LEVÉL A VAJDASÁG MA HíRPORTÁL SZERKESZTŐSÉGÉNEK

2012. december 20., csütörtök

Tisztelt szerkesztőség!

Az Önök hírportálján a Kárpát-medence rovatban, A határon túli magyar autonómia-törekvések címmel (http://www.vajma.info/cikk/karpat/9141/A-hataron-tuli-magyar-autonomia-torekvesek-tamogatasa.html), 2012. december 20-ai keltezéssel megjelent cikk kapcsán szeretnék pontosítani és ismertetni néhány szempontot.

1. A cikk alcímében szerepelő „A vajdasági magyarság autonómiáját állították példaként a Nemzeti Összetartozás Bizottsága albizottságának ülésén" állítás, tudomásom szerint, ilyen megfogalmazásban, nem hangzott el. Ezen az ülésen az MNT jelenlegi helyzetéről és a jövőbeli tervekről hallhattunk ismertetőt.

2. Egyben szeretném ismertetni a közvéleménnyel, hogy ezen az ülésen a VMDK kérésére, írásos formában ismertetve lett a NÖB autonómia albizottság tagjaival, és a jelenlévő meghívott vendégekkel, az a 15 pontot tartalmazó „ A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG AZONOSSÁGA MEGŐRZÉSÉNEK ÉS FEJLŐDÉSÉNEK ALAPKÖVETELMÉNYEI" című dokumentum, amelyet 2012. szeptember 27-én Újvidéken elfogadta négy délvidéki magyar párt, civil szervezetek, egyének, valamint petíció formájában több százan támogatták. (http://www.vmdk.org.rs/hirek/129-a-vajdasagi-magyar-koezoesseg-azonossaga-megorzesenek-es-fejlodesenek-alapkoevetelmenyei).

3. Kifejeztük véleményünket, hogy a koszovói kérdés rendezése során, az ott élő szerbség részére emlegetett széles körű területi autonómia, megvalósulásának esetén, jó példa lehet a vajdasági magyar területi autonómia vonatkozásában is. Ebből a megfontolásból nem tartjuk célravezetőnek azt a tendenciát, hogy egyes magyar politikai erők, a délvidéki magyar területi autonómiával szemben, előtérbe helyezik a Vajdaság autonómiájáért folytatott politikai harcot, azt a látszatot keltve, hogy a Vajdaság autonómiája egyet jelent a magyar autonómiával.

4. Biztatónak találjuk az MNT elnökének Budapesten elhangzott mondatait, miszerint elfogadhatónak tartja a fent említett dokumentumban megfogalmazott 15. pontot, tisztában van a jelenlegi Nemzeti Tanácsokról szóló törvény által állított korlátokkal és azzal, hogy a vajdasági magyarság megmaradását és fejlődését, hosszú távon csak a területi autonómia biztosíthatja.

5. Zárszóként, Szili Katalin elnök asszony mondatát idézném:

„ Legyen a 2013-as év a cselekvés éve"

Tisztelettel,

Csonka Áron

a VMDK elnöke

Ada, 2012.12.20

Zsablyai megemlékezés

2012. december 1.

Zsablyán, a katolikus temető egykori Kálvária-dombjánál, a VMDK részt vett a megemlékezésen az 1944–1945 folyamán likvidált ártatlan magyar áldozatokért. A bácsföldváriak képviseltek bennünket.

Tari István beszéde a Délvidéki Szolidaritás Napján Nagyváradon

NAGYVÁRADI BESZÉD

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt egybegyűltek!*

Szülőföldemről, a világ legjobb termőföldjéről érkeztem ide, Önök közé, Nagyváradra, Szent László, Vitéz János, Janus Pannonius, Ady Endre városába, az egyetlen határon túl és magyar nyelven megjelent szamizdat, melyet harminc évvel ezelőtt itt nyomtattak, városába.

