példa lehet a vajdasági magyar területi autonómia vonatkozásában is. Ebből a megfontolásból nem tartjuk célravezetőnek azt a tendenciát, hogy egyes magyar politikai erők, a délvidéki magyar területi autonómiával szemben, előtérbe helyezik a Vajdaság autonómiájáért folytatott politikai harcot, azt a látszatot keltve, hogy a Vajdaság autonómiája egyet jelent a magyar autonómiával.

4. Biztatónak találjuk az MNT elnökének Budapesten elhangzott mondatait, miszerint elfogadhatónak tartja a fent említett dokumentumban megfogalmazott 15. pontot, tisztában van a jelenlegi Nemzeti Tanácsokról szóló törvény által állított korlátokkal és azzal, hogy a vajdasági magyarság megmaradását és fejlődését, hosszú távon csak a területi autonómia biztosíthatja.

5. Zárszóként, Szili Katalin elnök asszony mondatát idézném:

„ Legyen a 2013-as év a cselekvés éve"

Tisztelettel,

Csonka Áron

a VMDK elnöke

Ada, 2012.12.20

Zsablyai megemlékezés

2012. december 1.

Zsablyán, a katolikus temető egykori Kálvária-dombjánál, a VMDK részt vett a megemlékezésen az 1944–1945 folyamán likvidált ártatlan magyar áldozatokért. A bácsföldváriak képviseltek bennünket.

Tari István beszéde a Délvidéki Szolidaritás Napján Nagyváradon

NAGYVÁRADI BESZÉD

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt egybegyűltek!*

Szülőföldemről, a világ legjobb termőföldjéről érkeztem ide, Önök közé, Nagyváradra, Szent László, Vitéz János, Janus Pannonius, Ady Endre városába, az egyetlen határon túl és magyar nyelven megjelent szamizdat, melyet harminc évvel ezelőtt itt nyomtattak, városába.

És rám alig jellemző meghatottsággal üdvözlöm itt a VMDK, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nevében azt a kárpát-medencei méretű tiltakozássá összeálló együttérzést, mely nemzeti méltóságunk folyamatos megsértése ellen tiltakozik, emeli föl szavát.

Kép forrása: Tőkés László Sajtóirodája

A délvidéki magyarság a legutóbbi balkáni háborúk legnagyobb vesztese.

A legújabb balkáni háborúkat, az ateisták területrabló vallásháborúit, a 90-es években, a hadizsákmány elapadása robbantotta ki. A Jugoszláv Néphadsereg kezdetben a szabad rablás nagybani kivitelezéséhez nyújtott nélkülözhetetlen logisztikai támogatást.

Rabol, ismét rabol a balkáni magatartás Szerbiához tartozó része. Mostanában a 2011. szeptember 26-án, a belgrádi parlamentben elfogadott kárpótlási törvénnyel próbál meg rabolni, a kollektív bűnösség elvét újból életre keltve: akik 1941–1945 között a megszálló erők tagjai voltak, valamint leszármazottaik, nem jogosulnak kárpótlásra.

A magyar kormány nyomására, mivel a szóban forgó kárpótlási törvény magában hordozza a kollektív bűnösség fogalmát, a szerb törvényhozás 2011. december 5-én újabb, rehabilitációs törvényt fogad el – mely már eltekint a kollektív bűnösség elvétől – jellegzetes balkáni megoldást alkalmazva, mely két egymással feleselő, egymást elhomályosító törvénnyel, önkényes értelmezéseket, bizonytalanságot, további időhúzást, bonyodalmakat gerjeszt.

Igen, az időhúzás jelenleg a szerbiai politizálás fő célja.

Minél tovább megtartani a zsákmányt, melynek a magyarság is részét képezi.

A délvidéki magyarság megalázása 2011 őszén ismét megtörtént.

A 2004. június 26-a óta szerbiai börtönökben raboskodó temerini magyar fiúkat sem részesítette kegyelemben sem a volt, sem a mostani államelnök! Ötüket összesen 61 év börtönbüntetésre ítélték el egy szerb fiatalember bántalmazása miatt! A délvidéki magyarsággal időnként éreztetni kell, hogy ne feledkezzék meg róla: alávetett helyzetben él.

És a kollektív bűnösségünket tartalmazó kárpótlási törvényt azóta sem módosították, azóta sem vonták vissza!

Ki is a hazaáruló, a megszálló, a fasiszta?

Mit is szólna Szerbia ahhoz, ha a koszovói szerbeket megszállóknak nyilvánítanák, ha a koszovói szerbeknek megszálló hadseregnek kellene tartaniuk anyaországuk hadseregét?

Bizony a gyilkosból hőst, néphőst, élet és halál urát fabrikáló, aránytalanul nagy zsákmányhoz szokott, ám egyre kicsinyesebbé váló szemlélet még mindig azt hiszi, bárkit, akár egész népcsoportokat is lefasisztázhat, szabad rablásának zsákmányát megtartandó!

Hát ezért nincs – lassan száz éve már! – igazi együttélés vidékünkön. Mert más a leigázók, és nagyon más a leigázottak létélménye. Erről az öngyilkosságok világlistáján elfoglalt vezető helyünk is sejtet ezt-azt.

Milyen nemzeti elkötelezettség, érzelmi azonosulás alakulhatott ki 1945 után vidékünkön, a Délvidéken, ahol a magyarság hóhéraiból néphősök lettek, akik néphősökként, magas rangú politikai vezetőkként ügyelhettek arra, hogy az általuk kivégzettek utódaiból jó jugoszláv janicsárok legyenek.

Felelős magyar kormány még nem kért magyarázatot Jugoszlávia jogutódjától, Szerbiától, az 1944/45-ös magyarirtásra.