És rám alig jellemző meghatottsággal üdvözlöm itt a VMDK, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nevében azt a kárpát-medencei méretű tiltakozássá összeálló együttérzést, mely nemzeti méltóságunk folyamatos megsértése ellen tiltakozik, emeli föl szavát.

Kép forrása: Tőkés László Sajtóirodája

A délvidéki magyarság a legutóbbi balkáni háborúk legnagyobb vesztese.

A legújabb balkáni háborúkat, az ateisták területrabló vallásháborúit, a 90-es években, a hadizsákmány elapadása robbantotta ki. A Jugoszláv Néphadsereg kezdetben a szabad rablás nagybani kivitelezéséhez nyújtott nélkülözhetetlen logisztikai támogatást.

Rabol, ismét rabol a balkáni magatartás Szerbiához tartozó része. Mostanában a 2011. szeptember 26-án, a belgrádi parlamentben elfogadott kárpótlási törvénnyel próbál meg rabolni, a kollektív bűnösség elvét újból életre keltve: akik 1941–1945 között a megszálló erők tagjai voltak, valamint leszármazottaik, nem jogosulnak kárpótlásra.

A magyar kormány nyomására, mivel a szóban forgó kárpótlási törvény magában hordozza a kollektív bűnösség fogalmát, a szerb törvényhozás 2011. december 5-én újabb, rehabilitációs törvényt fogad el – mely már eltekint a kollektív bűnösség elvétől – jellegzetes balkáni megoldást alkalmazva, mely két egymással feleselő, egymást elhomályosító törvénnyel, önkényes értelmezéseket, bizonytalanságot, további időhúzást, bonyodalmakat gerjeszt.

Igen, az időhúzás jelenleg a szerbiai politizálás fő célja.

Minél tovább megtartani a zsákmányt, melynek a magyarság is részét képezi.

A délvidéki magyarság megalázása 2011 őszén ismét megtörtént.

A 2004. június 26-a óta szerbiai börtönökben raboskodó temerini magyar fiúkat sem részesítette kegyelemben sem a volt, sem a mostani államelnök! Ötüket összesen 61 év börtönbüntetésre ítélték el egy szerb fiatalember bántalmazása miatt! A délvidéki magyarsággal időnként éreztetni kell, hogy ne feledkezzék meg róla: alávetett helyzetben él.

És a kollektív bűnösségünket tartalmazó kárpótlási törvényt azóta sem módosították, azóta sem vonták vissza!

Ki is a hazaáruló, a megszálló, a fasiszta?

Mit is szólna Szerbia ahhoz, ha a koszovói szerbeket megszállóknak nyilvánítanák, ha a koszovói szerbeknek megszálló hadseregnek kellene tartaniuk anyaországuk hadseregét?

Bizony a gyilkosból hőst, néphőst, élet és halál urát fabrikáló, aránytalanul nagy zsákmányhoz szokott, ám egyre kicsinyesebbé váló szemlélet még mindig azt hiszi, bárkit, akár egész népcsoportokat is lefasisztázhat, szabad rablásának zsákmányát megtartandó!

Hát ezért nincs – lassan száz éve már! – igazi együttélés vidékünkön. Mert más a leigázók, és nagyon más a leigázottak létélménye. Erről az öngyilkosságok világlistáján elfoglalt vezető helyünk is sejtet ezt-azt.

Milyen nemzeti elkötelezettség, érzelmi azonosulás alakulhatott ki 1945 után vidékünkön, a Délvidéken, ahol a magyarság hóhéraiból néphősök lettek, akik néphősökként, magas rangú politikai vezetőkként ügyelhettek arra, hogy az általuk kivégzettek utódaiból jó jugoszláv janicsárok legyenek.

Felelős magyar kormány még nem kért magyarázatot Jugoszlávia jogutódjától, Szerbiától, az 1944/45-ös magyarirtásra.

A délvidéki ártatlan magyar áldozatok hozzátartozóitól Szerbia elnöke sem kért még eddig bocsánatot.

Szerbiának Koszovó elszakadásával nyílott lehetősége arra, hogy a jelenlegi területén és kisebbségi sorsban élő nemzetrészekhez való viszonyulásával bemutassa, demonstrálja azt, milyen magatartást vár el a koszovói kormánytól a Koszovóban, a Rigómezőn rekedt, életét immár anyaországán kívül élni kényszerülő, őslakos szerbség boldogulására.

Szerbia, a délvidéki magyar őslakosság számára biztosított területi autonómiával, azon a területen, ahol a magyarság többségben él, megmutathatná, érzékletesen és meggyőző módon a világ tudomására hozhatná, milyen autonómiát is követel a koszovói szerbség számára.

Mert a Vajdaság autonómiája nem a – tartomány lakosságának már csak 15%-át kitevő magyarság! – autonómiája. Az a helyi szerbség autonómiája volt, és az is maradt. Hogy egyes magyarok, miért akarnak az első sorokban, a tűzvonalban harcolni a szerbek autonómiájáért? Hogy a szerbek számára miért szükséges, miért fontos Szerbián belül a területi autonómia?

Hozzászoktak a hadizsákmány feléléséhez. Hozzászoktak a magyarok jó, kirakatépítő tulajdonságaihoz, hagyományos megtévesztettségéhez, több nemzedéken át kialakult s megbízható szolgalelkűségéhez.

Mert egyedül a területi autonómia biztosíthatja minden nemzetrész számára az igazi fejlődést, kiteljesedést. A területi autonómiának jó kisugárzása van.

És ezt itt már nem kell magyaráznom.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

*Elhangzott 2012. november 25-én a NAGYVÁRAD-ÚJVÁROSI református templomban.

Délvidéki Szolidaritás Napja Nagyváradon

2012. 11. 26.

Szerbiában élő magyarság jogainak kivívása, és a méltánytalanul súlyos börtönbüntetésre ítélt „Temerini fiúk" ügyének felpártolása érdekében hirdette meg Tőkés László európai parlamenti képviselő, és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke Nagyváradon a Délvidéki Szolidaritás Napját.

A Nagyvárad-Újvárosi Református Egyházközség templomában Tőkés László EP-képviselő, volt királyhágómelléki püspök hirdetett igét, aki a Kolossébeliekhez írt levélből (Kol. 3:23-26) vett igeszakaszokra építette prédikációját. Az „uralmi rend" és a krisztusi szeretetben gyökerező „erkölcsi rend" között vont párhuzamot rámutatva arra, hogy a kisebbségi sorsunkból fakadó alárendeltségünk helyzetében a testvéri szeretet által győzhetjük le az igazságtalanságot. „A magyarság lélekben, öntudatban, önazonosságban együvé tartozik, és ez ad elég erőt ahhoz, hogy szembeszálljon az igazságtalanságokkal" – jelentette ki Tőkés László, aki végül arra biztatta a híveket, hogy tartsák meg hitüket az isteni igazságszolgáltatásban.

A rendezvényen – a jeles meghívottak sorában – a vajdasági magyar pártok vezető tisztségviselői is részt vettek: Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Pál Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség ügyvezető alelnöke és Tari István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke. Mindannyian megilletődöttséggel szólaltak fel, örömüket fejezve ki, hogy van még összefogás a Kárpát-medencében.

Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a Kárpát-medencei magyarság semmi mást nem kér az utódállamoktól, mint azt, hogy tartsák tiszteletben jogait és méltóságát.

A Délvidéki Szolidaritás Napja ünnepi hangulatát Mészáros János Elek énekművész fellépése emelte, aki alkalomhoz illő dalokat adott elő.