A délvidéki ártatlan magyar áldozatok hozzátartozóitól Szerbia elnöke sem kért még eddig bocsánatot.

Szerbiának Koszovó elszakadásával nyílott lehetősége arra, hogy a jelenlegi területén és kisebbségi sorsban élő nemzetrészekhez való viszonyulásával bemutassa, demonstrálja azt, milyen magatartást vár el a koszovói kormánytól a Koszovóban, a Rigómezőn rekedt, életét immár anyaországán kívül élni kényszerülő, őslakos szerbség boldogulására.

Szerbia, a délvidéki magyar őslakosság számára biztosított területi autonómiával, azon a területen, ahol a magyarság többségben él, megmutathatná, érzékletesen és meggyőző módon a világ tudomására hozhatná, milyen autonómiát is követel a koszovói szerbség számára.

Mert a Vajdaság autonómiája nem a – tartomány lakosságának már csak 15%-át kitevő magyarság! – autonómiája. Az a helyi szerbség autonómiája volt, és az is maradt. Hogy egyes magyarok, miért akarnak az első sorokban, a tűzvonalban harcolni a szerbek autonómiájáért? Hogy a szerbek számára miért szükséges, miért fontos Szerbián belül a területi autonómia?

Hozzászoktak a hadizsákmány feléléséhez. Hozzászoktak a magyarok jó, kirakatépítő tulajdonságaihoz, hagyományos megtévesztettségéhez, több nemzedéken át kialakult s megbízható szolgalelkűségéhez.

Mert egyedül a területi autonómia biztosíthatja minden nemzetrész számára az igazi fejlődést, kiteljesedést. A területi autonómiának jó kisugárzása van.

És ezt itt már nem kell magyaráznom.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

*Elhangzott 2012. november 25-én a NAGYVÁRAD-ÚJVÁROSI református templomban.

Délvidéki Szolidaritás Napja Nagyváradon

2012. 11. 26.

Szerbiában élő magyarság jogainak kivívása, és a méltánytalanul súlyos börtönbüntetésre ítélt „Temerini fiúk" ügyének felpártolása érdekében hirdette meg Tőkés László európai parlamenti képviselő, és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke Nagyváradon a Délvidéki Szolidaritás Napját.

A Nagyvárad-Újvárosi Református Egyházközség templomában Tőkés László EP-képviselő, volt királyhágómelléki püspök hirdetett igét, aki a Kolossébeliekhez írt levélből (Kol. 3:23-26) vett igeszakaszokra építette prédikációját. Az „uralmi rend" és a krisztusi szeretetben gyökerező „erkölcsi rend" között vont párhuzamot rámutatva arra, hogy a kisebbségi sorsunkból fakadó alárendeltségünk helyzetében a testvéri szeretet által győzhetjük le az igazságtalanságot. „A magyarság lélekben, öntudatban, önazonosságban együvé tartozik, és ez ad elég erőt ahhoz, hogy szembeszálljon az igazságtalanságokkal" – jelentette ki Tőkés László, aki végül arra biztatta a híveket, hogy tartsák meg hitüket az isteni igazságszolgáltatásban.

A rendezvényen – a jeles meghívottak sorában – a vajdasági magyar pártok vezető tisztségviselői is részt vettek: Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Pál Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség ügyvezető alelnöke és Tari István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke. Mindannyian megilletődöttséggel szólaltak fel, örömüket fejezve ki, hogy van még összefogás a Kárpát-medencében.

Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a Kárpát-medencei magyarság semmi mást nem kér az utódállamoktól, mint azt, hogy tartsák tiszteletben jogait és méltóságát.

A Délvidéki Szolidaritás Napja ünnepi hangulatát Mészáros János Elek énekművész fellépése emelte, aki alkalomhoz illő dalokat adott elő.

A rendezvény utáni sajtótájékoztatón Lomnici Zoltán elmondta: az Emberi Méltóság Tanácsa kegyelmet kér a szerb államfőtől a „temerini fiúk" számára, akiket összesen 61 év börtönbüntetésre ítéltek. Mint mondotta: tudomásul kell venni a bíróság döntését, viszont a nyilvánosság segíthet abban, hogy kegyelmi kérelmüket kedvezően bírálja el Tomislav Nikolic szerb államfő. Megemlítette a szlovák állampolgárságuktól önkényesen megfosztott felvidékiek ügyét is, akik számára a Tanács jogsegélyt biztosít, ugyanakkor petícióval fordul az Európai Unió illetékes szerveihez. A Legfelsőbb Bíróság volt elnöke bejelentette: a romániai magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása érdekében is megfogalmaztak egy petíciót.

Tőkés László a sajtótájékoztatón úgy vélekedett: ahol a jog eszközei nem elegendőek a kisebbségi sorsba került magyarság emberi, anyanyelvi és oktatási jogainak védelmére, ott a politika eszközeivel kell élni. „Nem hagyhatjuk, hogy kettős mércét használjanak a magyarokkal szemben" – jelentette ki Tőkés László rámutatva arra, hogy míg Magyarországot támadások össztüze éri az Európai Unió részéről, addig a jogellenes Benes-dekrétumokat érvényben tartó Szlovákia, vagy a restitúciós folyamatot akadályozó Románia mentesül az elmarasztalás alól. Véleménye szerint Szerbia uniós csatlakozását illetően Magyarország támogatását nem lehet a temerini fiúk kegyelmi kérelméhez kötni, ugyanis az ítélet jogosságához nem fér kétség, csak a súlyossága miatt tekinthető a magyar közösség megfélemlítését szolgáló diszkriminációnak. Mindemellett elképzelhetetlennek nevezte, hogy Szerbia az 1944-45-ös délvidéki atrocitások elismerése nélkül csatlakozzék az EU-hoz.

[Forrás: az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi sajtószolgálata]