A rendezvény utáni sajtótájékoztatón Lomnici Zoltán elmondta: az Emberi Méltóság Tanácsa kegyelmet kér a szerb államfőtől a „temerini fiúk" számára, akiket összesen 61 év börtönbüntetésre ítéltek. Mint mondotta: tudomásul kell venni a bíróság döntését, viszont a nyilvánosság segíthet abban, hogy kegyelmi kérelmüket kedvezően bírálja el Tomislav Nikolic szerb államfő. Megemlítette a szlovák állampolgárságuktól önkényesen megfosztott felvidékiek ügyét is, akik számára a Tanács jogsegélyt biztosít, ugyanakkor petícióval fordul az Európai Unió illetékes szerveihez. A Legfelsőbb Bíróság volt elnöke bejelentette: a romániai magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása érdekében is megfogalmaztak egy petíciót.

Tőkés László a sajtótájékoztatón úgy vélekedett: ahol a jog eszközei nem elegendőek a kisebbségi sorsba került magyarság emberi, anyanyelvi és oktatási jogainak védelmére, ott a politika eszközeivel kell élni. „Nem hagyhatjuk, hogy kettős mércét használjanak a magyarokkal szemben" – jelentette ki Tőkés László rámutatva arra, hogy míg Magyarországot támadások össztüze éri az Európai Unió részéről, addig a jogellenes Benes-dekrétumokat érvényben tartó Szlovákia, vagy a restitúciós folyamatot akadályozó Románia mentesül az elmarasztalás alól. Véleménye szerint Szerbia uniós csatlakozását illetően Magyarország támogatását nem lehet a temerini fiúk kegyelmi kérelméhez kötni, ugyanis az ítélet jogosságához nem fér kétség, csak a súlyossága miatt tekinthető a magyar közösség megfélemlítését szolgáló diszkriminációnak. Mindemellett elképzelhetetlennek nevezte, hogy Szerbia az 1944-45-ös délvidéki atrocitások elismerése nélkül csatlakozzék az EU-hoz.

[Forrás: az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi sajtószolgálata]

Intenzív kommunikáció folyt Csonka Áron és Emir Elfić a Mindannyian Együtt kisebbségi koalíció parlamenti képviselőjével

A héten intenzív kommunikáció folyt Csonka Áron a VMDK elnöke és Emir Elfić a BDZ elnöke és a Mindannyian Együtt kisebbségi koalíciónak parlamenti képviselőjével. A modern technikának köszönve gyors információ csere után úgy döntöttünk, koalíciónk támogatni fogja a 2013.-as szerbiai költségvetésre tett VAT módosító javaslatait. Egyetértettünk abban, hogy a Vajdaság kérdése elsődlegesen politikai kérdésként van kezelve és aztán alkotmányjogilag, míg az összes többi pénzügyi fogalmakkal való manipulálás csak ködösítés. A Vajdaságot megilleti az az ominózus 7 % (3/7 nagyberuházásokra) és itt nincsen mit a továbbiakban vitázni. Mégis, hozzá kell tenni, hogy elvárjuk a VAT vezetőitől a pénzeszközök felelősség teljes kezelését, átlátható és ellenőrizhető felhasználását, valamint a VAT régióinak egyenlő fejlődését, különös tekintettel a mikro régiókra ahol a nemzeti közösségek többségben élnek. Ezt azért tartottuk fontosnak kihangsúlyozni, mert az elmúlt években pont az ellenkezőjét tapasztaltuk.

Egyeztetett álláspontunkat képviselte felszólalásában, megnézhető itt:

http://www.youtube.com/watch?v=e-4y9ARlNS4&feature=youtu.be

Tovább elemezve a költségvetési tervezetet megállapítottuk, hogy az mint olyan, nem biztosítja Szerbia régiónkénti egyenlő fejlődését, kevés eszközt lát elő azoknak a térségeknek ahol a nemzeti közösségek többségben élnek (a Vajdaságon kívül, Sandžak, Dél-Szerbia, Preševo-Bujanovac-Medveđa), alábecsüli a várható inflációt és túlbecsüli a bevételeket. Egyszerűen nem reális adatokra épül. Ha ez így marad, valamint ha nem fogadják el a VAT módosító javaslatait, akkor nem fogunk szavazni a 2O13.-as költségvetési javaslatra.

A képen: Csonka Áron a VMDK elnöke és Emir Elfić a BDZ elnöke a Szerb Képviselőházban

Akikért 1944/45-ben nem szólt a harang

2012. november 27. [0:26]

Szentmise a Szent István bazilikában az ártatlan délvidéki magyar áldozatokért

Mindazokért az ártatlan délvidéki magyar áldozatokért megkondult vasárnap a budapesti Szent István bazilika nagyharangja, akikről fél évszázadon át nem beszélhettünk. Az engesztelő szentmisét, amelynek szervezője immár tizenegyedik alkalommal a Keskenyúton, Délvidéki tragédiánk 1944/45 Alapítvány volt, Juhász Gábor budapest-vizafogói és Zélity Mihály bezdáni plébános segédletével Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök celebrálta. A bazilika megtelt hívőkkel, emlékezőkkel, s azzal a mintegy 200 délvidéki zarándokkal, akik most főleg Bezdánból és Topolyáról érkeztek, de voltak mindenhonnan a Tisza mindkét partjáról. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Ékes Ilona és Gulyás Gergely országgyűlési

képviselő, Becsey Zsolt volt európai parlamenti képviselő, a miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója, Czakó Gábor Kossuth-díjas író, négy gyermekével s feleségével Kőszegi Zoltán országgyűlési képviselő, dabasi polgármester és sokan mások. Kövér László parlamenti elnököt, a rendezvény egyik fővédnökét Kelemen András elnöki főtanácsadó képviselte. Jelen volt sok Magyarországon élő délvidéki is.

A szentmisén felolvasták Tőkés Lászlónak, a Nagyváradon megtartott délvidéki szolidaritási istentisztelet főszervezőjének köszöntő levelét.

A szentmise végén Kiss-Rigó László megyéspüspök megáldotta azt a Délvidék zászlót, amelyet erre az alkalomra Kiss András ötlete alapján Pécsi L. Dániel jelkép- és címertervező készített. A zászló, amelynek Schmittné Makray Katalin, a rendezvény másik fővédnöke és a bezdáni Varga Mária volt a zászlóanyja, a bezdáni templomba kerül majd.

A szent misét követően „Akikért nem szólt a harang" címmel kerekasztal beszélgetést tartottak. A beszélgetés résztevője volt Teleki Júlia csurogi túlélő, dr Juhász Imre, a Független Rendészeti Panasztestület elnöke, Csorba Béla helytörténész, a téma elkötelezett kutatója és Csonka Áron, a VMDK elnöke, a tanácskozást Szabó Gabriella, az Újvidéki Rádió szerkesztője vezette. Eszmét cseréltek a rehabilitáció és az áldozatok előtti főhajtás körüli gondokról, de arról is, hogy hogyan kellene eljuttatn

i a magyar történelem eme tragikus fejezeteit a fiatalokhoz. Kihirdették a Keskenyúton Alapítvány pályázatának eredményét is. A legsikeresebb résztvevőnek a bezdáni Kapitány Károly bizonyult.

Hétvégi program lezárásaként hétfőn a budapesti Szent Margit gimnáziumban Csorba Béla és Matuska Márton tartott előadást az 1944-ben és 1945-ben a Délvidéken történt eseményekről. S hogy a diákoknak maradandó emlékük is legyen, hiszen ezekről a magyarság számára tragikus eseményekről egy tankönyv kivételével sehol sem tesz említést a tananyag, a Keskenyúton Alapítvány megajándékozta őket tematikus kiadványaival.

Dormán László

Forrás: Vajdaság Ma - Délvidéki hírportál